9. rész

Amikor hazaértünk én a bejárati ajtónál leültem és sírtam. Igen, tudom, hogy egy hülye vagyok. Tudom, hogy sokat sírok, de én ilyen vagyok. De én nem csináltam még ilyet, soha. Vagyis soha nem sírtam, még fiú miatt. Stella leült mellém és elkezdett vigasztalni. Na jó csak próbált, mert én nem csináltam semmit. Olyan rossz volt így látni Stella-t. Láttam, hogy próbált segíteni, de én nem mondok neki semmit. Látom rajta, hogy nem esik jól neki. De próbálkozik.
- Stella......... k--kkérlek ...hagyjj. - hangom remegett. Felálltam és elindultam a szobám felé, de megszédültem. Majdnem elestem, de csak majdnem. Mert ott volt a legjobb barátnőm aki elkapott. Gyorsan szólt a fiúknak.
- Fiúk gyertek ide. - kiabálta. Szegény nagyon megrémült.
- Ne hivd idee.....ő..öket. - mondtam remegve. Megint elindultam és most szerencsésen fel is értem. Be mentem a szobámba és lefeküdtem az ágyra és csak sírtam. Megcsörrent a telefonom. Adam volt. Jajj ne a találkozó. Remegő kezekkel felvettem és próbáltam a hangom az eredetire alakítani.
- Szia Adam. - oké ez eddig jó.
- Szia Boo. Hányra jó neked?- kérdezte kedvesen.
- Öhmm Adam most nem jó. Sajnálom. - mondtam bűn bánó hangon.
- Miért? - kérdezte kétségbe esetten.
- Mert.. mert nem tudok elmenni. És kérlek ne kérdezd meg hogy miért. - mondtam után gyorsan, de elrontottam, mert megremegett a hangom.
- Máskor jó? - kérdezte nyugodtan, és nem vette észre a remegő hangom.
- Persze. Bármikor csak ma nem jó. Oké? Sajnálom. - mondtam szomorúan.
- Rendben. Szia. - mondta és bontotta a vonalat. Adam olyan megértő. Nem kérdezte meg, hogy miért. És nem volt mérges amikor azt mondtam, hogy nem jó a ma. Ez a fiú olyan.... olyan aranyos. És én. Chh rólam ne is beszéljünk. Én egy hülye vagyok, mert egy ilyen aranyos fiúnak azt mondom, hogy nem jó a ma. És megint ki miatt? Hát persze, hogy Zayn miatt. Miatta. De azért mert.... mert csókolozott egy másik lánnyal. És...... és én mintha darabokra szakadtam volna. Az arcomon legördült egy könnycsepp és még követte több száz. Arcomat beáztatta a sós folyadék. Csak néztem ki a fejemből. nem tudtam, hogy mit csináljak. Megint eszembe jutott, hogy a kezem.... De mégsem, nem akarok megint korházba kerülni. Óóóoo azt hiszem, rendelek egy Jack Daniel's-t. Hmm nem is rossz ötlet. Jaa de rendelni nem tudok, akkor elmegyek egy kocsmába. Gyorsan átöltöztem valami sexybe.

És felvettem egy hozzá illő magassarkút. Kisminkeltem magam és tádám. Lementem, felvettem a kabátomat és elindultam. Láttam egy árnyékot velem szembe. Közelebb mentem és láttam hogy ki az. Vajon ki volt az? Zayn. Elakartam sétálni mellette, de megfogta a karom.

- Hova mész Brooke? - kérdezte aggodalmasan.

- Közöd? - mondtam bunkón. - Semmi. Szia. - mondtam és már el is mentem. Éreztem, hogy néz de gyorsan elmentem. Sétáltam, még 2 utcát és megláttam egy kocsmát. Bementem leültem a pulthoz és rendeltem.

- Jó estét! Mit adhatok? - kérdezte a pultos lány.

- Neked is. Egy pohár Jack Daniel's-et szeretnék. - mondtam. Ki szolgált én meg lehíztam az első poharat. - Még kérek. - mondtam és ugyan így tettem. Éppen az ötödiket kértem amikor a pultos csaj szolt.

- Nem lesz ez sok? - kérdezte kedvesen.

- Nem számít. - mondtam.

- Fiú? - kérdezte én meg bólintottam. - Mi történt? - kérdezte kedvesen én meg elkezdtem beszélni.

- A legjobb barátom volt pár évvel ezelőtt. Majdnem 4 éve nem láttam. Ide kellett költöznöm 4 napja. Újból találkoztunk és én azt hiszem többet érzek iránta. De ő biztos nem. Ma elmentem sétálni és egy egy másik lánnyal csókolozott. Olyan érzésem volt, mintha több ezer kést szurkodnának a szívembe. Tudom, hogy ez így gyerekes csak .... csak most vagyok először szerelmes. Persze volt már pár pasim de náluk nem éreztem ezt. És így olyan rossz. - mondtam és észre se vettem, hogy megindultak a könnyeim.

- Ez durva. - mondta a lány. - És mióta érzed ezt? Vagyis már azelőtt is érezted amielőtt elment volna? - kérdezte és én nem tudtam rá válaszolni. Azelőtt többet éreztem volna iránta? Azt hiszem.

- Azt hiszem, csak akkor még nem volt ilyen erős. Na de hagyjuk. Nem akarok róla beszélni. - mondtam és megöleltem. - Akkor kaphatok még egy pohárral? - kérdeztem. Ő csak mosolyogva bólintott és töltött még egy pohárral. Megittam. És mi a neved? - kérdeztem.

- Alice. - mondta mosolyogva.

- Szép név. Az enyém Brooke. - mondtam. Egy fiú leült mellém és engem nézett. Nagyon zavart. Át ültem egy másik székre, erre elmosolyodott a fiú. De nem az a kedves mosoly volt hanem , perverz. Én megijedtem. Mondtam Alice-nek, hogy megyek. Ki mentem a kocsmából és ott álltam egyedül. Elindultam, dülöngélve. Elkezdtem érezni a pia hatását. Csak úgy elkezdtem nevetni. Nem tudom, hogy min, talán magamon. Épp egy lámpa alatt álltam amikor lépéseket hallottam. Megfordultam és az a fiú állt ott aki a kocsmába volt. 

- Szia mit keresel? - kérdeztem félve.

- Téged. - mondta. Bennem meg megállt az ütő annyira megijedtem. Elkezdtem elsétálni onnan, de jött utánam. Kicsit gyorsabb tempóba kezdtem, és már csak egy utca volt vissza. Amikor megfogta a kezem és magához húzott. Elkezdte csókolgatni a nyakam, én próbáltam ellökni de nem tudtam. Elkezdte a ruhámat leszedni de én nem engedtem.

- SEGÍTSÉG!! SEGÍTSÉG!! - kiabáltam torkom szakadtából.

- Shhh cica ha hagyod magad nem fog fájni. - mondta. Engem elkapott a hányinger. Ellöktem magamtól elakartam futni, de megint elkapta a kezem. Az arcom tiszta könny volt. A pasi eltépte a ruhám.  Nem érdekelt csak az, hogy elmehessek innen. Gondolkozás nélkül, teljes erőből tökön rúgtam a pasit. Össze rogyott. Én kaptam az alkalmon és elfutottam. Már csak két ház és otthon vagyok. Ekkor meghallottam mögöttem láb dübörgéseket és még gyorsabb voltam. Épp, hogy beestem a kapun. Majdnem elkapott megint. Gyorsan bementem a házba. Mindenki fönt volt. Amikor meghallották az ajtó csapodást mindenki föl ugrott. Oda jöttek, nem inkább futottak hozzám.

- Mit történt Brooke? - kérdezte Stella aggódó tekintettel. Én csak vállat vontam. Végig nézett rajtam. Kikerekedett a szeme amikor meglátta a horzsolást a lábamon, a szakadt ruhámat, az eleknődött sminkemet és a szétjött hajamat. - Úristen. - motyogta.

- Mondj már valamit! - kiabált Stella. Ilyennek még soha nem láttam.

- M-majd elmondom. - mondtam dadogva.

- Ne majd, hanem most! - szólt közbe Zayn.

- Te fogd be a szádat és neked amúgy se mondom meg. - rivalltam rá.

- Fiúk sajnálom, hogy ilyen vagyok csak sok volt a mai nap. - mondtam. Mondtam végén remegett a hangom. Egy könnycsepp kiakart buggyani de vissza tartottam. - És Stella bocsánat, hogy bunkó vagyok de ... de. Ez nekem sok!! Én ezt nem bírom. - mondtam és felrohantam a szobámba. Nem érdekelt senki és semmi. Valaki utánam jött. Bejött a szobámba és leguggolt hozzám.

- Figyelj nekem elmondhatsz mindent. - mondta Stella.

- Tudod milyen rossz?! Először Zayn aztán majdnem megerőszakoltak. Nekem ez sok egy napra. - mondtam kicsit hangosan.

- Mi az  hogy majdnem megerőszakoltak?? - jöttek be a fiúk is.

8. rész

Mikor végeztünk a beszélgetésünkkel, lementünk reggelizni. Amikor leértünk, mind az öten rám kapták a fejüket. Én csak mosolyogva figyeltem őket
- Jó reggelt.- mondtam mosolyogva.
- Ki volt az a fiú? - kérdezte Zayn.
- Egy barátom.- mondtam és helyet foglaltam.
- Miért volt itt? - kérdezte idegesebben.
- Mi az kérdezz-feleleket  játszunk? - kérdeztem pajkosan.
- Válaszolj már! Mit csináltatok? - huuu milyen mérges.
- Zayn ide figyelj neked ehhez semmi közöd. Ő egy barátom. Ennyi. - mondtam már én is egy kicsit idegesen, de Zayn rám sem figyelt.
- Ha csak a barátod lenne akkor nem csókoloztatok volna. Na mondj már valamit. - kiabált és én kezdtem félni.
- Igen csókoloztunk mert ........ Az ég szerelmére Zayn fogd már fel, hogy egy csöppnyi közöd sincs hozzá. Miért nem érted meg?? - már én is kiabáltam.
- Mi az hogy nincs közöm hozzá?? Tudtommal legjobb barátok vagyunk. - na ennyi kellett és eltört a mécses.
- Mi legjobb barátok? Zayn ne már. Hogy képzelhetsz ilyet. hogy mi legjobb barátok vagyunk?? Idóta vagy!! Nem hogy legjobb barátok, még csak barátok se. Mi CSAK haverok vagyunk! Érted??? De persze igen elfelejtek mindent a kedvedért. Még mit nem!! Te tudod milyen szar volt. De hagyjuk ne menjünk az elejére. - már nem birtam ki hogy ne kiabáljak.
- Én.... én sajnálom. - komolyan ennyit birt kinyögni? Szánalmas.
- Ne sajnáld nem kell. Nem kell a sajnálatod. Na mindegy én elmentem. Sziasztok. - mondtam és felmentem az emeletre. Gyorsan felkaptam egy szürke farmert és egy szürke alapon rózsaszín feliratos pólót. Felvettem egy cipőt és pár kiegészítőt. Amikor leértem a földszintre felvettem a bőrdzsekimet. Jól van, hideg van kint.

Bedugtam a fülesemet és elindultam sétálni. Éppen a James Arthur - Impossible -t hallgattam amikor arra eszméltem fel, hogy egy parkban vagyok. Gondolataim egyikről a másikra ugrottak át. Zayn.... Már megint Zayn-re gondolok. Miért gondolok rá ilyen sokat? Miért szerettem belé? Miért ilyen furcsa? Túl sok a miért. Nekem ő volt a legjobb barátom. De lehet, hogy többet éreztem iránta? Nem tudom. Akkor olyan más volt minden. Én boldog voltam, nagyon. Most is boldog vagyok, nem mégsem. Csak vidám azért, mert lett egy nagyon aranyos, kedves barátnőm. Adam meg olyan aranyos, de az a baj, hogy csak tetszik. Mert én Zayn-be vagyok szerelmes. Már megint Zayn.... Emlékszem, hogyan ismerkedtünk meg. 

" Az ovodában egyedül játszottam, és elvették tőlem a játékomat. Én elkezdtem sírni,

de oda jött hozzám egy kisfiú és megkérdezte, hogy mi a bajom.

Oda motyogtam, hogy elvették a játékomat. Erre a kisfiú mégközelebb jött és megölelt.

Én megilletődtem és nem tudtam, hogy mitcsináljak, ezért csak álltam ott, mint egy bábu.

Elengedett és a szemembe nézett.

- Zayn vagyok. - mondta és is megmondtam a nevem.

- Brooke. - mondtam félve.

- Gyere játssz velem, én leszek a barátod. - mondta Zayn az újdonsült barátom."

Itt kezdődött el a barátságunk. Arra eszméltem, fel hogy esik az eső. Nem zavart tovább sétáltam. Már mindenem tiszta víz volt amikor...... amikor megláttam Zayn-t csókolozni egy lánnyal. Én azt hittem ott rokkanok össze. Elkezdtem futni, megbotlottam valamiben és elestem. A könnyek mosták az arcom, de nem látszott az esőben. Ott ültem összetörten, sírva. Megcsörrent a telefonom. Meglepődtem, Harry hívott. De nem vettem fel. Most megpróbált Lou is de neki is kinyomtam. Fel hívtam Stell-t. Felvette. 

- U...ugye ne..nem vaaaagy ki..kihangosítva? - kérdeztem elcsukló hangon.

- Hol vagy? - ez volt az első kérdése.

- N....nem tudom. - hüppögtem.

- Brooke mi az, hogy nem tudod? - kérdezte egy fiú hang, Harry.

- M....mondom .............. hhogy nnnem t...tudom hogy h..hol ...vagyok. - zokogtam a telefonba. Nem birtam megszólalni annyira elgyengültem.

- Jellemezd a helyet.- mondta de én nem válaszoltam. Ott ültem egyedül a földön sírva, összetörve. Megpróbáltam halkan sírni de nem nagyon ment.

- Brooke itt vagy? Brookline ne szórakozz!! - kiabált Harry.

- K...kérlek nee kiiii..abálj. - zokogtam. Kinyomtam. Lefényképeztem a környéket és elküldtem Harry-nek.

Itt vagyok.

xx Brooke.

Elküldtem az üzenetet. Teljesen kimerültem. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Sötétedett, elkezdtem félni. Egyre jobban sírtam az zugó esőben. Egyszer csak azt vettem észre, hogy felém tart egy autó. Azt hittem elakar ütni, jó is lenne. De megállt előttem és kiugrott belőle barátnőm, Harry és a másik 3 fiú. Harry felkapott az ölébe és berakott a kocsiba. Berakott Liam ölébe én meg a nyakába temettem az arcom és csak sírtam. Annyira fájt minden. Életemben először vagyok szerelmes. Én azt hittem, hogy az tök jó érzés, de rá kellett jönnöm, hogy mégse.

7. rész

Reggel amikor fordultam az ágyon egy testbe ütköztem. Egyből kipattantak a szemeim, annyira megijedtem. Óvatosan kinyitottam a szemem, hogy megnézzem ki az.Az a fiú volt akivel tegnap találkoztam. Azt hiszem Adam a neve. Kiakartam kelni az ágyból, de mégse keltem ki. Mi van ha lefeküdtünk?? Úristen én ezt nem akartam. Gyorsan felkeltem Adam-et.
- Adam kelj fel. - szólogattam halkan. De semmi. Most oda hajoltam hozzá és adtam egy puszit az arcára. Erre már inyitotta a szemét és mosolygott.
- Jóreggelt. - mondta.
- Neked is. Öhm... izé.. ugye mi nem feküdtünk le?? - kérdeztem félve.
- Nyugi nem. - mondta kedvesen.
- Akkor mi történt? - kérdeztem.
- Miután végeztél a táncolással, ami egyébként tök jó volt, vissza jöttél hozzám és beszélgettünk, táncoltunk aztán megcsókoltál. - mondta én meg lesütöttem a fejem szégyenembe.
- Sajnálom. - mondtam, de nem birtam a szemeibe nézni.
- Nem kell sajnálni, mert vissza csókoltam. - mondta én meg nagyon meglepődtem. Mi?? Egy ilyen helyes srác vissza csókolt?? Úristen. Csak az a baj hogy nem belé vagyok szerelmes. Remélem eltudom felejteni Zaynt. Nehéz lesz de megpróbálom. Miután végeztem a gondolat menetemmel lecsaptam Adam ajkaira. Belemosolygott a csókba. Amikor elváltak ajkaink a szemébe néztem és elmosolyodtam. Ő is ugyanígy tett, majd kacsintott egyet. Gyorsan rám ült lovagló ülésben és elkezdett csikizni. Én elkezdtem vísitani, mint egy hülye gyerek és röhögtem. Már annyira röhögtem, hogy folytak a könnyeim.
- Hagyd........ már...... abba! - mondtam, nem is inkább vísitottam.
- Abba hagyom egy csókért. - mondta, én meg bólogattam, mert már annyira röhögtem, hogy nem tudtam megszólalni.

 Pont amikor ajkaink össze értek akkor lépett be valaki. Gyorsan ketté váltunk és az ajtó felé néztünk. Zayn állt ott tátott szájjal. Én egyből elpirultam.
- Öhhm bocsi csak azt hittem, hogy baj van. - mondta zavartan.
- Semmi gond. - mondtam nyugodtan.
- Akkor én nem is zavarok sziasztok. - mondta és már távozott is.
- Na hol tartottunk? - kérdezte Adam, és száját az enyémre nyomta. Nekem valahogy elment a kedvem az egésztől. Fogalmam sincs miért.
- Ne, Adam most nincs hozzá hangulatom. Sajnálom. - mondtam és adtam egy puszit az arcára.
- Rendben. - mondta, én meg elhittem, hogy nem haragszik. Valami elkezdett csipogni. Adam telefonja volt az üzenete jött.
- Figyelj nekem most el kell mennem, dolgozni. - mondta és gyorsan felöltözött. Én úgy ahogy voltam lementem vele. Ki kísértem az ajtóhoz és adtam neki egy csókot.
- Ma még találkozunk? -kérdezte aranyosan.
- Persze, majd hívj, hogy mikor. - mondtam mosolyogva. Lehajolt hozzám és adott egy puszit a homlokomra. Mosolyogva csuktam be az ajtót. Amikor hátra fordultam 6 csodálkozó szempárral találtam szembe magam. Én csak mosolyogva végig néztem rajtuk és megfogtam Stell kezét és magam után húztam a szobámba.
- Mi történt?? - kérdezte csodálkozva.
- Elmesélte, hogy tegnap megcsókoltam és, hogy vissza csókolt. Én meg ezután lecsaptam ajkaira és utána megcsikizett én meg sikítottam. Aztán azt mondta, hogy 1 csókért cserébe abba hagyja. És amikor összeért a szánk pont akkor nyitott be Zayn. Tudod milyen zavarba voltam?? Gyorsan bocsánatot kért és kiment. Aztán nekem elment a kedvem az egésztől és írtak neki egy sms-t hogy mennie kell dolgozni.És ennyi. - meséltem el egy szuszra.
- Nekem ez nem tetszik. - mondta barátnőm. Én meg fura fejet vághattam ezért elkezdett nevetni.
- Mi nem tetszik Stella? - kérdeztem egy kicsit ironikusan.
- Inkább hagyjuk nem akarok veszekedni. - mondta.
- De kérlek mond el. - kérleltem.
- Biztos?? -bólintottam- De akkor megígéred, hogy nem fogunk veszekedni. Szerintem Adam csak kihasznál. - mondta nekem meg kikerekedtek a szemeim.
- Mi van?? Ezt honnan veszed?? - kérdeztem egy kicsit hangosabban a kelleténél.
- Ezt nem akartam. Na mindegy. Szia. - mondta és kiment a szobából.
- Stella várj már. - kiabáltam utána. Nem állt meg ezért utána mentem. A lépcső legfelső fokán ült és sírt. Nekem is megeredtek a könnyeim, én hülye megbántottam a legjobb barátnőmet. Oda ültem mellé és átöleltem.
- Figyelj Stella sajnálom. - mondtam hüppögve. - Nem akartam kiabálni. Megbocsájtasz? Kérlek.
- Semmi baj Boo. Csak tudod rosszul esett, pedig megígérted, hogy nem kiabálsz. - mondta szomorúan.
- Tudom és sajnálom. Tudod, hogy szeretlek. Semmiért nem akarnám elveszíteni a barátságod. - mondtam és tényleg így gondoltam.
- Én is szeretlek. És én is sajnálom, túl érzékeny vagyok. Én sem akarom elveszíteni a barátságod. - mondta és megölelt.

Én vissza öleltem. Felálltam és felhúztam őt is és vissza mentünk a szobámba.
- És Zayn-nel mi van? Már nem érzed azt? - kérdezte.
- Shh halkabban. - mondtam- De még mindig csak itt van Adam és ő olyan aranyos és annyira tetszik. De Zayn.... Zayn-nél más van ő...... ő olyan fura és imádom az arcát és mindenét. Fogalmam sincs mit csináljak. Most Adam-mal olyan jól megvagyunk.
- Ahjj ez az Adam. - mondta barátnőm rosszalóan. Én még mindig nem érem, hogy miért ilyen.

6. rész

- Bejössz? - kérdeztem kedvesen Stelltől.
- Hát ha nem zavarok akkor igen. - mondta.
- Te hülye, akkor nem kérdeztem volna meg. Te sose zavarsz. - mondtam mosolyogva. Bementünk a házba, de senki se volt otthon. - Várj megnézem, hátha alszanak. - felszaladtam a lépcsőn. George bácsiék szobája felé vettem az irányt, benéztem de senki nem volt ott. - Nincs itt senki. - kiabáltam Stellanak.
- Oké, találtam egy cetlit gyere le. - kiabált vissza. Lementem a konyhába és belenyomta a kezembe a cetlit.

El kellett utaznunk 1 hétre. 

Mi is csak most tudtuk meg, és nem akartunk felhívni,

mert nem akartunk zavarni.

Rosie néni & George bácsi

- Ez jó, nagyon jó. - mondtam egyre hangosabban. - Én még bulizni akarok.

- Én is. Öltözzünk át, de vegyünk alúlra fürdő ruhát. - mondta.

- Kiírom twitterre. Addig te vegyél elő piát. - mondtam Stellának.
@Brooke_Smith: Ma este buliii. Nálunk :)) Ugye @Stella_Berry ?? - ezt írtam ki twitterre.
- Kiírtam. A piákat elővetted?? - kérdeztem.
- Igen, hu jó sok van. - mondta aranyosan.
- Gyere adok ruhát és öltözzünk át. - mondtam. Megfogtam a kezét és felhúztam az emeltre. Ott elővettem egy csomó ruhát és elkezdtünk válogatni. Végül megtaláltuk hogy mit szeretnénk felvenni. Mindketten egy rövid nadrágot vettünk fel csak én egy bézs színűt míg Stella egy farmer anyagút. A pólója fehér volt rajta mintával az enyém sima fehér. Rajtam még volt egy kék blézer, Stellán meg egy farmer mellény. Cipőnek meg ugyanolyan fekete nyitott orrú magassarkút vettünk fel.

A fürdőruha ugyan olyan volt csak más színben, mind a kettőnknek megvan csavarva a felső rész és egy masniba van kötve.

- Kész vagy? - kérdezte barátnőm.

- Igen, akkor menjünk le kapcsoljuk be a zenét és kezdődhet a buli. - mondtam felpörögve. Lementünk a nappaliba és bekapcsoltuk a zenét max hangerőre raktam. Kimentem a konyhába és hoztam be chipset, mogyorót meg ilyeneket. Pont mikor kész lettem csengettek. Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Egy kicsit meglepődtem.

- Hát ti? - kérdeztem a Louiséktól.

- Miért nem szóltatok, hogy eljöttetek? Tudod, hogy aggódtunk értetek. Egyébként jól táncoltatok. - mondta Harry aggodalmasan, de a végén kacsintott egyet. Istenem de perverz ez a gyerek.

- Azért, mert nem akartunk zavarni, meg rám nyomult egy pasi. És köszi. - mondtam kedvesen, de a végét kacéran mondtam.

- Háát ezért nem kell ilyen jól táncolni. Uhm tényleg megismételitek még egyszer. - mondta egy kaján mosoly kiséretében.

- Naa állj, már le. És nem. - mondtam hülyülve.

- Naa csak az én kedvemért. - mondta cukin, miközben boci szemekkel nézett rám.

- Nem is tudom. Mennyire szeretnéd?? - kérdeztem belemenve a játékba.

- Nagyon nagyon. - mondta.

- Egy ölelésért cserébe és majd egyszer még táncolunk neked. Megígérem. - mondtam. Elkezdett gondolkodni, de végül bólintott egyet és megölelt. Tekintetem Zaynre tévedt, a szemei aggodalmat,  szomorúságot és egy kis féltékenységet mutatott. Miért lenne féltékeny?? Á én hülye vagyok. Elengedtem Harryt és megöleltem a többieket is. Amikor Zaynhez értem a szívem úgy dübörgött, hogy azt hittem, hogy kiesik, a hasamba mintha lepkék keltek volna életre. A tenyerem izzadt, és amikor hozzám ért kirázott a hideg, de belül melegség öntött el. Én belé estem, pedig nem szabadott volna. Elváltunk egy mástól és beengedtem a többieket. Oda mentünk Stellához és a többiek megölelték. Megfogtam a kezét és egy kicsit arrább húztam.

- Megint táncolnunk kell. - mondtam mosolyogva.

- Mi?? Minek?? - kérdezte, szegényem egy kicsit hülye fejet vágott.

- Mert megígértem Hazznak. - mondtam neki.

- Miért ígérted meg?? 

- Mert azt mondta, hogy nagyon tetszett neki. És ezért megígértem. Ugye nem baj?? - kérdeztem félénken.

- Nem, nem baj. Bocsi, hogy felhúztam magam, pedig nem szoktam. Nem tudom mi ütött belém. - mondta aranyosan.

- Semmi gond, gyere nyissuk ki az ajtót, mert megint csöngettek. - kinyitottuk az ajtót, beengedtük a vendégeket és bele vágtunk az éjszakába. Elmentem piáért amikor nekimentem valakinek. Elestem és ami a pohárba volt rám ömlött.

- Jaaj, bocsi ne haragudj. - mondta egy fiú. Amikor felnéztem egy csodálatos kék szemű fiú állt ott és kezét nyújtotta. Én csak néztem azokba az ellenállhatatlan szemekbe. Miután feleszméltem a bambulásból elfogadtam a kezét.

- Se-semmi baj. - mondtam dadogva. Lenéztem a pólómra és ott volt egy nagy barna folt. Megrántottam a vállam és lekaptam magamról a pólót. A fiú nagyot nézett, de nem zavart.

- Meg tudhatnám a neved?? - kérdezte aranyosan mosolyogva.

- Brooke. A tiéd? - mondtam magamhoz térve.

- Adam. - mondta a srác. Pont most csendült fel barátnőm kedvenc zenéje. Oda jött meg fogta a kezem és elrángatott Adamtől. - Mindjárt vissza jövök csak táncolok. - mondtam neki. Ő csak bólintott és mosolygott.

- Várj szóljunk Hazznak. - mondtam és megfordultam. Egy testnek neki mentem. Felnézte és zöld szempárral találtam szembe magam.

- Ooo Harry pont téged kereslek. Most táncolunk ha érdekel. - mondtam és a srácnak megcsillant a szeme Vissza fordultam Stellhez és mentünk tovább. Megint elkezdtünk egymásnak simulva táncolni. Amikor vége lett a számnak elkezdtünk hülyülni. 

- Figyu nekem mennem kell Adamhez. - mondtam Stellának.

- Oh oké. - mondta egy kicsit szomorúan.

- Héé mi a baj?? Én csak megígértem, neki , hogy vissza megyek hozzá. - mondtam barátnőmnek.

- Á semmi. Csak ahjj az hogy ugye nem hanyagolsz majd el ?? - kérdezte már majdnem sírva. Jaj szegényem.

- Nehogy sírj! Te vagy a VILÁG LEGJOBB BARÁTNŐJE!! Semmi pénzért nem hanyagolnálak el szeretlek. - mondtam neki és adtam egy cuppanós puszit az arcára.

- Oké. Köszönöm hogy vagy nekem. Én is szeretlek. - mondta sokkal jobb kedvűen.

- De most már tényleg megyek.