12. rész

Stella csak csúnyán nézett, én meg mosolyogtam.
-Most miért nézel így? - kérdeztem. Nem értem Stellt, olyan fura ha Adamről van szó.
- Hogy? - kérdezte és bebandzsított. Én elkezdtem nevetni és lefordultam a székről. A többiek elöszőr meglepődtek, majd velem együtt kezdtek el röhógni. Nekem már fájt a hasam annyira nevettem. Egy könycsepp is kifolyt. Hátamra fordultam és úgy röhögtem tovább. Egyszer csak megèreztem valakit vagy inkább valakiket magamon. Nem kaptam levegőt.
- Fiúk...... kérlek....... szálljatok.... le rólam. - nyögtem ezt a mondatot. A fiúk jobban kezdtek nevetni, Stell meg csak állva mosolygott.
- Szendvics. - kiáltott fel Louis. Belőlem meg kinyomták a szuszt is. Stella megszólalt.
- Naa fiúk szálljatok le Brookeról. - kèrlelte őket és eggyel kevesebben lettek rajtam. Egy picit fellélegeztem amikor teljesen leszálltak rólam. Én ott feküdtem a földön, vergődve a nevetéstől és a nagy lélegzésektől. Fel akartam kelni de nem ment.
- Valaki segítsen. - kérleltem őket és kutya pofit vágtam. Harry odajött és a kezét nyújtotta, èn megfogtam és felálltam. A nagy csöndességben megkordult a hasam. Ismét kitört mindannyiunkból a röhögès.
- Na jó én nem bírom! - mondtam majd oda vánszorogtam a hűtőhőz ès kiszedtem belőle egy csomó mindent. Kivettem a szekrényből a lisztet meg a többi hozzávalót a pizzához.
- Liam kérlek vegyél elő egy tálat. - kérleltem. Li oda ment az alsó fiókhoz és kivett belőle egy jó nagy tálat. Odaadta nekem én meg beleszórtam a hozzávalókat. Összegyúrtam a tèsztát, kivettem a tálból és elkezdtem kinyújtani. Beleraktam a tepsibe, majd elővettem a feltèteket a hűtőből. Raktam rá pizza szószt, paprikás szalámit és jó sok sajtot. Ja igen a sajtot imádom. Egyszerű de nagyszerű! Ezzel az elvvel beraktam a sűtőbe. Elkezdett sülni.
- Ennek nagyon jó illata van. - mondta Niall. Én csak kacagtam.
- Mit csináljunk addog amíg megsül? - kérdezte a barátnőm. Nekem pont most szólalt meg a telefonom. Rosie néni volt.
- Szia. - köszöntem.
- Szia Brooke. Arra gondoltunk George-val, hogy ide Barcelonaba költözünk. - mondta.
- Én innen nem fogok el menni. Itt vannak a barátaim. - akadtam ki. Nem fogok elköltözni. Nem. Nem akarok.
- Nyugodj meg Brookline. Nem kell elköltöznöd. Úgy gondoljuk, hogy neked adjuk a házat. - nekem az àllam a földez surolta. Mi??? Az enyém ez a ház?? Na ne!
- Ez..... Ez köszönöm!!!! Van egy házam salalalalala van egy házam salalalalala!! - kezdtem el kiabálni.
- Szívesen, de majd gyere el hozzánk is. - mondta majd letette. Én sokkolodva ültem ott. Nem hiszem el van egy házam. A többiek kikerekedett szemekkel figyeltek. Én nem tudtam szóhoz jutni.
- Mi történt? - kérdezte Liam. Én nyeltem és elkezdtem hadarni.
- Rosie néni ugye felhívott. Ès azt mondta, hogy ők Barcelona-ba költöznek én meg azt hittem, hogy nekem is mennem kell velük. De nem és.... És azt mondta Rosie néni, hogy oda adja a házat. Csak fizessem. Ohh találnom kell egy munkát. Ja még majd megkell látogatni őket. - mondtam nagyon gyorsan. - Ide költöztök?? - kèrdeztem tölűk és remény csilogott a szemembe.
- Én igen. - mondta Stell.
- Én is. - mondták a többiek.
- Zayn ? - kérdeztem egyhangúan. Közben reméltem, hogy igen. Jól van attól, hogy utálom, attól még szeretem. Jó ez így értelmetlen. Nem baj én értem.
- Ja. - mondta. Én nagyon örültem, de probàltam nem mutatni. Csak mosolyogtam mint egy tejbetök. Ezt anyunak is elkell mondanom. És Adam-nek is.
- Én most felhívom anyát. - mondtam és kiviharoztam a konyhából. Elővettem a telefonomat és tárcsáztam anyu számát.
- Szia kincsem, hogy vagy? - kérdezte, én meg hallottam hangján, hogy mosolyog.
- Szia anya nagyon jól. Képzeld George bácsiék elköltöztem Barcelona-ba. És nekem adták a házat azzal a feltétellel ha fizetem és egyszer elutazok hozzájuk.
- Tudom kislányom. Nekem és apádnak szóltak hamarabb. Engedélyt kértek tőlűnk mi meg mondtuk, hogy miért ne.
- Jajj anya köszönöm. Hiányzol ès szeretlek. - mondtam és leraktam. Egyszer csak egy hangot hallottam magam mögül.
- Kit szeretsz ès ki hiányzik?! - hallottam meg Adam hangját.
- Anyával beszéltem. - mondtam és lehajtottam a fejem. - Képzeld kaptam egy házat. - mondtam szélesen mosolyogva.
- Ez nagyszerű. - mondta s felemelt és megpörgetett. Én csak halkan nevettem. Adam megállt, ajkai surolták az enyéimet. Rátapasztottam a szàmat az ővére és mohón faltam ajkát. Adam belemosolygott csókunkba. Levegőhiány miatt szétváltunk.
- Nem tudsz valami melót? - kérdeztem kedvesen.
- De a Starbucksba van egy üresedés. Menj el holnap. Hajrá. - mondta nekem meg olyan széles mosoly terült szét az arcomon, hogy még két utcával arébb is látták.
- Köszönöm. - mondtam és adtam egy puszit az orrára.
- Csak ennyi? - kérdezte játszva sértődöttet. Én csak mosolyogva megcsókoltam volna. De csak volna, mert bejöttek a többiek. Adam ránézett az órájára.
- Nekem mennem kell sziasztok. Babe nem kisérsz ki? - köszönt el a tőbbiektől.
- De. - mondtam és felpattantam. Megfogtam a kezét ès elbattyogtunk az ajtóig. Közel húzott magához és egy puszit adott a szám sarkába. Én elmosolyodtam, de egyből elistűnt az arcomról amikor megláttam a velem szembe lévő Zayn szomorú arcát. Próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt de inkább egy vicsor lett belőle.
- Baj van ? - fürkészett aggodóan.
- Nincs. - mondtam.
- Akkor szia majd drukkolok. 10-re kell ott lenned. - mondta, majd kiment az ajtón. Èn vissza battyogtam és leültem a fotelba. Csak néztem magam elé. Zayn miért volt szomorú? Áh biztos nem. Tuti, hogy beképzelem. De akkor miért nézett minket? Jajj. Gondolataimból Hazza kergetett ki.
- Ne gondolkozz nem áll jól. - mondta és kiröhögött.
- Naa. Ez durva volt. - mondtam ès a mellem előtt összefontam a karom és elfordítottam a fejem. Igen játszottam a megsérettet. Igenis durva volt. Na.
- Jajj tudod, hogy hogy értettem. - mondta és megsímitotta a fejem. Én még mindig játszottam az agyam.
- Boo na. Nagyon jól áll ha gondolkozol hercegnő. - mondta de én közbe szóltam.
- Tudom, hogy jól áll. Nekem minden jól áll. Ès hercegnő?! - pattantam fel. Harry csak röhögött. Odajött hozzám és megölelt. Egyszer csak korgott a gyomrom.
- Upsz bocsi. Nem akartam éhes vagyok. - mondtam és felkuncogtam.
- Rendelek pizzát. - ajánlotta fel Louis mi meg bólogattunk. Előkotortam a pénz tárcám és Lou-nak nyújtottam a pizzám árát.
- Te hülye vagy?? Ne hogy kifizesd állat! - mondta és meglökte a vállam.
- De itt van. Na vedd már el. - mondtam és megráztam a kezem. Louis elvette ès bedonta a táskámba. Én csak.röhögtem.
- Hülye. - mondtam. Megjött a pizza és egy film közbe megettük.
- Jó éjt. - mondtam, majd felmentem a szobàmba. Elövettem a pizsim és bementem a fürdőbe. Meg engedtem a vizet ès raktam bele tusfürdőt. Miután elég magas volt a víz beleültem. A telefonomba bedugtam a fülest és elindítottam egy zenét. Csak feküdtem a kádban a hajam is csurom vizes volt. Gyorsan magamra kentem a tusfürdőt, a hajamra meg a sampont. Lemostam magamról, kiszálltam a kádból és leengedtem a vizet. Megtürölköztem s felvettem a pizsim. Kimentem a fürdőböl és az ágyamba vetettem magam. Egyből elnyomott az álom.
***
Reggel telefonom ébresztőjére keltem. A munka. Remélem felvesznek. Jajj de jó lenne. Komásan kikászálódtam az ágyból. Odamentem a szekrényhez és kivettem belőle a ruhàmat. Felvettem, bementem a fürdőbe, fogat mostam s megcsináltam a hajam és a sminkem. Lementem a lépcsőn felvettem a cipőm és utnak indultam. Útközben Rihhana-t hallgattam. Mikor odaértem az alhasam görcsbe rándult. Jajj ne izgulok. Huuu. Szépen lassan bementem. A làbam remegett.
- Jó reggelt az állás miatt jöttem. - mondtam nagyot nyelve.
- Neked is. Arra van. - mutatott egy irányba. - Nyugi. Nem kell izgulnod, jófej a fönők. - tök kedves ez a csaj.
- Rendben köszönöm. - mondtam és elindultam abba az irányba. Oda értem az ajtóhoz ès kopogtam.
- Tessék?! - hallottam egy hangot az ajtó mögül. Benyitottam. Kellemeset csalódtam. A fönők olyan 25-27 év körül lehetett. Jóképű volt.
- Jóreggelt. Brooke Smith vagyok. Az állás miatt jöttem. - mondtam remegő hangon.
- Szia. William Spice vagyok. Ne izgulj nem kell. - mondta kedvesen. Àtnyújtottam a papírjaimat neki. William megfogta és át tanulmányozta. Csak mosolygott. A hasam annyira görcsölt, hogy azt hittem itt halok meg. Wil lerakta a lapokat és rám nézett.
- Igen? - kérdeztem félve. Jajj kérlek vegyenek fel.
- Brooke nagyon jó tanuló voltált az iskolába. Látom leraktad az éretségit. Gratulálok fel vagy véve. - mondta. Én fel se tudtam fogni. Azta.
- Köszönöm. Nagyon szépen köszönöm. Mikor kezdhetek? - kérdeztem mosolyogva.
- Hát már ma kellene.