10. rész

- Én...én - alig bírtam megszólalni. Nagyon megleptek. - Az úgy volt, hogy....hogy amikor jöttem haza akkor megálltam egy lámpa oszlopnál, mert megszédültem. Lépteket hallottam magam mögött ezért megfordultam. Az a fiú volt aki a kocsmába ült mellém. Én nagyon megijedtem ezért elmentem onnan. Vagyis futottam. Hallottam hogy ő is fut utánam. Be pánikoltam. Elkapott. Azt hittem, hogy megerőszakol. Elkezdte rólam leszedni a ruhát...... - itt elakadt a szavam. Nem tudtam folytatni. Nagyot nyeltem és folytattam.- De én elakartam lökni de nem sikerült és akkor eltépte a ruhám. Elkezdtem kiabálni, de senki se volt ott. Nagyon féltem. Gondolkodás nélkül, megrúgtam a férfiasságát és elfutottam. Majdnem elkapott de beértem. - mondtam, könnyek között. Végig néztem rajtuk és mindannyian mérgesek voltak és egyben aggodóak. Stella-nak is folytak a könnyei. Ő oda jött és megölelt. Nem tudom milyen lett volna ha nem rúgom meg. De nem is akarok bele gondolni. Egyszer csak felpattant Niall.
- Ki volt az? - kérdezte mérgesen.
- Nem tudom. - mondtam félénken. - Fiúk kérlek menjetek ki. - mondtam kérlelő hangon. Kimentek. Azt vettem észre, hogy Zayn nem volt ott. Aha látom, nagyon fontos vagyok neki. Akkor nem ment volna el. Miért csinálja ezt? Az ajtóm nyitva maradt és lentről hallottam egy női és egy férfi kacajt. Ne megjöttek. Én nem megyek le. És.....és az a liba a Zayn-nel van. És Zayn nem velem. Hirtelen elkapott a fejfájás.
- Stella kérlek hozz valami gyógyszert. - mondtam barátnőmnek.
- De ittál. - mondta.
- Nem számít csak hozz valamilyen gyógyszert. - mondtam. Tényleg nem érdekelt, hogy ittam. Régebben is vettem be gyógyszert alkoholra. Nem lett tőle semmi bajom. Élek és virulok. Na jó a második nem igaz. Mert virulni nem virulok.
- Én nem hozok gyógyszert. - mondta határozottan. - Nem akarom, hogy bajod legyen. Így tönkre teszed magad. - én csak vállat vonta,. Nem érdekelt semmi. Stella kiment és becsapta az ajtómat. Ha ő nem hoz gyógyszert akkor én. Felálltam és elmentem a fürdőszobámba. Kinyitottam a tükör mellet lévő szekrény ajtót és kivettem belőle egy doboz altatót. Bevettem 3 darabot és vissza mentem a helyemre. Az álmosság, egyből rám jött. Levettem a koszos ruhámat és egy szál fehér neműbe aludtam el.
***
Reggel hangos láb dübörgésre keltem. A fejem majd szét jött. Kikászálódtam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Bele néztem e tükörbe és mintha nem is magamat látnám. A hajam össze volt kocolódva, a szemem alatt hatalmas karikák, az arcom sápadt volt. Ez így nem jó. Teljesen kész vagyok. Változtatnom kell. Ezzel a gondolattal beálltam a zuhany alá. Olyan 5 percig áztattam magam, utána magamra kentem a vanília illatú tusfürdőmet és a hajamra a szintén vanília illatú samponomból raktam. Miután kész lettem kiszálltam a zuhanykabinból és egy törölközőt terítettem magamra. Vissza mentem a szobámba és magamra vettem egy fekete csipkés fehérnemű szettet. Oda battyogtam a szekrényemhez és kivettem egy fekete felsőt amire fehér betűkkel volt írva valami meg rövid nadrágot. Kifésültem a hajam és tettem fel egy kis sminket, fogat mostam. Az összhatás meg kell mondjam jól nézett ki.

Amikor belenéztem a tükörbe elvigyorodtam. Azt nem tudom, hogy miért csak úgy. Felvettem a papucsom és lementem a konyhába. Én voltam a második aki lent volt. Liam éppen pakolt ki a hűtőből amikor szóltam.

- Jó reggelt. - mondtam és Liam hátra ugrott mert megijesztettem. Én meg jót röhögtem rajta.

- Neked is. - mondta. - Mitől ez a jó kedv? - kérdezte mosolyogva.

- Nem tudom, csak úgy jött. Mit csinálsz? - kérdeztem.

- Reggelit. Nutellás palacsinta lesz. - amikor kimondta, hogy nutella a hasam megkordult. Mindketten elkezdtünk röhögni. Felajánlottam Lien-nek, hogy segítek. És Liam elfogadta a segítségemet. Amíg én sütöttem a palacsintát ő megterített. Pont mikor készen lettünk akkor jöttek le a többiek. Az első Stella volt. Oda mentem hozzá és megöleltem, oda motyogtam egy sajnálomot is. Ő csak mosolyogva vissza ölelt. Leültünk az asztalhoz és neki kezdtünk. Már csak ketten hiányoztak vajon kik? Hát persze az álom párocska. Hmm. Azt hiszem van egy ötletem.

- Jó reggelt. - köszöntek és leültek.

- Nektek is. - mondtuk. Én felálltam és oda mentem a lányhoz. A többiek megijedve figyelték a cselekedetemet.

- Szia Brooke vagyok. - mondtam "kedvesen".

- Csá én meg Lily. - chh a szánalom meg van. Ha ő így akkor én is. Lily rá nézett Stell-re és megszólalt.

- Mi van nem találták fel a ruhát, hogy pizsamába vagy?? - kérdezte bunkón. Bennem felment a pumpa és vissza szóltam.

- Te Lily és a fogkefét feltalálták? Mert drága van valami a fogacskádon.- mondtam neki a többiek meg elkezdtek röhögni.

- Mi van Stella nem tudod megvédeni magad? - kérdezte az a ringyó. - Harry találkoztál már fésűvel? Nem úgy néz ki. A hajad olyan mintha megb*szott volna 220-as. - mondta. - Niall hogy eszel az egész pofád csokis?! - kérdezte cinkusan. Nekem most lett elegem ebből a nem tudom honnan szerzett büdös dögből.

- Ide figyelj ha engem piszkálsz azt leszarom, de ha legjobb barátaimat akkor azt megbánod te rib*nc. - Lily felröhögött. 

- Miért mit csinálsz? Megütsz? Jajj ne nagyon félek. - felpattantam és odamentem hozzá. Megfogtam a csinos kis szöke haját és belenyomtam a palacsintába. lilynek elakadt a szava.

- Mi van nem tudsz mit mondani? - kérdeztem.

- Te hülye k*rva mit csináltál?! Nézz már magadra, hogy nézel ki. Az én fejemet kellett belenyomni ebbe a szarba? Minek kellett? Elakarod bújtatni a fejemet, hogy a te undóritó lufi fejedet nézzék az én szép arcom helyett? Figyelj már tudod mennyien akarnak úgy kinézni mint én?? - mondta de én közbe vágtam.

- Sehányan. Nekem van undorító lufi fejem? Hallod nem én mázolom be az egész arcomat, hogy úgy nézzek ki, mint egy rossz barbie baba. Ezzel nem mész sokra, hogy kirakod a csöcsöd és olyan szoknyákat veszel fel amibe kint van a a fél valagad!! Nem tudom, hogy Zayn mit eszik rajtad. - mondtam.

- Ohh te féltékeny vagy? Jesszus semmi esélyed nem lenne ellenem. Gondolkozz már. Én legalább tudok adni neki valamit, amit te nem. - mondta.

- Már miért lennék féltékeny?! Lehet, hogy semmi esélyem sincs nála de nem érdekel. Van még sok ezer fiú rajta kívül akiknek kellenék. Legyetek...- megszólalt a telefonom és Adam volt az. Felvettem.

- Szia baby. - mondta

- Szia szép fiú, sajnálom, hogy tegnap nem tudtunk elmenni. De ma jó? - kérdeztem.

- Persze. 12-re legyél kész. Valami csinosat vegyél fel.

- Neked mindent. Szia. - mondtam és leraktam.....

- Hol tartottunk. Ja igen megvan. Legyetek boldogok. Össze is illetek. De én nem fogom az időmet rád pazarolni van ennél jobb dolgom is. - mondtam. - Fiúk és Stella ma 12-kor elmegyek. Nyugi jó helyen leszek. Adam vigyázni fog rám. Nem lesz az mint tegnap. - mondtam. Felmentem a szobámba elkezdtem készülödni. Gyorsan lefürödtem és felvettem egy szoknyát. Megcsináltam a sminkem és hajam. 

Lementem. Mindenkit megöleltem és vártam.

9. rész

Amikor hazaértünk én a bejárati ajtónál leültem és sírtam. Igen, tudom, hogy egy hülye vagyok. Tudom, hogy sokat sírok, de én ilyen vagyok. De én nem csináltam még ilyet, soha. Vagyis soha nem sírtam, még fiú miatt. Stella leült mellém és elkezdett vigasztalni. Na jó csak próbált, mert én nem csináltam semmit. Olyan rossz volt így látni Stella-t. Láttam, hogy próbált segíteni, de én nem mondok neki semmit. Látom rajta, hogy nem esik jól neki. De próbálkozik.
- Stella......... k--kkérlek ...hagyjj. - hangom remegett. Felálltam és elindultam a szobám felé, de megszédültem. Majdnem elestem, de csak majdnem. Mert ott volt a legjobb barátnőm aki elkapott. Gyorsan szólt a fiúknak.
- Fiúk gyertek ide. - kiabálta. Szegény nagyon megrémült.
- Ne hivd idee.....ő..öket. - mondtam remegve. Megint elindultam és most szerencsésen fel is értem. Be mentem a szobámba és lefeküdtem az ágyra és csak sírtam. Megcsörrent a telefonom. Adam volt. Jajj ne a találkozó. Remegő kezekkel felvettem és próbáltam a hangom az eredetire alakítani.
- Szia Adam. - oké ez eddig jó.
- Szia Boo. Hányra jó neked?- kérdezte kedvesen.
- Öhmm Adam most nem jó. Sajnálom. - mondtam bűn bánó hangon.
- Miért? - kérdezte kétségbe esetten.
- Mert.. mert nem tudok elmenni. És kérlek ne kérdezd meg hogy miért. - mondtam után gyorsan, de elrontottam, mert megremegett a hangom.
- Máskor jó? - kérdezte nyugodtan, és nem vette észre a remegő hangom.
- Persze. Bármikor csak ma nem jó. Oké? Sajnálom. - mondtam szomorúan.
- Rendben. Szia. - mondta és bontotta a vonalat. Adam olyan megértő. Nem kérdezte meg, hogy miért. És nem volt mérges amikor azt mondtam, hogy nem jó a ma. Ez a fiú olyan.... olyan aranyos. És én. Chh rólam ne is beszéljünk. Én egy hülye vagyok, mert egy ilyen aranyos fiúnak azt mondom, hogy nem jó a ma. És megint ki miatt? Hát persze, hogy Zayn miatt. Miatta. De azért mert.... mert csókolozott egy másik lánnyal. És...... és én mintha darabokra szakadtam volna. Az arcomon legördült egy könnycsepp és még követte több száz. Arcomat beáztatta a sós folyadék. Csak néztem ki a fejemből. nem tudtam, hogy mit csináljak. Megint eszembe jutott, hogy a kezem.... De mégsem, nem akarok megint korházba kerülni. Óóóoo azt hiszem, rendelek egy Jack Daniel's-t. Hmm nem is rossz ötlet. Jaa de rendelni nem tudok, akkor elmegyek egy kocsmába. Gyorsan átöltöztem valami sexybe.

És felvettem egy hozzá illő magassarkút. Kisminkeltem magam és tádám. Lementem, felvettem a kabátomat és elindultam. Láttam egy árnyékot velem szembe. Közelebb mentem és láttam hogy ki az. Vajon ki volt az? Zayn. Elakartam sétálni mellette, de megfogta a karom.

- Hova mész Brooke? - kérdezte aggodalmasan.

- Közöd? - mondtam bunkón. - Semmi. Szia. - mondtam és már el is mentem. Éreztem, hogy néz de gyorsan elmentem. Sétáltam, még 2 utcát és megláttam egy kocsmát. Bementem leültem a pulthoz és rendeltem.

- Jó estét! Mit adhatok? - kérdezte a pultos lány.

- Neked is. Egy pohár Jack Daniel's-et szeretnék. - mondtam. Ki szolgált én meg lehíztam az első poharat. - Még kérek. - mondtam és ugyan így tettem. Éppen az ötödiket kértem amikor a pultos csaj szolt.

- Nem lesz ez sok? - kérdezte kedvesen.

- Nem számít. - mondtam.

- Fiú? - kérdezte én meg bólintottam. - Mi történt? - kérdezte kedvesen én meg elkezdtem beszélni.

- A legjobb barátom volt pár évvel ezelőtt. Majdnem 4 éve nem láttam. Ide kellett költöznöm 4 napja. Újból találkoztunk és én azt hiszem többet érzek iránta. De ő biztos nem. Ma elmentem sétálni és egy egy másik lánnyal csókolozott. Olyan érzésem volt, mintha több ezer kést szurkodnának a szívembe. Tudom, hogy ez így gyerekes csak .... csak most vagyok először szerelmes. Persze volt már pár pasim de náluk nem éreztem ezt. És így olyan rossz. - mondtam és észre se vettem, hogy megindultak a könnyeim.

- Ez durva. - mondta a lány. - És mióta érzed ezt? Vagyis már azelőtt is érezted amielőtt elment volna? - kérdezte és én nem tudtam rá válaszolni. Azelőtt többet éreztem volna iránta? Azt hiszem.

- Azt hiszem, csak akkor még nem volt ilyen erős. Na de hagyjuk. Nem akarok róla beszélni. - mondtam és megöleltem. - Akkor kaphatok még egy pohárral? - kérdeztem. Ő csak mosolyogva bólintott és töltött még egy pohárral. Megittam. És mi a neved? - kérdeztem.

- Alice. - mondta mosolyogva.

- Szép név. Az enyém Brooke. - mondtam. Egy fiú leült mellém és engem nézett. Nagyon zavart. Át ültem egy másik székre, erre elmosolyodott a fiú. De nem az a kedves mosoly volt hanem , perverz. Én megijedtem. Mondtam Alice-nek, hogy megyek. Ki mentem a kocsmából és ott álltam egyedül. Elindultam, dülöngélve. Elkezdtem érezni a pia hatását. Csak úgy elkezdtem nevetni. Nem tudom, hogy min, talán magamon. Épp egy lámpa alatt álltam amikor lépéseket hallottam. Megfordultam és az a fiú állt ott aki a kocsmába volt. 

- Szia mit keresel? - kérdeztem félve.

- Téged. - mondta. Bennem meg megállt az ütő annyira megijedtem. Elkezdtem elsétálni onnan, de jött utánam. Kicsit gyorsabb tempóba kezdtem, és már csak egy utca volt vissza. Amikor megfogta a kezem és magához húzott. Elkezdte csókolgatni a nyakam, én próbáltam ellökni de nem tudtam. Elkezdte a ruhámat leszedni de én nem engedtem.

- SEGÍTSÉG!! SEGÍTSÉG!! - kiabáltam torkom szakadtából.

- Shhh cica ha hagyod magad nem fog fájni. - mondta. Engem elkapott a hányinger. Ellöktem magamtól elakartam futni, de megint elkapta a kezem. Az arcom tiszta könny volt. A pasi eltépte a ruhám.  Nem érdekelt csak az, hogy elmehessek innen. Gondolkozás nélkül, teljes erőből tökön rúgtam a pasit. Össze rogyott. Én kaptam az alkalmon és elfutottam. Már csak két ház és otthon vagyok. Ekkor meghallottam mögöttem láb dübörgéseket és még gyorsabb voltam. Épp, hogy beestem a kapun. Majdnem elkapott megint. Gyorsan bementem a házba. Mindenki fönt volt. Amikor meghallották az ajtó csapodást mindenki föl ugrott. Oda jöttek, nem inkább futottak hozzám.

- Mit történt Brooke? - kérdezte Stella aggódó tekintettel. Én csak vállat vontam. Végig nézett rajtam. Kikerekedett a szeme amikor meglátta a horzsolást a lábamon, a szakadt ruhámat, az eleknődött sminkemet és a szétjött hajamat. - Úristen. - motyogta.

- Mondj már valamit! - kiabált Stella. Ilyennek még soha nem láttam.

- M-majd elmondom. - mondtam dadogva.

- Ne majd, hanem most! - szólt közbe Zayn.

- Te fogd be a szádat és neked amúgy se mondom meg. - rivalltam rá.

- Fiúk sajnálom, hogy ilyen vagyok csak sok volt a mai nap. - mondtam. Mondtam végén remegett a hangom. Egy könnycsepp kiakart buggyani de vissza tartottam. - És Stella bocsánat, hogy bunkó vagyok de ... de. Ez nekem sok!! Én ezt nem bírom. - mondtam és felrohantam a szobámba. Nem érdekelt senki és semmi. Valaki utánam jött. Bejött a szobámba és leguggolt hozzám.

- Figyelj nekem elmondhatsz mindent. - mondta Stella.

- Tudod milyen rossz?! Először Zayn aztán majdnem megerőszakoltak. Nekem ez sok egy napra. - mondtam kicsit hangosan.

- Mi az  hogy majdnem megerőszakoltak?? - jöttek be a fiúk is.

8. rész

Mikor végeztünk a beszélgetésünkkel, lementünk reggelizni. Amikor leértünk, mind az öten rám kapták a fejüket. Én csak mosolyogva figyeltem őket
- Jó reggelt.- mondtam mosolyogva.
- Ki volt az a fiú? - kérdezte Zayn.
- Egy barátom.- mondtam és helyet foglaltam.
- Miért volt itt? - kérdezte idegesebben.
- Mi az kérdezz-feleleket  játszunk? - kérdeztem pajkosan.
- Válaszolj már! Mit csináltatok? - huuu milyen mérges.
- Zayn ide figyelj neked ehhez semmi közöd. Ő egy barátom. Ennyi. - mondtam már én is egy kicsit idegesen, de Zayn rám sem figyelt.
- Ha csak a barátod lenne akkor nem csókoloztatok volna. Na mondj már valamit. - kiabált és én kezdtem félni.
- Igen csókoloztunk mert ........ Az ég szerelmére Zayn fogd már fel, hogy egy csöppnyi közöd sincs hozzá. Miért nem érted meg?? - már én is kiabáltam.
- Mi az hogy nincs közöm hozzá?? Tudtommal legjobb barátok vagyunk. - na ennyi kellett és eltört a mécses.
- Mi legjobb barátok? Zayn ne már. Hogy képzelhetsz ilyet. hogy mi legjobb barátok vagyunk?? Idóta vagy!! Nem hogy legjobb barátok, még csak barátok se. Mi CSAK haverok vagyunk! Érted??? De persze igen elfelejtek mindent a kedvedért. Még mit nem!! Te tudod milyen szar volt. De hagyjuk ne menjünk az elejére. - már nem birtam ki hogy ne kiabáljak.
- Én.... én sajnálom. - komolyan ennyit birt kinyögni? Szánalmas.
- Ne sajnáld nem kell. Nem kell a sajnálatod. Na mindegy én elmentem. Sziasztok. - mondtam és felmentem az emeletre. Gyorsan felkaptam egy szürke farmert és egy szürke alapon rózsaszín feliratos pólót. Felvettem egy cipőt és pár kiegészítőt. Amikor leértem a földszintre felvettem a bőrdzsekimet. Jól van, hideg van kint.

Bedugtam a fülesemet és elindultam sétálni. Éppen a James Arthur - Impossible -t hallgattam amikor arra eszméltem fel, hogy egy parkban vagyok. Gondolataim egyikről a másikra ugrottak át. Zayn.... Már megint Zayn-re gondolok. Miért gondolok rá ilyen sokat? Miért szerettem belé? Miért ilyen furcsa? Túl sok a miért. Nekem ő volt a legjobb barátom. De lehet, hogy többet éreztem iránta? Nem tudom. Akkor olyan más volt minden. Én boldog voltam, nagyon. Most is boldog vagyok, nem mégsem. Csak vidám azért, mert lett egy nagyon aranyos, kedves barátnőm. Adam meg olyan aranyos, de az a baj, hogy csak tetszik. Mert én Zayn-be vagyok szerelmes. Már megint Zayn.... Emlékszem, hogyan ismerkedtünk meg. 

" Az ovodában egyedül játszottam, és elvették tőlem a játékomat. Én elkezdtem sírni,

de oda jött hozzám egy kisfiú és megkérdezte, hogy mi a bajom.

Oda motyogtam, hogy elvették a játékomat. Erre a kisfiú mégközelebb jött és megölelt.

Én megilletődtem és nem tudtam, hogy mitcsináljak, ezért csak álltam ott, mint egy bábu.

Elengedett és a szemembe nézett.

- Zayn vagyok. - mondta és is megmondtam a nevem.

- Brooke. - mondtam félve.

- Gyere játssz velem, én leszek a barátod. - mondta Zayn az újdonsült barátom."

Itt kezdődött el a barátságunk. Arra eszméltem, fel hogy esik az eső. Nem zavart tovább sétáltam. Már mindenem tiszta víz volt amikor...... amikor megláttam Zayn-t csókolozni egy lánnyal. Én azt hittem ott rokkanok össze. Elkezdtem futni, megbotlottam valamiben és elestem. A könnyek mosták az arcom, de nem látszott az esőben. Ott ültem összetörten, sírva. Megcsörrent a telefonom. Meglepődtem, Harry hívott. De nem vettem fel. Most megpróbált Lou is de neki is kinyomtam. Fel hívtam Stell-t. Felvette. 

- U...ugye ne..nem vaaaagy ki..kihangosítva? - kérdeztem elcsukló hangon.

- Hol vagy? - ez volt az első kérdése.

- N....nem tudom. - hüppögtem.

- Brooke mi az, hogy nem tudod? - kérdezte egy fiú hang, Harry.

- M....mondom .............. hhogy nnnem t...tudom hogy h..hol ...vagyok. - zokogtam a telefonba. Nem birtam megszólalni annyira elgyengültem.

- Jellemezd a helyet.- mondta de én nem válaszoltam. Ott ültem egyedül a földön sírva, összetörve. Megpróbáltam halkan sírni de nem nagyon ment.

- Brooke itt vagy? Brookline ne szórakozz!! - kiabált Harry.

- K...kérlek nee kiiii..abálj. - zokogtam. Kinyomtam. Lefényképeztem a környéket és elküldtem Harry-nek.

Itt vagyok.

xx Brooke.

Elküldtem az üzenetet. Teljesen kimerültem. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Sötétedett, elkezdtem félni. Egyre jobban sírtam az zugó esőben. Egyszer csak azt vettem észre, hogy felém tart egy autó. Azt hittem elakar ütni, jó is lenne. De megállt előttem és kiugrott belőle barátnőm, Harry és a másik 3 fiú. Harry felkapott az ölébe és berakott a kocsiba. Berakott Liam ölébe én meg a nyakába temettem az arcom és csak sírtam. Annyira fájt minden. Életemben először vagyok szerelmes. Én azt hittem, hogy az tök jó érzés, de rá kellett jönnöm, hogy mégse.

7. rész

Reggel amikor fordultam az ágyon egy testbe ütköztem. Egyből kipattantak a szemeim, annyira megijedtem. Óvatosan kinyitottam a szemem, hogy megnézzem ki az.Az a fiú volt akivel tegnap találkoztam. Azt hiszem Adam a neve. Kiakartam kelni az ágyból, de mégse keltem ki. Mi van ha lefeküdtünk?? Úristen én ezt nem akartam. Gyorsan felkeltem Adam-et.
- Adam kelj fel. - szólogattam halkan. De semmi. Most oda hajoltam hozzá és adtam egy puszit az arcára. Erre már inyitotta a szemét és mosolygott.
- Jóreggelt. - mondta.
- Neked is. Öhm... izé.. ugye mi nem feküdtünk le?? - kérdeztem félve.
- Nyugi nem. - mondta kedvesen.
- Akkor mi történt? - kérdeztem.
- Miután végeztél a táncolással, ami egyébként tök jó volt, vissza jöttél hozzám és beszélgettünk, táncoltunk aztán megcsókoltál. - mondta én meg lesütöttem a fejem szégyenembe.
- Sajnálom. - mondtam, de nem birtam a szemeibe nézni.
- Nem kell sajnálni, mert vissza csókoltam. - mondta én meg nagyon meglepődtem. Mi?? Egy ilyen helyes srác vissza csókolt?? Úristen. Csak az a baj hogy nem belé vagyok szerelmes. Remélem eltudom felejteni Zaynt. Nehéz lesz de megpróbálom. Miután végeztem a gondolat menetemmel lecsaptam Adam ajkaira. Belemosolygott a csókba. Amikor elváltak ajkaink a szemébe néztem és elmosolyodtam. Ő is ugyanígy tett, majd kacsintott egyet. Gyorsan rám ült lovagló ülésben és elkezdett csikizni. Én elkezdtem vísitani, mint egy hülye gyerek és röhögtem. Már annyira röhögtem, hogy folytak a könnyeim.
- Hagyd........ már...... abba! - mondtam, nem is inkább vísitottam.
- Abba hagyom egy csókért. - mondta, én meg bólogattam, mert már annyira röhögtem, hogy nem tudtam megszólalni.

 Pont amikor ajkaink össze értek akkor lépett be valaki. Gyorsan ketté váltunk és az ajtó felé néztünk. Zayn állt ott tátott szájjal. Én egyből elpirultam.
- Öhhm bocsi csak azt hittem, hogy baj van. - mondta zavartan.
- Semmi gond. - mondtam nyugodtan.
- Akkor én nem is zavarok sziasztok. - mondta és már távozott is.
- Na hol tartottunk? - kérdezte Adam, és száját az enyémre nyomta. Nekem valahogy elment a kedvem az egésztől. Fogalmam sincs miért.
- Ne, Adam most nincs hozzá hangulatom. Sajnálom. - mondtam és adtam egy puszit az arcára.
- Rendben. - mondta, én meg elhittem, hogy nem haragszik. Valami elkezdett csipogni. Adam telefonja volt az üzenete jött.
- Figyelj nekem most el kell mennem, dolgozni. - mondta és gyorsan felöltözött. Én úgy ahogy voltam lementem vele. Ki kísértem az ajtóhoz és adtam neki egy csókot.
- Ma még találkozunk? -kérdezte aranyosan.
- Persze, majd hívj, hogy mikor. - mondtam mosolyogva. Lehajolt hozzám és adott egy puszit a homlokomra. Mosolyogva csuktam be az ajtót. Amikor hátra fordultam 6 csodálkozó szempárral találtam szembe magam. Én csak mosolyogva végig néztem rajtuk és megfogtam Stell kezét és magam után húztam a szobámba.
- Mi történt?? - kérdezte csodálkozva.
- Elmesélte, hogy tegnap megcsókoltam és, hogy vissza csókolt. Én meg ezután lecsaptam ajkaira és utána megcsikizett én meg sikítottam. Aztán azt mondta, hogy 1 csókért cserébe abba hagyja. És amikor összeért a szánk pont akkor nyitott be Zayn. Tudod milyen zavarba voltam?? Gyorsan bocsánatot kért és kiment. Aztán nekem elment a kedvem az egésztől és írtak neki egy sms-t hogy mennie kell dolgozni.És ennyi. - meséltem el egy szuszra.
- Nekem ez nem tetszik. - mondta barátnőm. Én meg fura fejet vághattam ezért elkezdett nevetni.
- Mi nem tetszik Stella? - kérdeztem egy kicsit ironikusan.
- Inkább hagyjuk nem akarok veszekedni. - mondta.
- De kérlek mond el. - kérleltem.
- Biztos?? -bólintottam- De akkor megígéred, hogy nem fogunk veszekedni. Szerintem Adam csak kihasznál. - mondta nekem meg kikerekedtek a szemeim.
- Mi van?? Ezt honnan veszed?? - kérdeztem egy kicsit hangosabban a kelleténél.
- Ezt nem akartam. Na mindegy. Szia. - mondta és kiment a szobából.
- Stella várj már. - kiabáltam utána. Nem állt meg ezért utána mentem. A lépcső legfelső fokán ült és sírt. Nekem is megeredtek a könnyeim, én hülye megbántottam a legjobb barátnőmet. Oda ültem mellé és átöleltem.
- Figyelj Stella sajnálom. - mondtam hüppögve. - Nem akartam kiabálni. Megbocsájtasz? Kérlek.
- Semmi baj Boo. Csak tudod rosszul esett, pedig megígérted, hogy nem kiabálsz. - mondta szomorúan.
- Tudom és sajnálom. Tudod, hogy szeretlek. Semmiért nem akarnám elveszíteni a barátságod. - mondtam és tényleg így gondoltam.
- Én is szeretlek. És én is sajnálom, túl érzékeny vagyok. Én sem akarom elveszíteni a barátságod. - mondta és megölelt.

Én vissza öleltem. Felálltam és felhúztam őt is és vissza mentünk a szobámba.
- És Zayn-nel mi van? Már nem érzed azt? - kérdezte.
- Shh halkabban. - mondtam- De még mindig csak itt van Adam és ő olyan aranyos és annyira tetszik. De Zayn.... Zayn-nél más van ő...... ő olyan fura és imádom az arcát és mindenét. Fogalmam sincs mit csináljak. Most Adam-mal olyan jól megvagyunk.
- Ahjj ez az Adam. - mondta barátnőm rosszalóan. Én még mindig nem érem, hogy miért ilyen.