9. rész

Amikor hazaértünk én a bejárati ajtónál leültem és sírtam. Igen, tudom, hogy egy hülye vagyok. Tudom, hogy sokat sírok, de én ilyen vagyok. De én nem csináltam még ilyet, soha. Vagyis soha nem sírtam, még fiú miatt. Stella leült mellém és elkezdett vigasztalni. Na jó csak próbált, mert én nem csináltam semmit. Olyan rossz volt így látni Stella-t. Láttam, hogy próbált segíteni, de én nem mondok neki semmit. Látom rajta, hogy nem esik jól neki. De próbálkozik.
- Stella......... k--kkérlek ...hagyjj. - hangom remegett. Felálltam és elindultam a szobám felé, de megszédültem. Majdnem elestem, de csak majdnem. Mert ott volt a legjobb barátnőm aki elkapott. Gyorsan szólt a fiúknak.
- Fiúk gyertek ide. - kiabálta. Szegény nagyon megrémült.
- Ne hivd idee.....ő..öket. - mondtam remegve. Megint elindultam és most szerencsésen fel is értem. Be mentem a szobámba és lefeküdtem az ágyra és csak sírtam. Megcsörrent a telefonom. Adam volt. Jajj ne a találkozó. Remegő kezekkel felvettem és próbáltam a hangom az eredetire alakítani.
- Szia Adam. - oké ez eddig jó.
- Szia Boo. Hányra jó neked?- kérdezte kedvesen.
- Öhmm Adam most nem jó. Sajnálom. - mondtam bűn bánó hangon.
- Miért? - kérdezte kétségbe esetten.
- Mert.. mert nem tudok elmenni. És kérlek ne kérdezd meg hogy miért. - mondtam után gyorsan, de elrontottam, mert megremegett a hangom.
- Máskor jó? - kérdezte nyugodtan, és nem vette észre a remegő hangom.
- Persze. Bármikor csak ma nem jó. Oké? Sajnálom. - mondtam szomorúan.
- Rendben. Szia. - mondta és bontotta a vonalat. Adam olyan megértő. Nem kérdezte meg, hogy miért. És nem volt mérges amikor azt mondtam, hogy nem jó a ma. Ez a fiú olyan.... olyan aranyos. És én. Chh rólam ne is beszéljünk. Én egy hülye vagyok, mert egy ilyen aranyos fiúnak azt mondom, hogy nem jó a ma. És megint ki miatt? Hát persze, hogy Zayn miatt. Miatta. De azért mert.... mert csókolozott egy másik lánnyal. És...... és én mintha darabokra szakadtam volna. Az arcomon legördült egy könnycsepp és még követte több száz. Arcomat beáztatta a sós folyadék. Csak néztem ki a fejemből. nem tudtam, hogy mit csináljak. Megint eszembe jutott, hogy a kezem.... De mégsem, nem akarok megint korházba kerülni. Óóóoo azt hiszem, rendelek egy Jack Daniel's-t. Hmm nem is rossz ötlet. Jaa de rendelni nem tudok, akkor elmegyek egy kocsmába. Gyorsan átöltöztem valami sexybe.

És felvettem egy hozzá illő magassarkút. Kisminkeltem magam és tádám. Lementem, felvettem a kabátomat és elindultam. Láttam egy árnyékot velem szembe. Közelebb mentem és láttam hogy ki az. Vajon ki volt az? Zayn. Elakartam sétálni mellette, de megfogta a karom.

- Hova mész Brooke? - kérdezte aggodalmasan.

- Közöd? - mondtam bunkón. - Semmi. Szia. - mondtam és már el is mentem. Éreztem, hogy néz de gyorsan elmentem. Sétáltam, még 2 utcát és megláttam egy kocsmát. Bementem leültem a pulthoz és rendeltem.

- Jó estét! Mit adhatok? - kérdezte a pultos lány.

- Neked is. Egy pohár Jack Daniel's-et szeretnék. - mondtam. Ki szolgált én meg lehíztam az első poharat. - Még kérek. - mondtam és ugyan így tettem. Éppen az ötödiket kértem amikor a pultos csaj szolt.

- Nem lesz ez sok? - kérdezte kedvesen.

- Nem számít. - mondtam.

- Fiú? - kérdezte én meg bólintottam. - Mi történt? - kérdezte kedvesen én meg elkezdtem beszélni.

- A legjobb barátom volt pár évvel ezelőtt. Majdnem 4 éve nem láttam. Ide kellett költöznöm 4 napja. Újból találkoztunk és én azt hiszem többet érzek iránta. De ő biztos nem. Ma elmentem sétálni és egy egy másik lánnyal csókolozott. Olyan érzésem volt, mintha több ezer kést szurkodnának a szívembe. Tudom, hogy ez így gyerekes csak .... csak most vagyok először szerelmes. Persze volt már pár pasim de náluk nem éreztem ezt. És így olyan rossz. - mondtam és észre se vettem, hogy megindultak a könnyeim.

- Ez durva. - mondta a lány. - És mióta érzed ezt? Vagyis már azelőtt is érezted amielőtt elment volna? - kérdezte és én nem tudtam rá válaszolni. Azelőtt többet éreztem volna iránta? Azt hiszem.

- Azt hiszem, csak akkor még nem volt ilyen erős. Na de hagyjuk. Nem akarok róla beszélni. - mondtam és megöleltem. - Akkor kaphatok még egy pohárral? - kérdeztem. Ő csak mosolyogva bólintott és töltött még egy pohárral. Megittam. És mi a neved? - kérdeztem.

- Alice. - mondta mosolyogva.

- Szép név. Az enyém Brooke. - mondtam. Egy fiú leült mellém és engem nézett. Nagyon zavart. Át ültem egy másik székre, erre elmosolyodott a fiú. De nem az a kedves mosoly volt hanem , perverz. Én megijedtem. Mondtam Alice-nek, hogy megyek. Ki mentem a kocsmából és ott álltam egyedül. Elindultam, dülöngélve. Elkezdtem érezni a pia hatását. Csak úgy elkezdtem nevetni. Nem tudom, hogy min, talán magamon. Épp egy lámpa alatt álltam amikor lépéseket hallottam. Megfordultam és az a fiú állt ott aki a kocsmába volt. 

- Szia mit keresel? - kérdeztem félve.

- Téged. - mondta. Bennem meg megállt az ütő annyira megijedtem. Elkezdtem elsétálni onnan, de jött utánam. Kicsit gyorsabb tempóba kezdtem, és már csak egy utca volt vissza. Amikor megfogta a kezem és magához húzott. Elkezdte csókolgatni a nyakam, én próbáltam ellökni de nem tudtam. Elkezdte a ruhámat leszedni de én nem engedtem.

- SEGÍTSÉG!! SEGÍTSÉG!! - kiabáltam torkom szakadtából.

- Shhh cica ha hagyod magad nem fog fájni. - mondta. Engem elkapott a hányinger. Ellöktem magamtól elakartam futni, de megint elkapta a kezem. Az arcom tiszta könny volt. A pasi eltépte a ruhám.  Nem érdekelt csak az, hogy elmehessek innen. Gondolkozás nélkül, teljes erőből tökön rúgtam a pasit. Össze rogyott. Én kaptam az alkalmon és elfutottam. Már csak két ház és otthon vagyok. Ekkor meghallottam mögöttem láb dübörgéseket és még gyorsabb voltam. Épp, hogy beestem a kapun. Majdnem elkapott megint. Gyorsan bementem a házba. Mindenki fönt volt. Amikor meghallották az ajtó csapodást mindenki föl ugrott. Oda jöttek, nem inkább futottak hozzám.

- Mit történt Brooke? - kérdezte Stella aggódó tekintettel. Én csak vállat vontam. Végig nézett rajtam. Kikerekedett a szeme amikor meglátta a horzsolást a lábamon, a szakadt ruhámat, az eleknődött sminkemet és a szétjött hajamat. - Úristen. - motyogta.

- Mondj már valamit! - kiabált Stella. Ilyennek még soha nem láttam.

- M-majd elmondom. - mondtam dadogva.

- Ne majd, hanem most! - szólt közbe Zayn.

- Te fogd be a szádat és neked amúgy se mondom meg. - rivalltam rá.

- Fiúk sajnálom, hogy ilyen vagyok csak sok volt a mai nap. - mondtam. Mondtam végén remegett a hangom. Egy könnycsepp kiakart buggyani de vissza tartottam. - És Stella bocsánat, hogy bunkó vagyok de ... de. Ez nekem sok!! Én ezt nem bírom. - mondtam és felrohantam a szobámba. Nem érdekelt senki és semmi. Valaki utánam jött. Bejött a szobámba és leguggolt hozzám.

- Figyelj nekem elmondhatsz mindent. - mondta Stella.

- Tudod milyen rossz?! Először Zayn aztán majdnem megerőszakoltak. Nekem ez sok egy napra. - mondtam kicsit hangosan.

- Mi az  hogy majdnem megerőszakoltak?? - jöttek be a fiúk is.