- Nem mert úgyis összevesznénk. Nekünk ilyen furcsa kapcsolatunk van. Vagy imádjuk egymást, vagy én imádom Ő meg le se szar. Remélem ez változni fog. - ecseteltem kapcsolatom.
- Ohh. De tudod nem szar le. Szeret téged, csak nehezen mutatja. Figyelj. Mert néha bunkó még nem azt jelenti, hogy nem szeret. Én is voltam bunkó Ash-el nem egyszer. Igen megsértödött. De azokat nem gondoljuk komolyan. És, hogy így reagált biztos valami oka volt rá. Lehet, hogy tudta, hogy ez lesz. Az is lehet, hogy nem ezt akarta mondani, hanem ez jött ki a száján. Mi fiúk ilyenek vagyunk. - hát erre reagálni nehéz lesz. De lehet igaza van.
- Értem mit mondasz. De naa. Köszönöm. Ashley megölelhetem a bébidet? - kérdeztem mosolyogva. A lány nevetve bólogatott. Fölálltam, mentem volna megölelni, de megállt a vonat én meg rájuk estem. Olyan röhögés tört ki mindannyiunkból, hogy az egész vonat minket hallgatott. Miután nagy nehezen abba hagytuk a röhögést, felálltam Bradről.
- Na szálljunk le, különben elvisz a vonat. - tanácsolta Ash. Megfogták a cuccaikat, mert ugye nekem ott maradt a faházba. Ezt a pár napot nem így terveztem de ez van. Szerencsére letudtam szólitani egy taxit. Bediktáltam a címet és indultunk. Amikor odaértünk egy autót láttam a házunk előtt. Ha ők lesznek azok megölöm Niallt. Kifizettem a taxit, majd bementem a házba. Amikor megláttam őket a nyakukba ugrottam. Hiányoztak már.
- Úristen George bácsi és Rosie néni. Annyira hiányoztatok. Hogy hogy hazajöttetek?
- Drágám azt akarjuk megkérdezni, hogy nincs-e kedved eljönni Spanyolországba velünk? Egy kis vakáció?
- Komolyan kérdezitek? Persze, hogy van kedvem. Jajj annyira szeretlek titeket. Mikor indulunk? Mikor jöttetek haza?
- Holnap reggel hatkor indul a gép szóval már háromkor felkell kelned, fél négykor indulunk. És már itt vagyunk 5 napja.
- Ohh. Rendben. Nos én elmegyek most dolgozni, csak előtte átöltözök. - gyorsan felkaptam egy szoknyát amibe beletürtem egy fehér trikót. Gyorsan megfésülködtem majd egy kontyba kötöttem a hajam. Le siettem a lépcsőn, felkaptam egy fekete magassarkút és a bőr dzsekimet, majd elindultam. Amikor odaértem láttam Jesst. Már ő is nagyon hiányzott. Ezer éve láttam. Mikor beértem a Starbucksba az volt az első dolgom, hogy megöleltem.
- Szia csajszi. Hogy vagy? - kérdeztem tőle.
- Hát van egy fiú. És annyira aranyos és kedves és jézusom. Itt van. Úristen.
- Ki? - és Jess az ajtó felé mutatott. Egy magas, sötét hajú, barna szemű fiú volt. Jól nézett ki. Nagyon.
- Remélem összejön. - súgtam barátnőmnek. - Én megyek beszélek a főnökkel. - és elindultam.
- William?
- Igen?
- Öhm, tudom, hogy most nem voltam pár napig de még kaphatok úgy körülbelül egy vagy két hónap szabit?
- Nem. Brooke ez nem így megy. Van egy munkád amit kötelességed csinálni. Nem érdekel mi az oka annak amiért szabadságot akarsz kivenni. Szóval nem. - huh hát akkor mi legyen. Én nem akarok itt lenni. Meg van. Így lesz a legjobb.
- Rendben, akkor felmondok. Sajnálom, ha csalódást okoztam.
- A fiztesédet holnap utalom. Viszlát Brooke.
- Viszlát William. - mentem is el a kis kávézóból. Majd megkeresem máshogy a pénzt a házra.
- Jess az van, hogy felmondtam. De ettől még ugye tartjuk a kapcsolatot? Ugye?
- Hát izé mivan?! Felmondtál? Miért? - kicsit sokkoltam a hírrel.
- Muszály volt. Esküszöm miután visszajöttem mindent elmondok. Sok sikert a fiúval. Szia. Hiányozni fogsz. - majd eljöttem. Szerintem elmegyek vásárolni. Mert azért mégis csak Spanyolországba megyek. Elindultam a legközelebbi pláza felé, amikor megbotlottam egy kőbe és elestem. Nem is én lettem volna. Csak egy baj van, hogy látták a pláza picsák és kiröhögtek. Mai világ. Felálltam és mentem tovább. Bementem vagy 8 boltba és mindegyikbe vettem valamit. Egyedül unalmas volt. Elindultam haza. Uhhh basszus be is kéne csomagolnom. Hajnali háromkor indulunk a repülötérre és már este kilenc van. Már nincs messze. Mindjárt otthon vagyok. Olyan gyorsan sétáltam amilyen gyorsan csak tudtam. És siker, a fél óra sétából csináltam 10 percet. Jó vagyok.
- Megjöttem Rosie néni. Gyorsan bepakolok a bőrőndökbe. Utána eszek valamit és megyek aludni.
- Ohh. De tudod nem szar le. Szeret téged, csak nehezen mutatja. Figyelj. Mert néha bunkó még nem azt jelenti, hogy nem szeret. Én is voltam bunkó Ash-el nem egyszer. Igen megsértödött. De azokat nem gondoljuk komolyan. És, hogy így reagált biztos valami oka volt rá. Lehet, hogy tudta, hogy ez lesz. Az is lehet, hogy nem ezt akarta mondani, hanem ez jött ki a száján. Mi fiúk ilyenek vagyunk. - hát erre reagálni nehéz lesz. De lehet igaza van.
- Értem mit mondasz. De naa. Köszönöm. Ashley megölelhetem a bébidet? - kérdeztem mosolyogva. A lány nevetve bólogatott. Fölálltam, mentem volna megölelni, de megállt a vonat én meg rájuk estem. Olyan röhögés tört ki mindannyiunkból, hogy az egész vonat minket hallgatott. Miután nagy nehezen abba hagytuk a röhögést, felálltam Bradről.
- Na szálljunk le, különben elvisz a vonat. - tanácsolta Ash. Megfogták a cuccaikat, mert ugye nekem ott maradt a faházba. Ezt a pár napot nem így terveztem de ez van. Szerencsére letudtam szólitani egy taxit. Bediktáltam a címet és indultunk. Amikor odaértünk egy autót láttam a házunk előtt. Ha ők lesznek azok megölöm Niallt. Kifizettem a taxit, majd bementem a házba. Amikor megláttam őket a nyakukba ugrottam. Hiányoztak már.
- Úristen George bácsi és Rosie néni. Annyira hiányoztatok. Hogy hogy hazajöttetek?
- Drágám azt akarjuk megkérdezni, hogy nincs-e kedved eljönni Spanyolországba velünk? Egy kis vakáció?
- Komolyan kérdezitek? Persze, hogy van kedvem. Jajj annyira szeretlek titeket. Mikor indulunk? Mikor jöttetek haza?
- Holnap reggel hatkor indul a gép szóval már háromkor felkell kelned, fél négykor indulunk. És már itt vagyunk 5 napja.
- Ohh. Rendben. Nos én elmegyek most dolgozni, csak előtte átöltözök. - gyorsan felkaptam egy szoknyát amibe beletürtem egy fehér trikót. Gyorsan megfésülködtem majd egy kontyba kötöttem a hajam. Le siettem a lépcsőn, felkaptam egy fekete magassarkút és a bőr dzsekimet, majd elindultam. Amikor odaértem láttam Jesst. Már ő is nagyon hiányzott. Ezer éve láttam. Mikor beértem a Starbucksba az volt az első dolgom, hogy megöleltem.
- Szia csajszi. Hogy vagy? - kérdeztem tőle.
- Hát van egy fiú. És annyira aranyos és kedves és jézusom. Itt van. Úristen.
- Ki? - és Jess az ajtó felé mutatott. Egy magas, sötét hajú, barna szemű fiú volt. Jól nézett ki. Nagyon.
- Remélem összejön. - súgtam barátnőmnek. - Én megyek beszélek a főnökkel. - és elindultam.
- William?
- Igen?
- Öhm, tudom, hogy most nem voltam pár napig de még kaphatok úgy körülbelül egy vagy két hónap szabit?
- Nem. Brooke ez nem így megy. Van egy munkád amit kötelességed csinálni. Nem érdekel mi az oka annak amiért szabadságot akarsz kivenni. Szóval nem. - huh hát akkor mi legyen. Én nem akarok itt lenni. Meg van. Így lesz a legjobb.
- Rendben, akkor felmondok. Sajnálom, ha csalódást okoztam.
- A fiztesédet holnap utalom. Viszlát Brooke.
- Viszlát William. - mentem is el a kis kávézóból. Majd megkeresem máshogy a pénzt a házra.
- Jess az van, hogy felmondtam. De ettől még ugye tartjuk a kapcsolatot? Ugye?
- Hát izé mivan?! Felmondtál? Miért? - kicsit sokkoltam a hírrel.
- Muszály volt. Esküszöm miután visszajöttem mindent elmondok. Sok sikert a fiúval. Szia. Hiányozni fogsz. - majd eljöttem. Szerintem elmegyek vásárolni. Mert azért mégis csak Spanyolországba megyek. Elindultam a legközelebbi pláza felé, amikor megbotlottam egy kőbe és elestem. Nem is én lettem volna. Csak egy baj van, hogy látták a pláza picsák és kiröhögtek. Mai világ. Felálltam és mentem tovább. Bementem vagy 8 boltba és mindegyikbe vettem valamit. Egyedül unalmas volt. Elindultam haza. Uhhh basszus be is kéne csomagolnom. Hajnali háromkor indulunk a repülötérre és már este kilenc van. Már nincs messze. Mindjárt otthon vagyok. Olyan gyorsan sétáltam amilyen gyorsan csak tudtam. És siker, a fél óra sétából csináltam 10 percet. Jó vagyok.
- Megjöttem Rosie néni. Gyorsan bepakolok a bőrőndökbe. Utána eszek valamit és megyek aludni.
Mikor lesz új rész ??
VálaszTörlés