4. rész

Reggel a telefonom csörgésére keltem. Mindketten felkeltünk, csukott szemmel kerestem a telómat és meg is találtam. Kinyitottam a szemem és megnéztem kikeres. Rosie néni volt az, gyorsan ,egnyomtam a zöld gombot és bele szóltam.
- Szia. Miért keresel korán reggel? - kérdeztem álmosan.
- Szia Brookline. Mi az hogy korán?? 11:30 van. - mondta. Nekem kikerekedett a szemem.
- Micsoda?? Fél tizenkettő?? Uramisten jó sokat aludtunk. - mondtam csodálkozva.
- Igen sokat aludtatok. De térjünk a tárgyra.
- Milyen tárgyra?? - kérdeztem játszva a hülyét, pedig tudtam, hogy a tegnapról beszél.
- Ne játsszd a hülyét, tudod, hogy a tegnapról van szó. Szóval miért nem mutatkoztál be?? - kérdezte én meg nem tudtam válaszolni. Gondolkozz Brooke.
- Uhm.. izé.. mert, sietnem kellett Stellhez mert késésben voltam, és nem volt rá időm. - mondtam. De okos vagyok kitudtam találni valamit.
- Rendben, de azért be is mutatkozhattál volna. Ja és jut eszembe amiután kész vagy, haza jösz ebédelni és mész át hozzájuk. - mondta nyugodtan. Azt hiszem elhitte. Várjunk csak MI VAN??? Én nem megyek át hozzájuk.
- Mi én nem megyek át hozzájuk. - mondtam kicsit kiakadva. Upssz elárultam magam.
- És mégis miért nem mész át??
- Mert nem akarok. - adtam a választ.
- De át kell menned. Ügy le zárva szia. - mondta és letette a telefont. Szomorúan néztem magam elé.

- Hééj. Mi a baj?? - kérdezte Stell.
- Át kell mennem hozzájuk. - mondtam nagyot sóhajtva.
- Ha szeretnéd át megyek veled. - mondta kedvesen.
- Köszönöm. - öleltem meg. - Át jössz hozzánk kajálni??
- Ühüm. És szívesen. - ölelt vissza.
- Gyorsan készülödjünk és akkor mehetünk hozzánk. - mondtam most már mosolyogva. Én felvettem egy kék trikót egy cső nacit, barna telitalpút és egy barna táskát. Egy alap sminket felkentem és loknikat csináltam.

Stella felvett egy cső nadrágot, fehér tigris mintás polót és egy fekete telitalpút. Befonta a haját és ő is egy alap sminket rakott fel.

Miután készen lettünk, átmentünk hozzánk.

- Sziasztok megjöttünk. - mondtam.

- Csókolom. - mondta Stell.

- Sziasztok. Nyugodtan tegezz csak. Rosie vagyok. - mondta Rosie néni.

- Én pedig George. - mondta bácsikám és megszorongatta Stellt.

- Rendben. Én Stell vagyok. - mondta kedves mosollyal az arcán Stella.

- Mi a kaja? - kérdeztem.

- Sült hús, rizzsel. - mondta nénikém.

- Hmm. az fincsi. - mondtam. - Gyere menjünk az ebédlőbe. - mondtam barátnőmnek. Gyorsan meg ebédeltünk.

- Muszály át menni hozzájuk? - kérdeztem nyávogva.

- Igen muszály, mert megígértem nekik. - mondta komolyan Rosie néni.

- Hát akkor sziasztok. - mondtam, duzzogva. Belekaroltam Stellbe és átmentünk a mellettünk álló házba. 

- Én nem akarok be menni. - mondtam.

- Naaa, gyorsan bemutatkozunk és mehetünk is vásárolni. - mondta az én barinőm.

- Legyen. - egyeztem bele. Becsöngettünk. Egy göndör barna, hajú srác nyitott ajtót.

- Szia. Én vagyok az a lány aki tegnap nem mutatkozott be. - mondtam egy kicsit flegmán. - És ő a barátnőm Stella. Az én nevem meg Brooke.

- Sziasztok én Harry vagyok, gyertek be.  - és arréb állt. Be mentünk, levettük a cipőnket és leültünk a kanapéra. - Mindjárt szólok a többieknek egy perc. - mondta Harry. Mi csak bólintottunk. Suttogva beszélgettünk.

- Stella én nem akarok találkozni Vele. - mondtam halkan és félénken.

- Nyugi, csak nem lehet olyan rossz. - próbált nyugtatni. De nem nagyon ment neki.

- Itt is vagyunk. - álltak meg előttünk. Mi meg felnéztünk. Nekem elállt a lélegzetem amikor, megláttam azokat gyönyörű barna szemeket. Egyből lehajtottam a fejem, nehogy elsírjam magam. Összeszedtem magam és újból felnéztem. Fel álltunk.

- Sziasztok én Brooke vagyok. Ő meg Stella. - mutattam Stellre.

- Sziasztok én, Liam vagyok. - mondta egy barna hajó és barna szemű srác.

- Helló én meg Louis. - mondta egy barna hajú, kék szemű fiú.

- Hali Niall vagyok. - mondta egy szöszi, kék szemű srác.          

- Sziasztok, én meg Zayn. - mondta. Tekintetével engem nézett, én meg a földet. Megragadta a karom és behúzott egy szobába.

- Figyel Boo én sajnálom. - kezdte.

- Ne Zayn hagyjuk. Nem érdekelsz. Hagyj engem békén. - mondtam és kiakartam menni a szobából de vissza húzott.

- Várj már, had magyarázzam meg, kérlek.

- Még is mit akarsz megmagyarázni. Azt hogy nem hívtál, nem kerestél 3 és fél évig? Hmm?? - mondtam kiabálva és sírva.

- Az azért volt mert közbe lett egy barátnőm és.. - itt befejezte.

- Mi és?? Jaa hogy ott volt a barátnőd és nem értél rá, hogy velem foglalkozz. Tudod talán csak egyszer de tényleg egyszer fel kellett volna venned azt a hülye telefont, hogy meg mondd nem akarsz velem többet beszélni. Erre nem voltál képes?? - patakokban folytak a könnyeim.

- Figyelj már azért, mert azt hittem nem akarod majd elfogadni, hogy rajtad kívűl mással is foglalkozom.

- Hinni a templomba kell. Talán be kellett volna mutatnod. Nem?? De, nem mert Zayn Malik az a srác aki eldob egy barátot egy lány miatt. Tudtad hogy szánalmas vagy??

- Sajnálom érted SAJNÁLOM!! Már ezerszer megbántam.

- Tudod milyen szar volt nélküled?? Lehet hogy akkor lett volna szükségem rád. Sőt biztos. Hiányoztál Zayn, nagyon.Annyi hülyeséget csináltam. Nézd - mutattam a kezemre ami már tiszta könny volt. Zaynnek kikerekedtek a szemei amikor meglátta a kezem.

- Komolyan miattam vágtad fel a kezed?? Hogy lehettem ilyen hülye?? Sajnálom és nekem is hiányoztál Brooke nagyon. - mondta és magához ölelt. Bele temettem az arcom a vállába és sírtam. Próbált csitítgatni de nem sikerült. Most kijött belőlem minden, és jól esett sírni. Annyira jó volt megölelni újra Zaynt. Rettenetesen hiányzott.