19. rész

Vártam és vártam.. Már elmúlhatott hajnali fél kettő is. Egyszer csak lámpa fény villanásokat láttam. Talán ők azok? Remélem. Utoljára rá gyújtottam még egy cigire és letöröltem az arcom. Valaki a nevemet kiabálta.
- BROOKE! BROOKE! - valamelyik fiú volt.
- Igen? Itt vagyok.
- Hol? Nem látunk. Brooke!? - Lou volt az, nem tudom kivel.
- Kivel vagy?! - kérdeztem ingerülten.
- Azt nem mondom meg. Na hol vagy?! - kiabált hangosabban. Én felálltam és elindultam a fény felé. Nyugodtan sétáltam, amikor megbotlottam és elestem.
- Auuuuuu. - kiáltottam fel. Ahh ez kicseszettül fáj. Bekapcsoltam a telefonom vakuját és a lábamra világitottam. Szépen kezdett dagadni... Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Ajj már.
- Mi történt? Jól vagy?! - Louis aggódalmasan kiabált én meg megsüketültem. Kössz Lou.
- Ne ordíts már! Megsüketülök. Itt vagyok a fa mögött. - mondtam el "rejtekhelyemet". 
- Jézus!! Mit csináltál te lány?! Egyben vagy még?
- Ne kérdegősködj már. Basszus, asszem' eltört a bokám. Nem tudok felállni. Segíts, kérlek. - nyújtottam a kezem, hogy vegyen fel, de erre megszólalt.
- Zayn gyere már ide és vedd fel! Nekem szólnom kell a többieknek hogy megvan. - amint meghallottam a nevét szerintem lesápadtam. Szerencse, hogy sötét van, így nem látszik. De most komolyan. Miért őt kellett küldeni? Mondjuk gondoltam, hogy őt fogják. Pedig kértem, hogy ne. Argh. De miért Ő jött?! Hogy, hogy nem maradt ott a ribijével? Miért jött Louval? 
- Minden oké? - szakított ki gondolataim közül. Rá néztem, vagyis inkább a gyönyörű szemeibe, amibe az aggódalom csillogot. Miért aggódik értem? Én egy senki vagyok. Ja, hogy kérdezett valamit. Talán válaszolni is kéne.
- Igen. - mondtam a hazugságot. Ő csak a fejéz rázta rosszalóan. Hogy lehet, hogy ennyire észre veszi, hogy hazudok? Ott van még az a kigyó? Szeret engem? Vagy őt szereti? Ha szeretné biztos nem jött volna el. De akkor miért fogadott az a látvány mikor kimentünk a fürdőből? Ajj. Elegem van. Nagyon. Nagyon. Nagyon. Egy kezet éreztem meg a térdhajlatomnál és a derekamnál. Felnéztem és a csodálatos arcát néztem. Át karoltam a nyakát. A fejem a nyakába fúrtam s belélegeztem azt a férfias illatát. Mikor kifújtam a levegőt libabőrős lett. Louék beszélgettek valamiről, de már nem nagyon érzékeltem. Egyre nagyobbakat pislogtam és egy hosszú pislantás után elaludtam.
***
Fordultam át a másik oldalamra, amikor beleütköztem valamibe. Nyögtem egyet és visszafordultam inkább arra az oldalamra amelyikről elfordultam. Egy kuncogást hallottam. Mármajdnem visszaaludtam, amikor az agyam is felfogta, hogy valaki nevetett. Egyből kipattantak a szemeim. Hogy lehet? Megfordultam és láttam, hogy Ő volt az. A szívem kihagyott egy vagy több ütemet. Jó volt, hogy itt van, de mérges is vagyok rá. 
- Te mit keresel itt?! - kérdeztem egy picit se kedvesen.
- Téged. - mondta. 
- Miért? 
- Mert beszélnünk kell. Nem én akartam, hogy Lily... - nem engedtem, hogy befejezze.
- Nem érdekel! Hagyj ezzel a dologgal. Én megértem ha szereted őt. Csak.. Hagyjuk ezt az egészet kérlek! - mondtam neki viszonylag normálisan. Ezt végig úgy mondtam, hogy a szemeibe néztem. Fájt ki mondani, mert menthetetlenül belé estem, de ha azt a ribancot szereti, akkor szeresse. Egészségére. Engem nem érdekel. Vagyis érdekel, de ez van. Bele kell törődnöm.
- Brooke, én... - próbálkozott. De ismét közbe szóltam.
- Ne Zayn. Ne kezdjük előlről. Ha.. - most ő vágott bele a beszédembe, de nem akárhogyan. Zayn ajka az enyémre tapadt. Olyan gyorsan kezdett el verni a szívem, hogy azt hittem kiszakad és elfut. De.. De hirtelen elhúzodott.
- Na mostmár elmondhatom, vagy megértetted, hogy nem szeretem Lilyt?! - mondta. Én még mindig kapkodtam a levegőt. Kell nekem ez a fiú. Megbolondít. Akarom. Szükségem van rá. Egy kérdésem még van hozzá. Vagyis kettő
- Tegnap miért volt itt és miért ült az öledben?! - féltékeny voltam. De próbáltam nem mutatni.
- Egyszer csak beállított, nem tudom miért. De tényleg nem tudom. Amikor elmondtam neki, hogy nem szeretem, pont akkor jöttetek ki, ő meghallotta és beült az ölembe. Amikor elmentél egyből elküldtem. - mondta és nekem ennyi elég is volt. Olyan lendülettel csókoltam meg, hogy összefejeltünk. Igen csak én lehetek ilyen béna. Hát ebből a csókból nem lett semmi a röhögésen kivül. Ehhez tudomány kell. Egymáson nevettünk. Az a nevetés. Olyan szédítő, hogy az már fáj. És már csak az enyém. Nem másé. Olyan jó ezt,mondani. Boldog vagyok, őszintén. Már kellett "pár" év szenvedés után. Észre vettem, hogy néz.
- Mit nézel? - kérdeztem flegmán, de egyben viccesen is.
- Egy gyönyörűséget.
- Ohh most növelted az egó szintem, drágám. Tudom, hogy gyönyörű vagyok. Meg szép meg csodálatos. Egy két lábon járó tökéletesség. Najó. Nem. 
- Hát te egy beteg ember vagy. - mondta és belepuszilt a hajamba. "Kopp, kopp". Kopognak. Ajj. Mi van ha az én barátnőm az. 
- Ki vagy és mit akarsz?! - kiabáltam.
- Stella vagyok baby. Mondani szeretnék valamit. Bemehetek? 
- Ühüm. - mondtam és már nyílt is az ajtó. Zaynre néztem, de ő nem vette a lapot. - Zayn told ki a segged, mert beszélgetni szeretnénk. Na. Hajrá. Menni fog. Egy, kettő. - küldtem ki "kedvesen". Felállt és kiment. Rácsaptam az ágyra kettőt, ezzel jelezve Stell-nek, hogy üljön le.
- Naaa? Miaaz? 
- Háát... uhm.... izéé....- jött zavarba.
- Most nekem kell kihúznom belőled a szavakat életem? - kérdeztem kacagva.
- Szóval, hát hogyis mondjam. Harrymegcsókolt. - mondta az utolsó mondatot elharapva. Én felálltam az ágyra és síkitoztam.
- ÁHHHH. ÚRISTEN. NE MÁÁR. KOMOLYAN?! ÁHH. EZT NEM HISZEM EL. TÉNYLEG?! ÉS JÓ VOLT? ÁHHH. - kiabáltam boldogan.
- Shh már. Jó volt. És tök aranyos. És aww. Annyira szeretnék a barátnője lenni, hogy nagyon. De ne üvölts légyszi. - zavarba volt. De nagyon. Végre. Annyira örülök. De ha Harry megbántja, akkor kivégzem. 
- Ajj életem annyira örülök. Remélem összejön a dolog. Ha megbánt meghal!!! Ugye tudod? - Stella csak bólintott egyet. Annyira cuki volt. Megérdemel egy rendes párkapcsolatot. 
- HARRYYYYY! MOST! BESZÉLÜNK! GYERE KI! - kiabáltam torkom szakadtából majd kirohantam a szobából, Stellt ott hagyva. Megragadtam Hazza kezét és húztam volna. De csak volna, mert ő olyan nehéz, hogy én nem bírtam el.
- Mi van drága? - kérdezte.
- Engem te ne drágázz. Na gyerünk. Kifele. Egy, kettő. Hajrá. Még ma. - és elindult. Na tudok valamit.
- Miről akarsz beszélni. - én csak ilyen "ne legyél már ilyen hülye" fejjel bámultam rá.
- Jaa. Meg van. Mit akarsz tudni Zaynről? - most meg WTF fejet vághattam. Ki a fene akar Zayb baeről beszélni?!
- Harry drágám te tényleg ennyire sík vagy vagy csak tetteted? Ki mondta, hogy Zaynről akarok beszélni?
- Akkor kiről? - értetlenkedett.
- Stelláról te hülye! Minden fiú ilyen full sötét? - ütögettem a fejem. Harry ne már.
- Mi van vele? - kérdezte nagyképűen.
- Mi az hogy mi van vele? Meg csókoltad a legjobb barátnőmet. Ha megbántod akkor én megöllek! Esküszöm. És ne ilyen hangnemben beszélj róla, ha megkérhetlek. Ha nem tudsz vele kedves lenni akkor inkább hagyd békén. Kápízs? - akadtam ki. Ha kihasználja én akkor... Fuhhh.
- Ja az csak egy csók volt. És nyugi hercegnő nem akarok tőle semmit. Várnom kéne rá és én utálok várni. - közölte egyszerűen. Bennem meg ment egyre feljebb a pumpa. És bumm egy pofon.
- Hogy beszélhetsz így róla?! Én azt hittem tetszik neked..
- Jó csaj meg minden. De mint mondtam utálok várni.
- Menj a francba Harry Styles. - kiabáltam vele. - Te hogy lehetsz ilyen nagyképű. Neked csak az a rohadt farkad fontos. Mások érzéseit meg le se szarod?! Nagyot csalódtam benned. Hagyj engem békén. - mondtam és bementem. Olyan mérges vagyok, hogy valakit simán letudnék ütni. Stella jött ki a szobánkból vidáman. Ohh ha tudná, hogy miről beszéltünk. Most el kell mondanom.
- Stella beszélhetnénk? - kérdeztem, a hangom megremegett. Barátnőm bólintott. Bementünk a fürdőszobába én leültem és a kádnak támasztottam a hátam. Beletúrtam a hajamba és vettem egy mély levegőt.
- Mond már. - parancsolt rám.
- Figyelj, Harry azt mondta, hogy nem jelentett neki az a csók semmit és csak meg akar fektetni, de tudja, hogy te még várnál vele és ő utál várni, igen, szóval ezt mondta, én meg megpofoztam. - mondtam el neki egy szuszra. Stellának könnyek gyültek a szemeiben. Annyira sajnáltam. Felpattantam és megöleltem olyan gyorsan és erősen amennyire csak tudtam. Én azt hittem, hogy vissza ölel de nem így történt. Ellökött magától, a szemivel ölni lehetett volna. Engem akart megölni.
- Hazudsz. Ezt csak kitaláltad. Ne merd azt mondani, hogy nem.
- De basszus miért találnék ki ilyet?! Szerinted neked pont neked tudnék ártani.
- Ahha. Persze. Ezt csak kitaláltad, mert nem akarod, hogy összejöjjünk.
- Baszd meg magad. Rám ne számíts ha az lesz amit mondtam. - az utolsó mondatom egyáltalán nem gondoltam komolyan. De nem érdekel. Fogtam magam és kimentem. Egyenesen be a szobánkba. Az ottani fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Csak sírtam. Miért találnék ki ilyet? Ő a legjobb barátnőm. Soha nem tudnám bántani. Azon gondolkoztam, hogy megtegyem-e. Csak három vonal. Abba nem halok bele. Már a kezembe is volt a penge. Első húzás. Ez még nem volt olyan mély. Második. Sokkal mélyebb. Harmadik. Úgy folyik a vér mintha az összes kiakarna folyni. Felálltam, lemostam és bekötöztem. Makd vissza ültem a vér tócsa közepére. Csak sírtam. Már majdnem elaludtam amikor valaki berúgta az ajtót. Felnéztem de a könnyektől csak homályosan láttam. De tudtam ki az. Az én hősöm.

HEY MINDENKI. EZER ÉVE VOLT MÁR RÉSZ. MOST ÚJRA HOZTAM. REMÉLEM TETSZIK. HA IGEN AKKOR KOMIZZ VAGY IRATKOZZ FEL. LOVE YA GUYS🙉❤❤