2. rész

- Szia, Stell, örülök hogy megismertelek. -mondtam, és adtam egy cuppanós puszit az arcára.
- Szia, Boo, én is örülök. Amúgy merre fele laksz?? - kérdezte és ő is adott egy puszit.
- Öhm a Rose Street 27-be. Te?? - kérdeztem, kedvesen.
- Én is. Mármint nem a 27-be, hanem a 28-ba. - mondta vigyorogva. Ennek én is megörültem és megöleltem. Jól van szeretethiányom van!
- Akkor sokat tudunk találkozni.
- Ühüm.
- Nekem most mennem kell. Itt vannak értem, szia.
- Rendben, később gyere át, szia Boo. - mondta, én meg elmentem Rosie nénihez. Nagyon sokat változott.
- Szia Rosie néni, de sokat változtál!! - mondtam, mosolyogva.
- Szia, Brooke - itt végig mért - te sem panaszkodhatsz. Amikor utoljára láttalak még ilyen pici - mutogatott a kezével - voltál. - bólintottam - És hogy vagy ??
- Jól köszönöm, te? - kérdeztem.
- Jól. - rámosolyogtam és itt vége volt a beszélgetésünknek. Haza fele gyalog mentünk. Egész végig Stella-n gondolkoztam. Nagyon kedves lány. Ő nem olyan, mint Zoe, vagy Zayn. Chh, szánalmasak, az egyik lek***áz a másik meg le se sz*r. De mindegy itt van nekem Stell. Igaz, még csak 3 órája ismerem, de nagyon megszerettem. Remélem, hogy nagyon-nagyon jól összebarátkozunk. Hogy. én milyen szerencsés vagyok. Azt hittem nem lesz egy normális ember se (rajtam kívül:D) de, tévedtem.
- Brooke, haza értünk. - mondta Rosie néni. Én meg fel pillantottam. Komolyan elállt a lélegzetem.
- Most komolyan itt fogol lakni?? - nem hittem el. Rosie néni csak bólintott. Ez a ház gyönyörű.

Síkoltozva, ugráltam be a házba. Szerintem az arra sétálok hülyének néztek, de nem baj majd megszokják. Ismét neki mentem valakinek, de most csak én estem, ő meg röhögött. Felnéztem és egy mosoly kúszott az arcomra.

- Geooorge bácsiiiii!!! - gyorsan felpatantam és a nyakába ugrottam.

- Szia, kislány, mondjuk már nem is vagy olyan kicsi. - mondta nevetve. felemelt és bevitt a házba. Ha kint hülyének néztek, akkor most über hülyének néznének. Ki ugrottam George bácsi kezéből és körbe-körbe kezdtem futkosni.

- OMG!! OMG!! OMG!! - folyton csak ezt üvöltöttem.

- Rosie mit adtál te neki?? - kérdezte a bácsikám Rosie nénitől.

- Én semmit. - mondta komolyan.

- Biztos? - kérdezte meg mégegyszer. Nénikém pedig mosolyogva bólintott.

- Hoool vann a szobááám? - kérdeztem egy ici-picit nyugodtabban.

- Gyere megmutatom. - válaszolta George bácsi - Rosie addig főzöl valamit??

- Persze. - mondta kedvesen. Bácsikám, megfogta a derekam és földobott a hátára. Én meg síkitozva ütöttem a hátát.

- TEGYÉL .. ÁÁÁÁ .... LE!!! ÁÁÁ. - kiabáltam, de mintha meg se hallotta volna. Megérkeztünk egy ajtóhoz, és letett. Kinyitotta, én meg beléptem. Vajon megint mit csináltam, hát persze, hogy síkoltoztam, Nálam ez alap. A szobám, pont az én ízlésem szerint volt berendezve. A falak halvány lilák és van egy virág mint a falon. Saját fürdőszobám van, és még egy gardróbom is van ami tele van ruhával. 

- Uramisten!! Ez iszonyat gyönyörű. Jajj nagyoon köszönöm. Annyira kedvesek vagytok. - mondtam és megöleltem George bácsit. - Át mehetek a barátnőmhöz? - kérdeztem nagy boci szemekkel.

- Persze Boo. - mondta. Felhívtam Stell hogy mindjárt megyek. Miután eltettem a telefonomat, lementem a nappaliba és majdnem elsírtam magam. De erősnek kellett lennem. Itt volt a házunkba a One Direction egytől-egyig. 

- Rosie néni elmentem Stell-hez. - erre mondatra mindenki rám kapta a fejét - és szerintem ott is alszok. - mondtam gyorsan.  Nem akartam, hogy megállítsanak, ezért gyorsan kislisszoltam. Húúhh ezt megúsztam. Most tuti, hogy Rosie néni nagyon mérges rám azért mert nem mutatkoztam be. Nem baj, majd megbeszéljük. Gyorsan, becsöngettem Stellékhez és egy bácsi nyitott ajtót.

- Csókolom. - köszöntem kedvesen. - Stella itt lakik, egy barátnője vagyok. Brookline Smith, de csak Brooke. - mondtam, és kezet nyújtottam.

- Szia, mesélt már rólad. Nyugodtan tegezz. Cody Berry. - és elfogadta a kezem. - Gyere be. Felmész a lépcsőn és balra a második ajtó.

- Köszönöm. - mondtam, majd levettem a cipőm és felmentem. Bekopogtam.

- Gyere. - mondta én, meg benyitottam. Az ágyán ült és TVzett. - Szia. - adott egy puszit és megölelt.

- Sziaa - mondtam és viszonoztam a cselekvéseit. - Itt aludhatok??

- Persze, de miért? - értetlenkedett.

- Amikor jöttem le a lépcsőn, kiket találtam a nappaliba? A One Directiont. - Stell szeme kikerekedett. - Hát ezért mert, nem akarom látni Őt.

- Óh oké. - ennyi volt a reakciója. Hoppá nem hoztam ruhát.

- Nagyon hangos voltam?? - kérdeztem vigyorogva - Amúúúgy kaphatok majd ruhát?

- Igen, nagyon szerintem az egész utca tőled zengett. Amúúúgy kaphatsz ruhát, pizsamát, fogkefét. Ne kérdezz hülyeségeket. - válaszolta kedvesen, én meg megöleltem.