20. rész

Nem szólt semmit, csak felvett és elvitt. Nem tudom hova de éreztem a biztonságot, amit Ő nyújtott. Berakott egy kocsiba. Már sejtem hova megyünk. Ő is beült és elindultunk. Egész úton nem szoltunk egymáshoz. Oda nyúltam a rádióhoz és bekapcsoltam. Nem tudom mi ment, de szép zene volt. A fejemet neki döntöttem az üvegnek és bámultam ki az ablakon. Ahogy az eső eleredt, úgy a könnyeim is újra előjöttek. Nem szabadna ennyit sírnom. Gyengének mutatom magam. Talán az is vagyok. Vagyis biztos. Nem ám megbeszélném valakivel, neem, nekem ahhoz a rohadt pengéhez kellett futnom. Mondjuk ha meghalnék úgyse hiányoznék senkinek. Szóval mindegy. Én azt hittem, hogy vagyunk annyira jóba Stellával, hogy higyjen nekem. Ezek szerint nem. Gondolataim közül Zayn keze rázott ki. Ránéztem, Ő meg rám.
- Mi az? - kérdeztem rekedt hangon.
- Mi történt? - "válaszolt" kérdésemre.
- Nem lényeges. - mondtam vállat rántva.
- Dehogyis. Tényleg. Csak úgy unatkozásból vágtad meg magad. Értem. - kiakadt. Látszik rajta. Az erek a nyakán kidudorodnak. Az izmai megvannak feszülve. Szemei méreggel telve csillognak.
- Zayn. Kérlek. Holnap elmondom. - kérleltem.
- De.. Rendben. Gyere menjünk be. - mondta és már ki is szállt a kocsiból. Várjunk... Mi most hol a bánatban vagyunk?
- Hol vagyunk?
- Egy hotelban. Vagyis még előtte. De naa érted ugye?
- Igen, értem. - és egy mosoly kúszott a számra. - De miért hoztál ide?
- Nem szerettem volna, hogy még rosszabbul legyél. - megfogta a kezem és elindultunk a hotel bejáratához. Az ajtó előtt álló őr ránk mosolygott, majd kinyitotta az ajtót. Zayn vissza mosolygott én is akartam csak hát abból a mosolyból egy fura vicsor lett. Bementünk és a hotel egyszerű volt, de otthonos. Oda mentünk a recepcióhoz és elkértük a kulcsokat. A nő negyvenes éveiben járhatott. Barna haja egy tökéletes kontyban volt öszefogva, zöld szemei szigorúak, de egyben kedvesek is voltak. Amint felismerte Zaynt, hozzáakart szólni, de mi már mentünk volna a szobánkba.
- Zayn a recepciós nő mondani szeretett volna valamit. Menj vissza. Szerintem te is észre vetted.
- De én most veled szeretnék lenni.
- Tudom, de ő nincs veled mindennap én meg igen. Szóval kérlek menj vissza. - kérleltem.
- Hmmm. Mindig megkapod amit akarsz.
- Hát ez nem így van. - mormoltam. Zayn szerintem értette amit mondtam, de nem tett hozzá megjegyzést. Elengedte a kezem és vissza ment. Beszélgetett a nővel egy keveset, csináltak egy képet meg aláírt egy papír darabkát, majd vissza jött hozzám.
- Mehetünk?
- Igen. - most a derekamat ölelte át. Annyira jól esik az érintése. Belebizsergek egész testemmel. Majd amint becsukódott a lift ajtaja megcsókolt. De olyan óvatosan, mintha attól félne, hogy összetörnék. Ez a csók annyira tökétes volt, de sajnos elkellett válnunk levegő hiány miatt. Szükségem volt egy ilyen csókra. Amikor véget ért a csókunk pontosan akkor állt meg a lift is. Micsoda időzítés.
- Figyelj. Elmondom mi történt. - kezdtem.
- Nem muszály, ha nem akarod.
- De elszeretném. Miután reggel kiküldtelek beszéltem Stellával és elmondta, hogy Harry - szinte köptem a nevét - megcsókolta. Én meg full happyn kimegyek és kihívtam azt a szerencsétlent beszélni. Elmondta, hogy neki csak egy szexre kell Stella, de Ő meg nem olyan, hogy egyből belemegy, és Harry ezt utálja. Én ezt elmondtam Stellának és Ő nem hitt nekem. - elfordítottam a fejem és megtöröltem a szemem.
- Ennyi? - kérdezte pont úgy mint Harry. Ez nekem szarul esett, de mit tehetek. Már nem érdekel túlságosan.
- Ohh és azt mondta, hogy én csak féltékeny vagyok. És "köszönöm", hogy meghallgattál. Melyik a szobánk? Ugye külön ágyak vannak? - kérdeztem.
- Nem, egy ágy van.
- És kanapé van?
- Nincs. - mondta, én meg lementem a recepcióhoz és kértem egy másik szobát.
- Miért kéne? - kérdezte a nő.
- Mert egyedül szeretnék lenni. Van még szabad szoba? - pötyögött valamit a gépén, majd felnézett.
- Nincs.
- Köszönöm. Akkor kérem hívjon egy taxit.
- Rendben. - fogta a telefon kagylót és tárcsázott.
- 5 perc és itt a taxija.
- Köszönöm szépen. - azzal kimentem a hotel ajtaján. Az eső szakadt. Az őr már elment. Az épület felirat világítása pislákolt. Néztem a zuhogó esőt. Mindenen gondolkoztam. Jobb lenne ha vissza költöznék. Anyáékkal sokkal jobb volt. Talán Zoeékkal is lehetnék. De ő éppen utál. Mit keresek még a Földön? Duda szóra figyeltem fel. Felálltam és beültem. A taxiba egy bácsi ült.
- Jóestét. Egy rendes hotelba vigyen el kérem, ami nincs olyan messze. - az úton csak néztem ki az ablakból. Olyan szép este ez a hely.
- Kishölgy megérkeztünk. - szólalt meg a bácsi.
- Tessék remélem ennyi elég lesz. - adtam neki 15 fontot. Bementem a helyre. A másik sokkal elviselhetőbb volt. Nekem már olyan mindegy.
- Kérnék szépen egy szobát ma éjszakára. Lehet fizteni úgy, hogy átutalom a pénzt még ma este? - hadartam el a nőnek.
- Igen. Itt a kulcsa. Jóéjszakát. - adta át a kulcsokat. Liftben szólt a rádió. Épp John Legend-All of me -je szólt. Ez a szám gyönyörű. Imádom. Pont illik a hangulatomhoz. És megállt a lift. Kimentem és megkerestem a szobámat. Bementem és körülnéztem. Nem nagy, de nem is kicsi. Pont jó. Be mentem a fürdőbe, levettem a ruháimat majd megengedtem a vízet és beültem a kádba. Voltak itt ilyen mini samponok, tusfürdők sőt még borotva is volt. Miután végeztem, kimostam a fehérneműimet és ráraktam a szárítóra. A mai pólómat vettem pizsama ként. A telefonom szerencsére a a nadrágom zsebében volt. Hát van egy pár nem fogadott hívásom, de nem érdekel. Kikapcsoltam a telefonom és álomra hajtottam a fejem.
***
Reggel a madarak csiripelésére keltem. Szóval elég korán. Bekapcsoltam a telefonom és megnéztem hány óra. Jó volt a sejtésem. 6:45. A fehérneműm megszáradt, így feltudtam öltözni. Az ujjaimmal végig szántottam a hajamon fésülködés gyanánt. A cipőmet is felvettem, majd elhagytam a szobát. Lent a kávézóban még ittam egy kávét, hogy inkább kávé szagú szájjal menjek el. Megkérdeztem a recepcióst, hogy merre van a vasút állomás. Nincs messze. Egy utcával lejjebb. Felvettem a pulcsimat és elindultam. Sikeresen megérkeztem. Vettem egy jegyet a következő járatra. 5 perc múlva indul Londonba. Minél előbb el innen. Meg is érkezett a vonat. Felszálltam leültem az egyik kabinba és üzentem Niallnek.

Hey. Megyek haza. Ti nyugodtan maradjatok még. (Kérlek még maradjatok ott pár napig. És ha az üzit majd felolvasod akkor ezt ne olvasd. Csak maradjatok kérlek.) Minden rendben velem. Mondd meg Stellának, hogy sajnálom és köszönöm, hogy csodás barátom volt. Harrynek meg azt, hogy neki is köszönöm és, hogy csalódtam benne egy hatalmasat. Titeket meg imádlak nagyon. Zaynt is. És mond meg neki, hogy sajnálom, hogy ott hagytam tegnap. Mondjuk neki kéne valamit sajnálnia, de mindegy. Nagyon nagy puszi mindenkinek. Szeretlek titeket. Majd látjuk egymást. Xx Boo.

És elküldve. Mikor felnéztem egy fiú és egy lány állt előttem.
- Öhhm. Bejöhetünk? Vagy zavarunk? - kérdezte a lány félénken.
- Persze. Miért zavarnátok? - kérdeztem zavarodottan.
- Hát mert izé... Sírsz. - ohh már megint. Miért sírok ennyit?
- Elnézést. - letöröltem azokat a hülye könnyeket.
- Nincs gond. Mi a baj? Ha nem baj, hogy megkérdezem.
- Nem baj. - mosolyogtam - Tegnap.......  - elmeséltem nekik. Egyszer sem vágtak közbe, és figyeltek rám. Aranyosak.
- Annyira sajnálom. De a barátnőd majd úgyis belátja, hogy igazad volt. - megszólalt a fiú.
- Köszönöm. Ti együtt vagytok? - mosolyogtam. Ahogy rájuk nétük mosolyognom kell.
- Mi? Dehogyis. Mi..miért? - jött zavarba a lány, a fiú meg szomorúan mosolygott. Szerelem van a levegőbe. Oh oh.
- Ohh ohhh ohhh ohh. -kezdtem el ohogni itt mint valami fogyatékos. Ők úgyis néztek rám. - Most komolyan nem veszítek észre, hogy egymásba vagytok esve? Nem azért de így, hogy körülbelül negyed órája ismerlek titeket már elsőnek észrevettem. Amikor itt álltatok akkor éreztem, hogy köztetek több van mint barátság. Brad láttam, hogy meg akartad fogni Ashley kezét. Ne tagadd. Ash te meg azt vártad, hogy mikor fogja meg. Lopva egy másra néztek. Amikor valamelyikőtök beszél a másikotok úgy hallgatja mintha minden egyes szót meg akarna jegyezni, mert másé nem érdekli. Ha valaki ránéz Ashre akkor te Brad úgy nézel arra az illetőre, hogy már 5ször megkínoztad a fejedben és ez fordítva is igaz. Mi tart vissza, hogy egy párt alkossatok? - kérdeztem fülig érő szájjal. - Brad az isten szerelméra csókold már meg! Elforduljak? Hajrá. - és a lány csókolta meg. Istenem a mai fiúk.. Tisztelet a kivételnek. Nekem meg elkezdett rezegni a telefonom. Nem akarok beszélni senkivel. Gyorsan kinyomtam és lefényképeztem őket. Ők a tökéletes párokba tartoznak szerintem. Csak a kapcsolatuk vége nagyon rossz lesz. Minden ilyen párnak a vége nem szép. Remélem a miénk nem ilyen lesz Zaynnel. Most én rontottam el. Mert megsértödtem. Ilyenkor annyira tudom magam utálni. Bradék még mindig csókoloznak. Jézus, hogy bírják eddig.
- Khmm. Khmmm. - "köhécseltem". Elváltak egymástol. Szegényeim olyan vörösek, hogy még a rák is megirigyeli őket.
- Sokáig! - gratuláltam nekik.
- Köszönjük. Figyelj Ashley megadhatom a számom? - kérdeztem.
- Csak akkor ha én is neked.
- Örülnék neki. - nyújtottam a telefonom. Ő is adta nekem.
- De aranyosak vagytok. Ő az a lány akiről beszéltél? - nem értettem miről beszél.
- Mi?
- Jaa. Hívnak. Tessék. - adta vissza a telefonom. Stella volt az. Felvegyem vagy ne vegyem? Mégis a legjobb barátnőm. De megbántott. Nagyon. Kinyomtam.
- Bocsi. Itt van. - nyújtottam telefonom. Gyorsan beírta a számát majd vissza adta.
- Miért nyomtad ki? Lehet bocsánatot akart kérni. - basszus ez eszembe sem jutott. Gyorsan be írtam a számát és már hívtam is. Első csengésre felvette.
- Miért kerestél? - kérdeztem semmitmondó hangon.
- Sajnálom. De nem volt igazad. Járunk. - mondta a végét boldogan.
- Lefeküdtetek?
- Háát.. Uhmm..
- Szóval igen. De ugye elötte is volt már más fiú?
- Igen.
- És azt a fiút szeretted?
- Nem annyira mint a mostanit.
- Értem. Köszi. Szia.
- Várj!
- Igen?
- Tényleg sajnálom. Nem lehetne olyan mint két nappal ezelőtt?
- Még gondolkozom rajta.
- Hát jó.
- Kivel beszélsz? - kérdezte valamelyik fiú.
- Ne mond meg. Kérlek.
- Egy volt osztálytársammal. - hazudta.
- Köszönöm. De most megyek mert 10 perc és szállok le. Szia. - köszöntem el és letettem.
- Hát bocsánatot kért. De nem volt igazam. Járnak. Szerintem 1 hétig. Tegnap dugtak. Igen ennyi. - mondtam el az újdonsült párosnak.
- És a barátoddal nem beszéltél?

19. rész

Vártam és vártam.. Már elmúlhatott hajnali fél kettő is. Egyszer csak lámpa fény villanásokat láttam. Talán ők azok? Remélem. Utoljára rá gyújtottam még egy cigire és letöröltem az arcom. Valaki a nevemet kiabálta.
- BROOKE! BROOKE! - valamelyik fiú volt.
- Igen? Itt vagyok.
- Hol? Nem látunk. Brooke!? - Lou volt az, nem tudom kivel.
- Kivel vagy?! - kérdeztem ingerülten.
- Azt nem mondom meg. Na hol vagy?! - kiabált hangosabban. Én felálltam és elindultam a fény felé. Nyugodtan sétáltam, amikor megbotlottam és elestem.
- Auuuuuu. - kiáltottam fel. Ahh ez kicseszettül fáj. Bekapcsoltam a telefonom vakuját és a lábamra világitottam. Szépen kezdett dagadni... Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Ajj már.
- Mi történt? Jól vagy?! - Louis aggódalmasan kiabált én meg megsüketültem. Kössz Lou.
- Ne ordíts már! Megsüketülök. Itt vagyok a fa mögött. - mondtam el "rejtekhelyemet". 
- Jézus!! Mit csináltál te lány?! Egyben vagy még?
- Ne kérdegősködj már. Basszus, asszem' eltört a bokám. Nem tudok felállni. Segíts, kérlek. - nyújtottam a kezem, hogy vegyen fel, de erre megszólalt.
- Zayn gyere már ide és vedd fel! Nekem szólnom kell a többieknek hogy megvan. - amint meghallottam a nevét szerintem lesápadtam. Szerencse, hogy sötét van, így nem látszik. De most komolyan. Miért őt kellett küldeni? Mondjuk gondoltam, hogy őt fogják. Pedig kértem, hogy ne. Argh. De miért Ő jött?! Hogy, hogy nem maradt ott a ribijével? Miért jött Louval? 
- Minden oké? - szakított ki gondolataim közül. Rá néztem, vagyis inkább a gyönyörű szemeibe, amibe az aggódalom csillogot. Miért aggódik értem? Én egy senki vagyok. Ja, hogy kérdezett valamit. Talán válaszolni is kéne.
- Igen. - mondtam a hazugságot. Ő csak a fejéz rázta rosszalóan. Hogy lehet, hogy ennyire észre veszi, hogy hazudok? Ott van még az a kigyó? Szeret engem? Vagy őt szereti? Ha szeretné biztos nem jött volna el. De akkor miért fogadott az a látvány mikor kimentünk a fürdőből? Ajj. Elegem van. Nagyon. Nagyon. Nagyon. Egy kezet éreztem meg a térdhajlatomnál és a derekamnál. Felnéztem és a csodálatos arcát néztem. Át karoltam a nyakát. A fejem a nyakába fúrtam s belélegeztem azt a férfias illatát. Mikor kifújtam a levegőt libabőrős lett. Louék beszélgettek valamiről, de már nem nagyon érzékeltem. Egyre nagyobbakat pislogtam és egy hosszú pislantás után elaludtam.
***
Fordultam át a másik oldalamra, amikor beleütköztem valamibe. Nyögtem egyet és visszafordultam inkább arra az oldalamra amelyikről elfordultam. Egy kuncogást hallottam. Mármajdnem visszaaludtam, amikor az agyam is felfogta, hogy valaki nevetett. Egyből kipattantak a szemeim. Hogy lehet? Megfordultam és láttam, hogy Ő volt az. A szívem kihagyott egy vagy több ütemet. Jó volt, hogy itt van, de mérges is vagyok rá. 
- Te mit keresel itt?! - kérdeztem egy picit se kedvesen.
- Téged. - mondta. 
- Miért? 
- Mert beszélnünk kell. Nem én akartam, hogy Lily... - nem engedtem, hogy befejezze.
- Nem érdekel! Hagyj ezzel a dologgal. Én megértem ha szereted őt. Csak.. Hagyjuk ezt az egészet kérlek! - mondtam neki viszonylag normálisan. Ezt végig úgy mondtam, hogy a szemeibe néztem. Fájt ki mondani, mert menthetetlenül belé estem, de ha azt a ribancot szereti, akkor szeresse. Egészségére. Engem nem érdekel. Vagyis érdekel, de ez van. Bele kell törődnöm.
- Brooke, én... - próbálkozott. De ismét közbe szóltam.
- Ne Zayn. Ne kezdjük előlről. Ha.. - most ő vágott bele a beszédembe, de nem akárhogyan. Zayn ajka az enyémre tapadt. Olyan gyorsan kezdett el verni a szívem, hogy azt hittem kiszakad és elfut. De.. De hirtelen elhúzodott.
- Na mostmár elmondhatom, vagy megértetted, hogy nem szeretem Lilyt?! - mondta. Én még mindig kapkodtam a levegőt. Kell nekem ez a fiú. Megbolondít. Akarom. Szükségem van rá. Egy kérdésem még van hozzá. Vagyis kettő
- Tegnap miért volt itt és miért ült az öledben?! - féltékeny voltam. De próbáltam nem mutatni.
- Egyszer csak beállított, nem tudom miért. De tényleg nem tudom. Amikor elmondtam neki, hogy nem szeretem, pont akkor jöttetek ki, ő meghallotta és beült az ölembe. Amikor elmentél egyből elküldtem. - mondta és nekem ennyi elég is volt. Olyan lendülettel csókoltam meg, hogy összefejeltünk. Igen csak én lehetek ilyen béna. Hát ebből a csókból nem lett semmi a röhögésen kivül. Ehhez tudomány kell. Egymáson nevettünk. Az a nevetés. Olyan szédítő, hogy az már fáj. És már csak az enyém. Nem másé. Olyan jó ezt,mondani. Boldog vagyok, őszintén. Már kellett "pár" év szenvedés után. Észre vettem, hogy néz.
- Mit nézel? - kérdeztem flegmán, de egyben viccesen is.
- Egy gyönyörűséget.
- Ohh most növelted az egó szintem, drágám. Tudom, hogy gyönyörű vagyok. Meg szép meg csodálatos. Egy két lábon járó tökéletesség. Najó. Nem. 
- Hát te egy beteg ember vagy. - mondta és belepuszilt a hajamba. "Kopp, kopp". Kopognak. Ajj. Mi van ha az én barátnőm az. 
- Ki vagy és mit akarsz?! - kiabáltam.
- Stella vagyok baby. Mondani szeretnék valamit. Bemehetek? 
- Ühüm. - mondtam és már nyílt is az ajtó. Zaynre néztem, de ő nem vette a lapot. - Zayn told ki a segged, mert beszélgetni szeretnénk. Na. Hajrá. Menni fog. Egy, kettő. - küldtem ki "kedvesen". Felállt és kiment. Rácsaptam az ágyra kettőt, ezzel jelezve Stell-nek, hogy üljön le.
- Naaa? Miaaz? 
- Háát... uhm.... izéé....- jött zavarba.
- Most nekem kell kihúznom belőled a szavakat életem? - kérdeztem kacagva.
- Szóval, hát hogyis mondjam. Harrymegcsókolt. - mondta az utolsó mondatot elharapva. Én felálltam az ágyra és síkitoztam.
- ÁHHHH. ÚRISTEN. NE MÁÁR. KOMOLYAN?! ÁHH. EZT NEM HISZEM EL. TÉNYLEG?! ÉS JÓ VOLT? ÁHHH. - kiabáltam boldogan.
- Shh már. Jó volt. És tök aranyos. És aww. Annyira szeretnék a barátnője lenni, hogy nagyon. De ne üvölts légyszi. - zavarba volt. De nagyon. Végre. Annyira örülök. De ha Harry megbántja, akkor kivégzem. 
- Ajj életem annyira örülök. Remélem összejön a dolog. Ha megbánt meghal!!! Ugye tudod? - Stella csak bólintott egyet. Annyira cuki volt. Megérdemel egy rendes párkapcsolatot. 
- HARRYYYYY! MOST! BESZÉLÜNK! GYERE KI! - kiabáltam torkom szakadtából majd kirohantam a szobából, Stellt ott hagyva. Megragadtam Hazza kezét és húztam volna. De csak volna, mert ő olyan nehéz, hogy én nem bírtam el.
- Mi van drága? - kérdezte.
- Engem te ne drágázz. Na gyerünk. Kifele. Egy, kettő. Hajrá. Még ma. - és elindult. Na tudok valamit.
- Miről akarsz beszélni. - én csak ilyen "ne legyél már ilyen hülye" fejjel bámultam rá.
- Jaa. Meg van. Mit akarsz tudni Zaynről? - most meg WTF fejet vághattam. Ki a fene akar Zayb baeről beszélni?!
- Harry drágám te tényleg ennyire sík vagy vagy csak tetteted? Ki mondta, hogy Zaynről akarok beszélni?
- Akkor kiről? - értetlenkedett.
- Stelláról te hülye! Minden fiú ilyen full sötét? - ütögettem a fejem. Harry ne már.
- Mi van vele? - kérdezte nagyképűen.
- Mi az hogy mi van vele? Meg csókoltad a legjobb barátnőmet. Ha megbántod akkor én megöllek! Esküszöm. És ne ilyen hangnemben beszélj róla, ha megkérhetlek. Ha nem tudsz vele kedves lenni akkor inkább hagyd békén. Kápízs? - akadtam ki. Ha kihasználja én akkor... Fuhhh.
- Ja az csak egy csók volt. És nyugi hercegnő nem akarok tőle semmit. Várnom kéne rá és én utálok várni. - közölte egyszerűen. Bennem meg ment egyre feljebb a pumpa. És bumm egy pofon.
- Hogy beszélhetsz így róla?! Én azt hittem tetszik neked..
- Jó csaj meg minden. De mint mondtam utálok várni.
- Menj a francba Harry Styles. - kiabáltam vele. - Te hogy lehetsz ilyen nagyképű. Neked csak az a rohadt farkad fontos. Mások érzéseit meg le se szarod?! Nagyot csalódtam benned. Hagyj engem békén. - mondtam és bementem. Olyan mérges vagyok, hogy valakit simán letudnék ütni. Stella jött ki a szobánkból vidáman. Ohh ha tudná, hogy miről beszéltünk. Most el kell mondanom.
- Stella beszélhetnénk? - kérdeztem, a hangom megremegett. Barátnőm bólintott. Bementünk a fürdőszobába én leültem és a kádnak támasztottam a hátam. Beletúrtam a hajamba és vettem egy mély levegőt.
- Mond már. - parancsolt rám.
- Figyelj, Harry azt mondta, hogy nem jelentett neki az a csók semmit és csak meg akar fektetni, de tudja, hogy te még várnál vele és ő utál várni, igen, szóval ezt mondta, én meg megpofoztam. - mondtam el neki egy szuszra. Stellának könnyek gyültek a szemeiben. Annyira sajnáltam. Felpattantam és megöleltem olyan gyorsan és erősen amennyire csak tudtam. Én azt hittem, hogy vissza ölel de nem így történt. Ellökött magától, a szemivel ölni lehetett volna. Engem akart megölni.
- Hazudsz. Ezt csak kitaláltad. Ne merd azt mondani, hogy nem.
- De basszus miért találnék ki ilyet?! Szerinted neked pont neked tudnék ártani.
- Ahha. Persze. Ezt csak kitaláltad, mert nem akarod, hogy összejöjjünk.
- Baszd meg magad. Rám ne számíts ha az lesz amit mondtam. - az utolsó mondatom egyáltalán nem gondoltam komolyan. De nem érdekel. Fogtam magam és kimentem. Egyenesen be a szobánkba. Az ottani fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Csak sírtam. Miért találnék ki ilyet? Ő a legjobb barátnőm. Soha nem tudnám bántani. Azon gondolkoztam, hogy megtegyem-e. Csak három vonal. Abba nem halok bele. Már a kezembe is volt a penge. Első húzás. Ez még nem volt olyan mély. Második. Sokkal mélyebb. Harmadik. Úgy folyik a vér mintha az összes kiakarna folyni. Felálltam, lemostam és bekötöztem. Makd vissza ültem a vér tócsa közepére. Csak sírtam. Már majdnem elaludtam amikor valaki berúgta az ajtót. Felnéztem de a könnyektől csak homályosan láttam. De tudtam ki az. Az én hősöm.

HEY MINDENKI. EZER ÉVE VOLT MÁR RÉSZ. MOST ÚJRA HOZTAM. REMÉLEM TETSZIK. HA IGEN AKKOR KOMIZZ VAGY IRATKOZZ FEL. LOVE YA GUYS🙉❤❤