:)

ÁÁÁ most iszonyat boldog vagyok. Köszönöm szépen az első rendszeres olvasót <33 Köszönöm :) De komit is kaphatnék???

5. rész

Miután elváltunk egymástól, rámosolyogtam. Annyira nagyon jó volt érezni, hogy itt van velem, hogy az valami hihetetlen. Nagyon sok mindent be kell pótolnunk.
- Zayn nagyon sok dolgot be kell pótolnunk. Zayn hahó figyelsz?? - legyeztem a szeme előtt.
- Mi az ? Bocsi. - mondta sajnálkozva. Bele néztem a gyönyörű szemeibe és elvesztem bennük. Olyan szép szemei vannak és az éj fekete haja, úgy bele turnék. Úramatyám miket hordok én itt össze?? Miért ábrándozok róla? Ezt nem szabad. Gyorsan elhessegtem a gondolatot, és rá emeltem tekintetem.
- Min gondolkoztál ?? - kérdezte aranyosan mosolyogva.
- Én semmin. - mondtam a hazugságot.
- Boo ne hazudj nekem. - mondta, áá túl jól ismer.
- Háát.. öhm ... izé.. arról, hogy milyen jó, hogy kibékültünk. - mondtam, nagyjából igazságot mondtam és remélem elhiszi. Mondjuk az arcát nézve, tanakodik hogy elhiggye, de végül elhiszi.
- Oké. Gyere ide. - mondta, én odamentem és megölelt. Milyen jó illata van. És az a mosoly.
- Mitcsináltok?? - egyszer csak kinyitodott az ajtó és beestek rajta a fiúk.
- Mondtam, hogy nem csinálnak semmi olyat. És ti mit csináltok megzavarjátok a beszélgetésüket. Ajj. - mondta barátnőm - Sajnálom, nem hallgattak rám. Ugye megbocsájtasz??
- Ne hülyéskedj már, nem zavartatok meg semmit. Ne kérj bocsánatot, tudom hogy nem akartad, hogy bejöjjenek. Oké ?? Nem haragszok. - mondtam és adtam egy puszit barátnőm arcára.
- Oké, tudod milyen vagyok. - mondta én meg elnevettem magam.
- Bulizzunk már, régen voltam. - vetette fel az ötletet Harry, ki más?
- Oké én is régen voltam. - mondtam mosolyogva. - Hánykor és hol találkozunk ?? - kérdeztem.
- Mondjuk a Funky Buddha - ba 11-kor. Az jó ?? - kérdezte Harry.
- Nekünk igen. Akkor mi megyünk sziasztok. - mondtam és már ki is léptünk az ajtón. Haza mentünk , mármint hozzám és elkezdtünk készülödni. Én felvettem egy rózsaszín combközépig érő, pánt nélküli szoknyát. Ehhez egy rózsaszin füstös smink társult. Stella is hasonlóan öltözött, csak a színárnyalat más.

Gondolataim megint vissza kanyarodtak Zaynre. Hogy én mennyit gondolok rá. Az az aranyos mosoly, a megbolondító illata, a csodásan csillogó szeme. De nem érezhetek többet, azzal tönkre tennék mindent. Én nem akarom, hogy tönkre menjen a barátságunk. Ő tuti, hogy csak húga ként tekint rám. Ha elmondanám tuti, hogy kiröhögne. Ááá én ezt nem bírom.

- Stella baj van! - szóltam barátnőmnek.

- Mi az?? - kérdezte aggódva.

- Asszem belezúgtam Zaynbe. - mondtam kétségbe esetten. - És ezt nem mondhatom el neki, mert kiröhögne és otthagyna. Segíts!! - kértem segítséget, de nem hiszem, hogy tud segíteni.

- Nyugi. Nagy levegő ki-be, ki-be. - próbált nyugtatni. - Nem lehet hogy ez csak fellángolás?? - kérdezte.

- Lehet, nem biztos, nem. Totál BELEZÚGTAM. - mondtam kikelve magamból.

- Áá, a legjobb barátnőm szerelmes. - mondta kiabálva és a nyakamba ugrott. Elkezdtünk síkitozni, mint valami hülye gyerek.

- Várj, mi van ha ő csak a húga ként tekint rám?? Argh nem mondhatom el neki. - szomorodtam el.

- Nem tudhatjuk. De ne szomorkodjunk buli van. - mondta vidáman. Egy mosolyt varázsoltam az arcomra és bólintottam.

- Menjünk. Miénk az egész este. - mondtam kiabálva. Felvettük a kabátunkat és elindultunk. Fogtunk egy taxit.

- Jó estét, a Funky Buddha-ba legyenszíves. - mondta Stella. Beültünk a kocsiba és 3 perc múlva már ott is voltunk. Kiszálltunk az autóból és bementünk. Egyből kiszurtuk a fiúkat és oda mentünk hozzájuk. Ott volt, még két lány is, gondolom a barátnőik.

- Sziasztok, csinik vagytok. - köszöntek a fiúk.

- Sziasztok, köszi. - mondtuk teljesen egyszerre. - Én Brooke vagyok. - mondtam és kezet nyújtottam - Ő meg Stella a legjobb barátnőm.. - mondtam kedvesen.

- Sziasztok én Eleanor vagyok, Lou barátnője. - mondta kedvesen.

- Én meg Sophi, Liam barátnője. - mondta. Én csak ámultam, hogy milyen szépek ezek a lányok.

- Megyek hozok piát.- mondta Harry.

- Erőset! - kiabáltam utána. Gyorsan vissza ért én megfogtam egy poharat és lehúztam, és még egyet, és még kettőt. Kezdtem érezni, hogy a fejembe száll a pia amikor a kedvenc zeném megszólalt. Megfogtam Stella kezét és behúztam a tánctér közepére. Elkezdtünk táncolni, a csipőnket össze-vissza forgattuk. Stell meg állított és hozzám símulva kezdett el táncolni. Amikor meguntam, hogy ezt csinálja én állítottam meg és én táncoltam hozzá símulva. 

- Hallod már egy csomóan minket néznek. - mondtuk tök egyszerre.

- Nem baj, hadd élvezzék ki.- mondtam és most egymás felé fordulva kezdtünk el erotikusan táncolni. Odajött hozzám egy fiú és elkezdett fogdosni én , nem tudtam, hogy mit csináljak ezért ellöktem magamtól. Odamentem Stellához.

- Légyszi menjünk inenn, mert az a pasi rám van kattanva. - mondtam és rámutattam arra a gyerekre.

- Oké. - mondta és kimentünk. - Várj hívok egy taxit.

4. rész

Reggel a telefonom csörgésére keltem. Mindketten felkeltünk, csukott szemmel kerestem a telómat és meg is találtam. Kinyitottam a szemem és megnéztem kikeres. Rosie néni volt az, gyorsan ,egnyomtam a zöld gombot és bele szóltam.
- Szia. Miért keresel korán reggel? - kérdeztem álmosan.
- Szia Brookline. Mi az hogy korán?? 11:30 van. - mondta. Nekem kikerekedett a szemem.
- Micsoda?? Fél tizenkettő?? Uramisten jó sokat aludtunk. - mondtam csodálkozva.
- Igen sokat aludtatok. De térjünk a tárgyra.
- Milyen tárgyra?? - kérdeztem játszva a hülyét, pedig tudtam, hogy a tegnapról beszél.
- Ne játsszd a hülyét, tudod, hogy a tegnapról van szó. Szóval miért nem mutatkoztál be?? - kérdezte én meg nem tudtam válaszolni. Gondolkozz Brooke.
- Uhm.. izé.. mert, sietnem kellett Stellhez mert késésben voltam, és nem volt rá időm. - mondtam. De okos vagyok kitudtam találni valamit.
- Rendben, de azért be is mutatkozhattál volna. Ja és jut eszembe amiután kész vagy, haza jösz ebédelni és mész át hozzájuk. - mondta nyugodtan. Azt hiszem elhitte. Várjunk csak MI VAN??? Én nem megyek át hozzájuk.
- Mi én nem megyek át hozzájuk. - mondtam kicsit kiakadva. Upssz elárultam magam.
- És mégis miért nem mész át??
- Mert nem akarok. - adtam a választ.
- De át kell menned. Ügy le zárva szia. - mondta és letette a telefont. Szomorúan néztem magam elé.

- Hééj. Mi a baj?? - kérdezte Stell.
- Át kell mennem hozzájuk. - mondtam nagyot sóhajtva.
- Ha szeretnéd át megyek veled. - mondta kedvesen.
- Köszönöm. - öleltem meg. - Át jössz hozzánk kajálni??
- Ühüm. És szívesen. - ölelt vissza.
- Gyorsan készülödjünk és akkor mehetünk hozzánk. - mondtam most már mosolyogva. Én felvettem egy kék trikót egy cső nacit, barna telitalpút és egy barna táskát. Egy alap sminket felkentem és loknikat csináltam.

Stella felvett egy cső nadrágot, fehér tigris mintás polót és egy fekete telitalpút. Befonta a haját és ő is egy alap sminket rakott fel.

Miután készen lettünk, átmentünk hozzánk.

- Sziasztok megjöttünk. - mondtam.

- Csókolom. - mondta Stell.

- Sziasztok. Nyugodtan tegezz csak. Rosie vagyok. - mondta Rosie néni.

- Én pedig George. - mondta bácsikám és megszorongatta Stellt.

- Rendben. Én Stell vagyok. - mondta kedves mosollyal az arcán Stella.

- Mi a kaja? - kérdeztem.

- Sült hús, rizzsel. - mondta nénikém.

- Hmm. az fincsi. - mondtam. - Gyere menjünk az ebédlőbe. - mondtam barátnőmnek. Gyorsan meg ebédeltünk.

- Muszály át menni hozzájuk? - kérdeztem nyávogva.

- Igen muszály, mert megígértem nekik. - mondta komolyan Rosie néni.

- Hát akkor sziasztok. - mondtam, duzzogva. Belekaroltam Stellbe és átmentünk a mellettünk álló házba. 

- Én nem akarok be menni. - mondtam.

- Naaa, gyorsan bemutatkozunk és mehetünk is vásárolni. - mondta az én barinőm.

- Legyen. - egyeztem bele. Becsöngettünk. Egy göndör barna, hajú srác nyitott ajtót.

- Szia. Én vagyok az a lány aki tegnap nem mutatkozott be. - mondtam egy kicsit flegmán. - És ő a barátnőm Stella. Az én nevem meg Brooke.

- Sziasztok én Harry vagyok, gyertek be.  - és arréb állt. Be mentünk, levettük a cipőnket és leültünk a kanapéra. - Mindjárt szólok a többieknek egy perc. - mondta Harry. Mi csak bólintottunk. Suttogva beszélgettünk.

- Stella én nem akarok találkozni Vele. - mondtam halkan és félénken.

- Nyugi, csak nem lehet olyan rossz. - próbált nyugtatni. De nem nagyon ment neki.

- Itt is vagyunk. - álltak meg előttünk. Mi meg felnéztünk. Nekem elállt a lélegzetem amikor, megláttam azokat gyönyörű barna szemeket. Egyből lehajtottam a fejem, nehogy elsírjam magam. Összeszedtem magam és újból felnéztem. Fel álltunk.

- Sziasztok én Brooke vagyok. Ő meg Stella. - mutattam Stellre.

- Sziasztok én, Liam vagyok. - mondta egy barna hajó és barna szemű srác.

- Helló én meg Louis. - mondta egy barna hajú, kék szemű fiú.

- Hali Niall vagyok. - mondta egy szöszi, kék szemű srác.          

- Sziasztok, én meg Zayn. - mondta. Tekintetével engem nézett, én meg a földet. Megragadta a karom és behúzott egy szobába.

- Figyel Boo én sajnálom. - kezdte.

- Ne Zayn hagyjuk. Nem érdekelsz. Hagyj engem békén. - mondtam és kiakartam menni a szobából de vissza húzott.

- Várj már, had magyarázzam meg, kérlek.

- Még is mit akarsz megmagyarázni. Azt hogy nem hívtál, nem kerestél 3 és fél évig? Hmm?? - mondtam kiabálva és sírva.

- Az azért volt mert közbe lett egy barátnőm és.. - itt befejezte.

- Mi és?? Jaa hogy ott volt a barátnőd és nem értél rá, hogy velem foglalkozz. Tudod talán csak egyszer de tényleg egyszer fel kellett volna venned azt a hülye telefont, hogy meg mondd nem akarsz velem többet beszélni. Erre nem voltál képes?? - patakokban folytak a könnyeim.

- Figyelj már azért, mert azt hittem nem akarod majd elfogadni, hogy rajtad kívűl mással is foglalkozom.

- Hinni a templomba kell. Talán be kellett volna mutatnod. Nem?? De, nem mert Zayn Malik az a srác aki eldob egy barátot egy lány miatt. Tudtad hogy szánalmas vagy??

- Sajnálom érted SAJNÁLOM!! Már ezerszer megbántam.

- Tudod milyen szar volt nélküled?? Lehet hogy akkor lett volna szükségem rád. Sőt biztos. Hiányoztál Zayn, nagyon.Annyi hülyeséget csináltam. Nézd - mutattam a kezemre ami már tiszta könny volt. Zaynnek kikerekedtek a szemei amikor meglátta a kezem.

- Komolyan miattam vágtad fel a kezed?? Hogy lehettem ilyen hülye?? Sajnálom és nekem is hiányoztál Brooke nagyon. - mondta és magához ölelt. Bele temettem az arcom a vállába és sírtam. Próbált csitítgatni de nem sikerült. Most kijött belőlem minden, és jól esett sírni. Annyira jó volt megölelni újra Zaynt. Rettenetesen hiányzott.                    

                                                                                                 

3. rész

- Twittcamozunk? - kérdeztem kedvesen.
- Persze. Éés mit csinálunk? - válaszolta.
- Nem tudom. Majd rögtönzünk. De előtte elmegyek fürdeni. - mondtam, Stella meg visszamosolygott. Bementem a fürdőszobájába, (hasonlit az enyémre) levettem ruháimat és gyorsan beálltam a zuhany alá. Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a pizsit amit adott, és kimentem. Ő is megcsinálta és kiirtuk twitterre hogy 10 perc múlva twittcam lesz. Oda ültünk a gép elé és elkezdtük.
- Sziiiiiasztoooook! - köszöntünk egyszerre.
- Ő Stella. - mutattam barátnőmre.
- Ő meg Boo. Mitcsináljunk?? - kérdezte. - Nézdd azt akarják hogy sminkeljük ki magunkat csukott szemmel.
- Öhm oké, de ne ijedj meg. - mondtam nevetve.
- Rendben. Akkor kezdhetjük. - mondta. Becsuktuk a szemünket. Én megfogtam asszem a rúzst és elkezdtem vele kenni az arcát. Stella meg valami krémet rakott az arcomra, és kente el. Megfogtam egy kör alakú kis dobozt és kinyitottam. Beleraktam a kezem, és elkezdtem befedni az arcát. Ő meg megfogta a rúzst és végig maszatolta az arcomon.
- Kész vagy ?? - kérdezte - Háromig számolok és nyissuk ki a szemünket. 3... 2 ... 1! - kinyitottuk a szemünket, egymásra néztünk és kitört belőlünk a röhögés. Szó szerint vísitottunk.
- Na jó nyugodjunk meg, mert még a végén azt hiszik, hogy öljük egymást. - mondtam félig vihogva. Oda mentünk a tükörhöz és megnéztük magunkat. A látvány nem mindennapi volt. Az én fejem tiszta lila a rúzstól, és a krém amit rám kent az valami ön barnító lehetett mert a fél fejem, kávé színű volt. Most jön Stella az ő feje meg zöld a rúzstól, és az ami egy dobozba volt az meg szemhély púder volt, szóval az arca zöld, kék, lila és fekete volt. Amint megláttuk magunkat ismét egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. - Menjünk lemosni, mert mindenki elmegy. - odasétáltunk a gép elé. - Figyi 10 perc múlva leszünk, mert leszedjük a fejünkről ezt a szörnyűséget. Amúgy milyen lett. - mutattam a fejemre és belevigyorogtam a kamba - De ne menjetek sehova. - gyorsan elmentünk a fürdőbe és lemostuk magunkról a sminket.
- Na itt vagyunk. Most mitcsináljunk?? - visított  Stell a kamerába. - Azt kéritek, hogy énekeljünk? - itt rám nézett, én csak mosolyogva bólintottam. - De egyáltalán nincs hangunk. - nem hazudik - Ééés mit énekeljünk?? - gyorsan végig futtottam a képernyőt és elkomorult az arcom.
- Egy pillanat és jövünk. - mondta barátnőm. - Ugye nem baj ha ezt énekeljük, mert ha igen akkor nem muszály elénekelni. - kifujtam a levegőt és nagyokat pislogtam.
- Nem baj, ha ezt szeretnék akkor énekeljük azt. - Stella bizonytalanul nézett rám, de én rámosolyogtam hogy tuti bizti hogy azt énekeljük.
- Itt is lennénk. Akkor énekelhetjük a One Thinget. Stella kezdi. - mondta az én LB-m. ((kék Brooke, rózsaszín Stella, zöld mind2-en. iró:)))

I've tried playing it cool

But when I looking at you

I can't ever be brave

'Cause you make my heart race

Shot me out of the sky

You're my kryptonite

You keep making we weak

Yeah, frozen and can't breathe

Something's gotta give now

'Cause I'm dying just to make you see

That I need you here with me now

'Cause you've got that one thing

So get out, get out, get out of my head

And falling into my arms instead

I don't, I don't, don't know what it is

But I need that one thing

And you've got that one thing

Now I climbing the wall

But you dont notice at all

That I'm going out of my mind

All day, and all night

Something's gotta give now

'Cause I'm dying just to know your name

And I need here with me now

'Cause you've got that one thing

So get out, get out, get out of my head

And falling into my arms instead

I don't, I don't, don't know what it is

But I need that one thing

Get out, get out, get out of my mind

And come on, come into my life

I don't, I don't, don't know what it is

But I need that one thing

And you've got that one thing

Oh, oh, oh oh, oh x3

And you've got that one thing

Get out, get out, get out of my head

And falling into my arms instead

So get out, get out, get out of my head

And falling into my arms instead

I don't, I don't, don't know what it is

But I need that one thing

Get out, get out, get out of my mind

And come on, come into my life

I don't, I don't, don't know what it is

But I need that one thing

And you've got that one thing

- Huhh elfáradtam. - mondtam - Na milyen volt?? Stell figyeld a komikat. - mutattam a képernyőre. - Ugye milyen aranyosak? - Stell csak bólintott.

- Köszönjük szépen, de már fáradtak - itt ásított - vagyunk szóval most mennénk aludni. Sziasztok. - mondta kedvesen és kinyomta a gépet. - Szép álmokat Boo. - mondta és átölelt.

- Köszii neked is Stell.

*Zayn szemszöge*

Síkoltozást hallottunk George-éktól ezért átmentünk. Nem találtuk őket, így bementünk a konyhába. Ott főzött Rosie.

- Szia. - köszöntünk egyszerre.
- Sziasztok fiúk. - mondta mosolyogva.
- Mit főzöl?? - kérdezte Niall, ki más. Szerintem Rosie már megszokta ezeket.
- Rántott csirkét, sült krumplival.
- Nyamii. - mondta Niall. Egy sikoltást hallottunk.
- TEGYÉL .. ÁÁÁÁ ... LE... ÁÁÁ. - kérdőn néztünk Rosie-re.
- Itt van az unókahúgom. - mondta mosolyogva. - Gyertek menjünk a nappaliba. - és elindultunk. Leültümk a kanapéra és elkezdtünk beszélgetni.
- Rosie néni elmentem Stellhez - itt mindannyian rákaptuk a tekintetünket, nekem pedig előjöttek a régi emlékek, ő is ránk nézett egy pillanatra majd folytatta - és szerintem ott is alszok. - tette hozzá. Gyorsan kiment a házból, Rosie pedig csúnyán rázta a fejét.
- Sajnálom, hogy nem mutatkozott be. Majd amikor haza jön átküldöm hozzátok. Oké? - mondta Rosie.
- Ahha. - mondtam - De én most megyek. Sziasztok. - ezzel kiléptem a az ajtón és hazamentem. Nem kellett sokat sétálnom. Mikor haza értem egyből rá gondoltam. Hogy mennyit változott, milyen szép lett, a haja, a szeme és mindene. Miket gondolok?? Elment az eszem?? Állj már le Zayn, ő csak a barátod ... volt. Én hülye mindent tönkre tettem, az ígéretemet bekellett volna tartanom. De nem, mert nekem lett egy barátnőm és nem akartam, hogy megtudja. Szegény Brooke ő meg keresett éjjel-nappal de én nem vettem fel neki a telefont. Egy ideig így ment, és már csak azt vettem észre, hogy nem hív senki. Mekkora egy tapló vagyok. Vissza akarom szerezni a bizalmát. Gondolat menetemet egy kopogás zavarta ,eg. Felnéztem és Liam jött be a laptopjával.
- Ő volt az akiről meséltél nekünk ugye?? - kérdezte én megbólintottam. - Nézd most twitcamoznak a barátnőjével. - elém rakta a laptopját. Most épp csukott szemmel sminkelték magukat. Kinyították a szemüket és szakadtak röhögéstől. Így is gyönyörű. Most kimentek egy pillanatra és miután vissza jöttek elkezdték énekelni a One Thinget. Amikor Boo az én részemet énekelte látszott a szemében valami furcsa. Ááá, biztos csak képzelődök. Miután végeztek elmentek aludni.
- Köszönöm, Liam. - mondtam és vissza adtam a laptopját.
- Visszaakarod nyerni a barátságát? - kérdezte.
- Igen, nagyon. Én hülye, meg otthagytam érte. Nem értem magam. Na de én alszok jóéjszakát Liam. - mondtam.
- Neked is Zayn.


Sziasztok ha tetszett légyszi komizzatok vagy iratkozzatok fel vagy pipáljatok és köszönöm 104 oldal megjelenítés. Fontos lenne ha komiztok vagy piáltok mert igy nem tudom hogy jó-e vagy rossz! :)

2. rész

- Szia, Stell, örülök hogy megismertelek. -mondtam, és adtam egy cuppanós puszit az arcára.
- Szia, Boo, én is örülök. Amúgy merre fele laksz?? - kérdezte és ő is adott egy puszit.
- Öhm a Rose Street 27-be. Te?? - kérdeztem, kedvesen.
- Én is. Mármint nem a 27-be, hanem a 28-ba. - mondta vigyorogva. Ennek én is megörültem és megöleltem. Jól van szeretethiányom van!
- Akkor sokat tudunk találkozni.
- Ühüm.
- Nekem most mennem kell. Itt vannak értem, szia.
- Rendben, később gyere át, szia Boo. - mondta, én meg elmentem Rosie nénihez. Nagyon sokat változott.
- Szia Rosie néni, de sokat változtál!! - mondtam, mosolyogva.
- Szia, Brooke - itt végig mért - te sem panaszkodhatsz. Amikor utoljára láttalak még ilyen pici - mutogatott a kezével - voltál. - bólintottam - És hogy vagy ??
- Jól köszönöm, te? - kérdeztem.
- Jól. - rámosolyogtam és itt vége volt a beszélgetésünknek. Haza fele gyalog mentünk. Egész végig Stella-n gondolkoztam. Nagyon kedves lány. Ő nem olyan, mint Zoe, vagy Zayn. Chh, szánalmasak, az egyik lek***áz a másik meg le se sz*r. De mindegy itt van nekem Stell. Igaz, még csak 3 órája ismerem, de nagyon megszerettem. Remélem, hogy nagyon-nagyon jól összebarátkozunk. Hogy. én milyen szerencsés vagyok. Azt hittem nem lesz egy normális ember se (rajtam kívül:D) de, tévedtem.
- Brooke, haza értünk. - mondta Rosie néni. Én meg fel pillantottam. Komolyan elállt a lélegzetem.
- Most komolyan itt fogol lakni?? - nem hittem el. Rosie néni csak bólintott. Ez a ház gyönyörű.

Síkoltozva, ugráltam be a házba. Szerintem az arra sétálok hülyének néztek, de nem baj majd megszokják. Ismét neki mentem valakinek, de most csak én estem, ő meg röhögött. Felnéztem és egy mosoly kúszott az arcomra.

- Geooorge bácsiiiii!!! - gyorsan felpatantam és a nyakába ugrottam.

- Szia, kislány, mondjuk már nem is vagy olyan kicsi. - mondta nevetve. felemelt és bevitt a házba. Ha kint hülyének néztek, akkor most über hülyének néznének. Ki ugrottam George bácsi kezéből és körbe-körbe kezdtem futkosni.

- OMG!! OMG!! OMG!! - folyton csak ezt üvöltöttem.

- Rosie mit adtál te neki?? - kérdezte a bácsikám Rosie nénitől.

- Én semmit. - mondta komolyan.

- Biztos? - kérdezte meg mégegyszer. Nénikém pedig mosolyogva bólintott.

- Hoool vann a szobááám? - kérdeztem egy ici-picit nyugodtabban.

- Gyere megmutatom. - válaszolta George bácsi - Rosie addig főzöl valamit??

- Persze. - mondta kedvesen. Bácsikám, megfogta a derekam és földobott a hátára. Én meg síkitozva ütöttem a hátát.

- TEGYÉL .. ÁÁÁÁ .... LE!!! ÁÁÁ. - kiabáltam, de mintha meg se hallotta volna. Megérkeztünk egy ajtóhoz, és letett. Kinyitotta, én meg beléptem. Vajon megint mit csináltam, hát persze, hogy síkoltoztam, Nálam ez alap. A szobám, pont az én ízlésem szerint volt berendezve. A falak halvány lilák és van egy virág mint a falon. Saját fürdőszobám van, és még egy gardróbom is van ami tele van ruhával. 

- Uramisten!! Ez iszonyat gyönyörű. Jajj nagyoon köszönöm. Annyira kedvesek vagytok. - mondtam és megöleltem George bácsit. - Át mehetek a barátnőmhöz? - kérdeztem nagy boci szemekkel.

- Persze Boo. - mondta. Felhívtam Stell hogy mindjárt megyek. Miután eltettem a telefonomat, lementem a nappaliba és majdnem elsírtam magam. De erősnek kellett lennem. Itt volt a házunkba a One Direction egytől-egyig. 

- Rosie néni elmentem Stell-hez. - erre mondatra mindenki rám kapta a fejét - és szerintem ott is alszok. - mondtam gyorsan.  Nem akartam, hogy megállítsanak, ezért gyorsan kislisszoltam. Húúhh ezt megúsztam. Most tuti, hogy Rosie néni nagyon mérges rám azért mert nem mutatkoztam be. Nem baj, majd megbeszéljük. Gyorsan, becsöngettem Stellékhez és egy bácsi nyitott ajtót.

- Csókolom. - köszöntem kedvesen. - Stella itt lakik, egy barátnője vagyok. Brookline Smith, de csak Brooke. - mondtam, és kezet nyújtottam.

- Szia, mesélt már rólad. Nyugodtan tegezz. Cody Berry. - és elfogadta a kezem. - Gyere be. Felmész a lépcsőn és balra a második ajtó.

- Köszönöm. - mondtam, majd levettem a cipőm és felmentem. Bekopogtam.

- Gyere. - mondta én, meg benyitottam. Az ágyán ült és TVzett. - Szia. - adott egy puszit és megölelt.

- Sziaa - mondtam és viszonoztam a cselekvéseit. - Itt aludhatok??

- Persze, de miért? - értetlenkedett.

- Amikor jöttem le a lépcsőn, kiket találtam a nappaliba? A One Directiont. - Stell szeme kikerekedett. - Hát ezért mert, nem akarom látni Őt.

- Óh oké. - ennyi volt a reakciója. Hoppá nem hoztam ruhát.

- Nagyon hangos voltam?? - kérdeztem vigyorogva - Amúúúgy kaphatok majd ruhát?

- Igen, nagyon szerintem az egész utca tőled zengett. Amúúúgy kaphatsz ruhát, pizsamát, fogkefét. Ne kérdezz hülyeségeket. - válaszolta kedvesen, én meg megöleltem.

1. rész

Valami pittyegésre keltem, nagyon idegesített. Kinyitottam a szemem, de meg is bántam mert nagyon bántotta a szememet a fény. Újból neki kezdtem, óvatosan nagyokat pislogva nyitottam ki a szemem. Most hogy jobban körülnézek felismertem a helyet. Egy korházban vagyok. Ebben a pillanatban jött be anya.

- Szia kincsem. Hogy vagy? - kérdezte mosolyogva.

- Szia anya. Nagyon fáj a kezem, bár nem csodálom. - motyogtam - Mikor mehetek haza? 

- Figyelj Boo - rosszul kezdődik - apáddal úgy döntöttünk, hogy el kell utaznod Londonba Rosalie nénikédhez. - mondta nyugodtan. Nekem kikerekedtek a szemeim sőt még a számat is  eltátottam. Komolyan.

- Mi van?? - kérdeztem egy cseppet sem nyugodtan.

- Jól hallottad el kell utaznod Londonba. - ismételte meg. Bejött az orvos.

- Jó napot kisasszony. - mondta kedvesen. - Hogy van a keze??

- Önnek is. Háát a kezem fáj egy kicsit. Na jó nagyon. - válaszoltam. - mikor mehetek haza??

- Már ma, csak alá kell írni a záró jelentéseket. Viszlát.- mondta és már el is tűnt.

- Na szóval anya mikor kell mennem?? - kérdeztem kissé flegmán.

- Ami azt illeti ma. - mondta.

- Rendben.- mondtam nyugodtan. Anya pedig meglepődött.

- Nem is akadsz ki? - kérdezte félve.

- Nem, mert úgy is elkell mennem szóval nem érdemes ezen kiakadni meg úgy is veszekedés lenne a vége. - huuu milyen diplomatikusan válaszoltam. Jéé ezek szerint tudok ilyet is. - Ugye hoztál ruhát meg sminket meg fésűt meg tusfürdőt? - kérdeztem hadarva.

- Igen hoztam Boo, nem vagyok hülye. - mondta az én kedves anyukám.

- És ide is adod?? - kérdeztem szemtelenül.

- Ne szemtelenkedj Brookline. - mondta mosolyogva majd odaadta a cuccaimat. Felálltam és elmentem a fürdőbe. Gyorsan levettem a korházi göncöt és beálltam a zuhany alá. Azon gondolkodtam hogy leszenek-e Londonba barátaim. Arra lettem figyelmes hogy anya dörömböl az ajtón.

- Brooke mi tart eddig? - kérdezte.

- Jaa semmi csak gondolkoztam, mindjárt megyek. - mondtam és már el is zártam a vizet. Gyorsan felkaptam azt a ruhát amit anya hozott. Hmm meg kell mondanom neki, hogy nem is olyan rossz az izlése.

- Kész vagyok. - mondtam majd feltéptem az ajtót és kimentem. Az úton ezt hallgattam. Elkezdtem énekelni szegény anyáék.- You make me , feel like livin' a TEENAGE DREAM...

- Fejezd már ba Boo!- szólt rám apa, de én úgy tettem mintha nem hallottam volna és folytattam tovább. Amíg haza nem értünk addig ez ment. Amiután megebédeltünk fel mentem a szobámba pakolni. 

- ANYAA! - kiabáltam le neki.

- IGEEN? - kérdezte.

- HOL VAN A TÖBBI RUHÁM ??? - kérdeztem.

- JA, AZ MÁR LONDONBA VAN. - mondta én meg meglepődtem.

- OO, OKÉ.- és itt vége lett a beszélgetésünknek. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Ez Zoe lesz uhh neki hogy mondjam el, tuti kiakad. Nagy levegő és felvesz.

- Szia Zoe.- mondtam kissé remegő hangon.

- Szia Brooke baj van?- kérdezte.

- Öhhm az van hogy izé szóval el kell költöznöm Londonba. - mondtam gyorsan.

- MI VAANN??? ÉS MÉGIS MIKOR AKARTAD KÖZÖLNI?? - huh hát ezt megkaptam.

- Hallod én is csak nem rég tudtam meg szóval légyszi ne kiabálj.

- MI AZ HOGY NE KIABÁLJAK?? HAAA?? - még jobban kiabált jujj. - Jobb is ha eltűnsz inenn, hülye k***a!

- Ezt most miért mondod?? - hangom remegett és a sírás határán álltam.

- Mindegy hagyjuk is, na csá! - mondta és kinyomta. Belőlem meg előtört a zokogás. Arra eszméltem fel hogy anya be nyit a szobámba.

- Mi a baj szívem? - kérdezte aggodóan. Gyorsan letöröltem a könnyeim és vettem egy mély levegőt.

- Semmi. - mondtam kiegyensúlyozott hangon.- Mindjár kész vagyok még át öltözök. - mondtam mosolyogva. Gyorsan felkaptam egy angol zászlós polót, egy fehér nadrágot, egy piros balerina cipőt, és egy farmer jackiet, kiegészitőnek egy divat szemüveget. 

Meg fogtam a bőröndömet

és lementem a nappaliba.
- Kislányom indulhatunk? - kérdezte apa.
- Aham. - mondtam. Apa segített kivinni a bőröndömet és be is rakta a kocsiba. Én beültem hátra és egész végig gondolkoztam hogy vajon milyen életem lesz ott meg ilyeneken. De inkább a sorsra bízom. Milyen bölcs lettem. Kinéztem az ablakon és megálapítottam, hogy a vasútállomáson vagyunk. Kipattantam a kocsiból és a bőröndömért igyekeztem. Apa kivette és oda adta nekem. Megszólalt a hangos bemondó.
- Kérjük a Londonba tartó utasokat száljanak fel a szerelvényre. - oda fordultam anyáékhoz és megöleltem őket.
- Sziasztok. - mondtam és elindultam de megálltam mert anya szólt.
- Brooke, ha odaértél kérlek hívj fel. - mondtam én meg bólintottam. A földet kémlelve sétáltam amíg neki nem mente valakinek. Ő is és én is elterültünk a földön és kitört belőlünk a röhögés. Felállt és a kezét nyújtotta, elfogadtam.
- Szia Stella Berry vagyok. De csak Stell-nek szoktak hívni. - mutatkozott be Stell. Most veszem csak észre hogy milyen szép. Hosszú, szőke haja van. Szép arca, kék szeme. Mondjuk én se vagyok csúnya. Sőőt én is szép vagyok. Egy kicsit egoista vagyok, de tényleg csak egy kicsit.

- Szia Brookline Smith. De csak Boo-nak vagy Brooke-nak szoktak hívni. - mondtam kedvesen. - Gyere üljünk fel a vonatra mert még a végén itt hagy minket.

- Oké. Ülünk egy kabinba? - kérdezte félénken.

- Ne kérdezz hülyeséget, persze hogy ülünk egy kabinba! - mondtam mosolyogva.

- Hova utazol? - kérdezte mosolyogva.

- Londonba, mert muszály. - válaszoltam.

- Én is. - mondta. Nyújtozkodtam  egyet és kilátszott a kötésem ami egy kicsit el volt csúszva, és kilátszott egy kicsi a vágásból. Stella szeme elkerekedett. Gondolkozott hogy megkérdezze vagy nem, végül megkérdezte. - Uhh öhhm ugye nem gond ha megkérdezem, hogy miért csináltad ezt a kezeddel??

- Nem baj, neked elmondom mert bízom benned. - upsz ezt nem tudom miért mondtam de ha jobban bele gondolok ez így van, pedig csak pár perce ismerem. Látszott rajta hogy jól esett amit mondtam neki és megölelt, egy kicsit meglepődtem, de vissza öleltem. - Az úgy volt, hogy.... - és elmeséltem neki, ő meg figyelmesen hallgatott, néha kérdezett én meg válaszoltam. Azt hiszem lett egy barátom, telefon számot is cseréltünk. Mindenféle hülyeségről beszéltünk.

- Te szereted a One Direction-t? - kérdezte mosolyogva. Nekem a szívem összeszorult a név hallatán és egy könnycsepp gördült végig az arcomon. - Valami rosszat mondtam?  - és itt leesett neki hogy Zayn volt a legjobb barátom. - Sajnálom. - nézett szomorúan és megölelt. Én vissza öleltem, és letöröltem a szemem, mert nem akartam miatta sírni.

- Semmi baj. - motyogtam.

- Kérjük a Londonba tartó utasainkat, szedjék össze a csomagjaikat, mert 5 perc múlva megáll a vonat.

Sziasztok. Ha tetszett a rész akkor légyszí iratkozzatok fel vagy komizzatok. köszi.<3