Reggel boldogan keltem. Ránéztem Zayn-re és ő engem nézett. Az a csillogás a szemébe olyan megnyugtató. Ő az én hősöm. Mellette nem félek. Belenéztem azokba a gyönyörű barna szemeibe és eszembe jutott az este. Olyan vörös lettem, mint egy paradicsom. Zayn csak kuncogott.
- Ne röhögj. - löktem meg vállát.
- Mert miért ne? - mondta és tovább röhögött. Majd megcsókolt. Èn nem csókoltam vissza, mert kiröhögött. Zayn elhúzodott és furán nézett rám. Most én kezdtem el röhögni.
- Ezért ne. - mondtam és kikeltem az ágyból. Nem volt rajtam semmi. Oopsz ezt elfelejtettem. Egyszer csak egy fütty szót hallottam magam mögött. De hülye Zayn. De nem baj én így imádom a hülye fejét. Még mindig álltam ott, aztán észbe kaptam, hogy nem kéne egy szál semmibe állni a szoba közepén. Ez is csak én lehetek. Odamentem a szekrényhez és kivettem belőle ruhákat. Egy fekete pólót és egy farmer sortot.
Bementem a fürdőbe. A tükrös asztalon volt a telefonom. Hogy került ide? Erre nem emlékszem. Felvettem a telefonomat és megnéztem keresett-e valaki. Csak Adam volt. Áh nem keresett sokszor. 10 nem fogadott hívás, 25 üzenet. Jesszus elkell mondanom neki. Majd nem sokára. Megkérem Hazz-t, hogy vigyen el. Azért őt, mert ha Zayn-nel állítanék oda tuti, hogy egymásnak esnének. Ismerem őket. Ezeket a gondolatokat gyorsan kiűztem a fejemből. Megengedtem a vizet és beálltam a zuhany alá. Elkezdtem dudólni a Cannonball-t. Gyönyörű zene. Magamra kentem a tusfürdőm, majd lemostam. Kiszálltam a zuhanykabinból, meg törülköztem és felvettem a ruháimat. Leültem a tükör elé és meg fésülködtem. Hajamat kiengedve hagytam ezért hullámosan omlott vállamra. Tettem még fel egy kis szempillaspirált és kész lettem. Ki mentem a fürdőből, de Zayn-t nem találtam sehol sem. Biztos kiment. Én is kimentem. A többiek vigyorogtak. De nagyon. És a nyakamat nézték. Jesszus Zayn kiszívta. Uhh. Zayn háttal állt nekem és amikor megláttam a hátát lányos zavaromban lehajtottam a fejem és elpirultam.
- Jóreggelt. - mondtam és felemeltem a fejem. Még mindig engem nèztek. De nem baj. Egyszer csak megszólal Niall.
- Na milyen volt? - mondta és kacsintott egyet.
- Na? - kontrázott Harry. Most komolyan mi közük van hozzá?!
- Hagyjatok már. Zayn te meg ne röhögj. Ezen mi vicces?! Argh. Na én elmentem. Harry hozd a kocsi kulcsokat. - mondtam és ki mentem a házból. Harry 5 perc után kint volt.
- Kérlek vigyél el Adam-hez. - mondtam és beszálltam a kocsiba. Harry furcsán nézett majd ő is beszállt. Elinditotta a kocsit és elindultunk.
- Mond már el milyen volt. - molygott kajánul. Persze. Elmondom. Chh.
- Képzeld semmi közöd hozzá. Komolyan ezen mit nem lehet megérteni?! Ha?! Ez a mi dolgunk. Oké?! - akadtam ki. Lehet durva voltam.
- Jól van csak kérdeztem. Bocs. - válaszolt sértetten. Most megsértödött? Ne már. Azért ne legyen már ilyen kanos. Vagy ha az akkor beszéljen Stell-el. Tudom, hogy tetszenek egymásnak. Ez biztos. Na majd én játszok kerítőnőt. Abba jó vagyok. Nagy nehezen erőtt vettem magamon és bocsánator kértem.
- Na babe tudod, hogy szeretlek. Naa ne haragudj. Te vagy a legjobb FIÚ barátom. Sajnálom. Te. Egyébként nagyon jó volt. Eddig a legjobb. Így jó? - mondtam cukin. Harry elkezdett röhögni. Ezen mi a vicces. Na jó az volt. Miután abba hagytuk a röhögést, megérkeztünk. Én kiszálltam a kocsiból és az ajtóhoz mentem. Becsöngettem. Adam nyitott ajtót. Mosolyogva fogadott. Megakart csókolni, de én elfordítottam a fejem.
- Mi a baj szépség? - kérdezte furán. Én lehajtottam a fejem.
- Kérlek menjünk be. - mutattam az ajtóra. Adam maga elé engedett. Én bementem, a konyhába leültünk.
- Tegnap miért nem válaszoltál a hívásaimra és az üzeneteimre? - kérdezte és látszott a szemében, hogy ideges. Én akadozva neki kezdtem.
- Figyelj Adam....... Ezt nem folytathatjuk tovább.. - mondtam volna tovább, de közbe szólt nem inkább kiabált.
- Mi az, hogy nem folytathatjuk tovább? Az van amit én mondok! Nem szakíthatsz velem! És mégis mi a szarért akarsz velem szakítani?! Zayn miatt?? - üvöltött. Én kezdtem tőle félni, de nem mutattam hanem amilyen makacs vagyok én is elkezdtem kiabálni.
- Ne parancsolgass nekem!! Nem te mondod meg mit csináljak. És szakítók veled!! Ja és ha tudni akarod igen Zayn miatt van. Na csá. - indultam volna ki. De Adam megragadta a karom erősen. Elkezdett fájni a kezem. A szemem könnybe szökött. Adam szemei feketék voltak.
- Adam hagyj békén. Szakítottunk fogadd el. - kérleltem és akkor ... Akkor akkora pofont kaptam. Égette az arcomat. Elkezdtek folyni a könnyeim. Elkezdtem rángatozni. Féltem Adam-től. Rettegtem.
- Kér...kérlek engedj el. - probáltam határozott lenni. De hangom remegett. Adam amíg nem figyelt addig kiszakítottam a kezem az ővèi közül és kifutottam. Harry a kocsinak volt támaszkodva. Amikor kiértem a kapun a másik irányba kezdtem el futni. Egy padnál megálltam és leültem. Az arcom csak sajgott. Biztos lesz rajta valami folt, mint a kezemen. Én ezt soha nen gondoltam volna Adam-ről. Hogy tud megütni egy lányt. A könnyeim csak úgy folytak. Egyszer csak egy kocsi állt meg mellettem. Harry kiszállt belőle és aggodóan fürkészett, majd oda jött mellém és megölelt.
- Mi történt? - kérdezte. Elmondjam, hogy megütött vagy ne? Ha elmondom akkor elmondja a fiúknak és abból baj lesz. De ha nem mondom el akkor megsértődik. Ahjj már, miért történnek velem ilyen dolgok.
- Öhm Adam meg.....megütött. De nem vészes, semmi komoly. Nem fáj. És még nyoma sincs. - mondtam mosolyogva. Vagyis vicsorítva. Harry arca teljesen elkomorult. Kezei megfeszültek.
- Mi az, hogy semmi komoly?! Brooke ez nem normális. Én megölöm ezt az állatot. Máskor is ütött már meg? - kérdezte.
- De tényleg nem komoly. És hagyd többször már úgysem találkozok vele. És nem ütött meg máskor. - mondtam Harry-nek. Megfogta azt a kezemet ahoo Adam megszóritotta. Én felszisszentem. Hazz kérdőn nézett rám. Én mosolygtam. Elngedte és megnézte. Ott voltak az ujj lenyomatai.
- Ez csak egy pici izé.. Elfog tűnni és nem fáj. Inkább menjünk vissza a többiekhez.
16. rész. Remélem ez a rész elnyerte a tetszéseteket. És I hope hogy komiztok:))<3
