1. rész

Valami pittyegésre keltem, nagyon idegesített. Kinyitottam a szemem, de meg is bántam mert nagyon bántotta a szememet a fény. Újból neki kezdtem, óvatosan nagyokat pislogva nyitottam ki a szemem. Most hogy jobban körülnézek felismertem a helyet. Egy korházban vagyok. Ebben a pillanatban jött be anya.

- Szia kincsem. Hogy vagy? - kérdezte mosolyogva.

- Szia anya. Nagyon fáj a kezem, bár nem csodálom. - motyogtam - Mikor mehetek haza? 

- Figyelj Boo - rosszul kezdődik - apáddal úgy döntöttünk, hogy el kell utaznod Londonba Rosalie nénikédhez. - mondta nyugodtan. Nekem kikerekedtek a szemeim sőt még a számat is  eltátottam. Komolyan.

- Mi van?? - kérdeztem egy cseppet sem nyugodtan.

- Jól hallottad el kell utaznod Londonba. - ismételte meg. Bejött az orvos.

- Jó napot kisasszony. - mondta kedvesen. - Hogy van a keze??

- Önnek is. Háát a kezem fáj egy kicsit. Na jó nagyon. - válaszoltam. - mikor mehetek haza??

- Már ma, csak alá kell írni a záró jelentéseket. Viszlát.- mondta és már el is tűnt.

- Na szóval anya mikor kell mennem?? - kérdeztem kissé flegmán.

- Ami azt illeti ma. - mondta.

- Rendben.- mondtam nyugodtan. Anya pedig meglepődött.

- Nem is akadsz ki? - kérdezte félve.

- Nem, mert úgy is elkell mennem szóval nem érdemes ezen kiakadni meg úgy is veszekedés lenne a vége. - huuu milyen diplomatikusan válaszoltam. Jéé ezek szerint tudok ilyet is. - Ugye hoztál ruhát meg sminket meg fésűt meg tusfürdőt? - kérdeztem hadarva.

- Igen hoztam Boo, nem vagyok hülye. - mondta az én kedves anyukám.

- És ide is adod?? - kérdeztem szemtelenül.

- Ne szemtelenkedj Brookline. - mondta mosolyogva majd odaadta a cuccaimat. Felálltam és elmentem a fürdőbe. Gyorsan levettem a korházi göncöt és beálltam a zuhany alá. Azon gondolkodtam hogy leszenek-e Londonba barátaim. Arra lettem figyelmes hogy anya dörömböl az ajtón.

- Brooke mi tart eddig? - kérdezte.

- Jaa semmi csak gondolkoztam, mindjárt megyek. - mondtam és már el is zártam a vizet. Gyorsan felkaptam azt a ruhát amit anya hozott. Hmm meg kell mondanom neki, hogy nem is olyan rossz az izlése.

- Kész vagyok. - mondtam majd feltéptem az ajtót és kimentem. Az úton ezt hallgattam. Elkezdtem énekelni szegény anyáék.- You make me , feel like livin' a TEENAGE DREAM...

- Fejezd már ba Boo!- szólt rám apa, de én úgy tettem mintha nem hallottam volna és folytattam tovább. Amíg haza nem értünk addig ez ment. Amiután megebédeltünk fel mentem a szobámba pakolni. 

- ANYAA! - kiabáltam le neki.

- IGEEN? - kérdezte.

- HOL VAN A TÖBBI RUHÁM ??? - kérdeztem.

- JA, AZ MÁR LONDONBA VAN. - mondta én meg meglepődtem.

- OO, OKÉ.- és itt vége lett a beszélgetésünknek. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Ez Zoe lesz uhh neki hogy mondjam el, tuti kiakad. Nagy levegő és felvesz.

- Szia Zoe.- mondtam kissé remegő hangon.

- Szia Brooke baj van?- kérdezte.

- Öhhm az van hogy izé szóval el kell költöznöm Londonba. - mondtam gyorsan.

- MI VAANN??? ÉS MÉGIS MIKOR AKARTAD KÖZÖLNI?? - huh hát ezt megkaptam.

- Hallod én is csak nem rég tudtam meg szóval légyszi ne kiabálj.

- MI AZ HOGY NE KIABÁLJAK?? HAAA?? - még jobban kiabált jujj. - Jobb is ha eltűnsz inenn, hülye k***a!

- Ezt most miért mondod?? - hangom remegett és a sírás határán álltam.

- Mindegy hagyjuk is, na csá! - mondta és kinyomta. Belőlem meg előtört a zokogás. Arra eszméltem fel hogy anya be nyit a szobámba.

- Mi a baj szívem? - kérdezte aggodóan. Gyorsan letöröltem a könnyeim és vettem egy mély levegőt.

- Semmi. - mondtam kiegyensúlyozott hangon.- Mindjár kész vagyok még át öltözök. - mondtam mosolyogva. Gyorsan felkaptam egy angol zászlós polót, egy fehér nadrágot, egy piros balerina cipőt, és egy farmer jackiet, kiegészitőnek egy divat szemüveget. 

Meg fogtam a bőröndömet

és lementem a nappaliba.
- Kislányom indulhatunk? - kérdezte apa.
- Aham. - mondtam. Apa segített kivinni a bőröndömet és be is rakta a kocsiba. Én beültem hátra és egész végig gondolkoztam hogy vajon milyen életem lesz ott meg ilyeneken. De inkább a sorsra bízom. Milyen bölcs lettem. Kinéztem az ablakon és megálapítottam, hogy a vasútállomáson vagyunk. Kipattantam a kocsiból és a bőröndömért igyekeztem. Apa kivette és oda adta nekem. Megszólalt a hangos bemondó.
- Kérjük a Londonba tartó utasokat száljanak fel a szerelvényre. - oda fordultam anyáékhoz és megöleltem őket.
- Sziasztok. - mondtam és elindultam de megálltam mert anya szólt.
- Brooke, ha odaértél kérlek hívj fel. - mondtam én meg bólintottam. A földet kémlelve sétáltam amíg neki nem mente valakinek. Ő is és én is elterültünk a földön és kitört belőlünk a röhögés. Felállt és a kezét nyújtotta, elfogadtam.
- Szia Stella Berry vagyok. De csak Stell-nek szoktak hívni. - mutatkozott be Stell. Most veszem csak észre hogy milyen szép. Hosszú, szőke haja van. Szép arca, kék szeme. Mondjuk én se vagyok csúnya. Sőőt én is szép vagyok. Egy kicsit egoista vagyok, de tényleg csak egy kicsit.

- Szia Brookline Smith. De csak Boo-nak vagy Brooke-nak szoktak hívni. - mondtam kedvesen. - Gyere üljünk fel a vonatra mert még a végén itt hagy minket.

- Oké. Ülünk egy kabinba? - kérdezte félénken.

- Ne kérdezz hülyeséget, persze hogy ülünk egy kabinba! - mondtam mosolyogva.

- Hova utazol? - kérdezte mosolyogva.

- Londonba, mert muszály. - válaszoltam.

- Én is. - mondta. Nyújtozkodtam  egyet és kilátszott a kötésem ami egy kicsit el volt csúszva, és kilátszott egy kicsi a vágásból. Stella szeme elkerekedett. Gondolkozott hogy megkérdezze vagy nem, végül megkérdezte. - Uhh öhhm ugye nem gond ha megkérdezem, hogy miért csináltad ezt a kezeddel??

- Nem baj, neked elmondom mert bízom benned. - upsz ezt nem tudom miért mondtam de ha jobban bele gondolok ez így van, pedig csak pár perce ismerem. Látszott rajta hogy jól esett amit mondtam neki és megölelt, egy kicsit meglepődtem, de vissza öleltem. - Az úgy volt, hogy.... - és elmeséltem neki, ő meg figyelmesen hallgatott, néha kérdezett én meg válaszoltam. Azt hiszem lett egy barátom, telefon számot is cseréltünk. Mindenféle hülyeségről beszéltünk.

- Te szereted a One Direction-t? - kérdezte mosolyogva. Nekem a szívem összeszorult a név hallatán és egy könnycsepp gördült végig az arcomon. - Valami rosszat mondtam?  - és itt leesett neki hogy Zayn volt a legjobb barátom. - Sajnálom. - nézett szomorúan és megölelt. Én vissza öleltem, és letöröltem a szemem, mert nem akartam miatta sírni.

- Semmi baj. - motyogtam.

- Kérjük a Londonba tartó utasainkat, szedjék össze a csomagjaikat, mert 5 perc múlva megáll a vonat.

Sziasztok. Ha tetszett a rész akkor légyszí iratkozzatok fel vagy komizzatok. köszi.<3