21. rész

- Nem mert úgyis összevesznénk. Nekünk ilyen furcsa kapcsolatunk van. Vagy imádjuk egymást, vagy én imádom Ő meg le se szar. Remélem ez változni fog. - ecseteltem kapcsolatom.
- Ohh. De tudod nem szar le. Szeret téged, csak nehezen mutatja. Figyelj. Mert néha bunkó még nem azt jelenti, hogy nem szeret. Én is voltam bunkó Ash-el nem egyszer. Igen megsértödött. De azokat nem gondoljuk komolyan. És, hogy így reagált biztos valami oka volt rá. Lehet, hogy tudta, hogy ez lesz. Az is lehet, hogy nem ezt akarta mondani, hanem ez jött ki a száján. Mi fiúk ilyenek vagyunk. - hát erre reagálni nehéz lesz. De lehet igaza van.
- Értem mit mondasz. De naa. Köszönöm. Ashley megölelhetem a bébidet? - kérdeztem mosolyogva. A lány nevetve bólogatott. Fölálltam, mentem volna megölelni, de megállt a vonat én meg rájuk estem. Olyan röhögés tört ki mindannyiunkból, hogy az egész vonat minket hallgatott. Miután nagy nehezen abba hagytuk a röhögést, felálltam Bradről.
- Na szálljunk le, különben elvisz a vonat. - tanácsolta Ash. Megfogták a cuccaikat, mert ugye nekem ott maradt a faházba. Ezt a pár napot nem így terveztem de ez van. Szerencsére letudtam szólitani egy taxit. Bediktáltam a címet és indultunk. Amikor odaértünk egy autót láttam a házunk előtt. Ha ők lesznek azok megölöm Niallt. Kifizettem a taxit, majd bementem a házba. Amikor megláttam őket a nyakukba ugrottam. Hiányoztak már.
- Úristen George bácsi és Rosie néni. Annyira hiányoztatok. Hogy hogy hazajöttetek?
- Drágám azt akarjuk megkérdezni, hogy nincs-e kedved eljönni Spanyolországba velünk? Egy kis vakáció?
- Komolyan kérdezitek? Persze, hogy van kedvem. Jajj annyira szeretlek titeket. Mikor indulunk? Mikor jöttetek haza?
- Holnap reggel hatkor indul a gép szóval már háromkor felkell kelned, fél négykor indulunk. És már itt vagyunk 5 napja.
- Ohh. Rendben. Nos én elmegyek most dolgozni, csak előtte átöltözök. - gyorsan felkaptam egy szoknyát amibe beletürtem egy fehér trikót. Gyorsan megfésülködtem majd egy kontyba kötöttem a hajam. Le siettem a lépcsőn, felkaptam egy fekete magassarkút és a bőr dzsekimet, majd elindultam. Amikor odaértem láttam Jesst. Már ő is nagyon hiányzott. Ezer éve láttam. Mikor beértem a Starbucksba az volt az első dolgom, hogy megöleltem.
- Szia csajszi. Hogy vagy? - kérdeztem tőle.
- Hát van egy fiú. És annyira aranyos és kedves és jézusom. Itt van. Úristen.
- Ki? - és Jess az ajtó felé mutatott. Egy magas, sötét hajú, barna szemű fiú volt. Jól nézett ki. Nagyon.
- Remélem összejön. - súgtam barátnőmnek. - Én megyek beszélek a főnökkel. - és elindultam.
- William?
- Igen?
- Öhm, tudom, hogy most nem voltam pár napig de még kaphatok úgy körülbelül egy vagy két hónap szabit?
- Nem. Brooke ez nem így megy. Van egy munkád amit kötelességed csinálni. Nem érdekel mi az oka annak amiért szabadságot akarsz kivenni. Szóval nem. - huh hát akkor mi legyen. Én nem akarok itt lenni. Meg van. Így lesz a legjobb.
- Rendben, akkor felmondok. Sajnálom, ha csalódást okoztam.
- A fiztesédet holnap utalom. Viszlát Brooke.
- Viszlát William. - mentem is el a kis kávézóból. Majd megkeresem máshogy a pénzt a házra.
- Jess az van, hogy felmondtam. De ettől még ugye tartjuk a kapcsolatot? Ugye?
- Hát izé mivan?! Felmondtál? Miért? - kicsit sokkoltam a hírrel.
- Muszály volt. Esküszöm miután visszajöttem mindent elmondok. Sok sikert a fiúval. Szia. Hiányozni fogsz. - majd eljöttem. Szerintem elmegyek vásárolni. Mert azért mégis csak Spanyolországba megyek. Elindultam a legközelebbi pláza felé, amikor megbotlottam egy kőbe és elestem. Nem is én lettem volna. Csak egy baj van, hogy látták a pláza picsák és kiröhögtek. Mai világ. Felálltam és mentem tovább. Bementem vagy 8 boltba és mindegyikbe vettem valamit. Egyedül unalmas volt. Elindultam haza. Uhhh basszus be is kéne csomagolnom. Hajnali háromkor indulunk a repülötérre és már este kilenc van. Már nincs messze. Mindjárt otthon vagyok. Olyan gyorsan sétáltam amilyen gyorsan csak tudtam. És siker, a fél óra sétából csináltam 10 percet. Jó vagyok.
- Megjöttem Rosie néni. Gyorsan bepakolok a bőrőndökbe. Utána eszek valamit és megyek aludni.

20. rész

Nem szólt semmit, csak felvett és elvitt. Nem tudom hova de éreztem a biztonságot, amit Ő nyújtott. Berakott egy kocsiba. Már sejtem hova megyünk. Ő is beült és elindultunk. Egész úton nem szoltunk egymáshoz. Oda nyúltam a rádióhoz és bekapcsoltam. Nem tudom mi ment, de szép zene volt. A fejemet neki döntöttem az üvegnek és bámultam ki az ablakon. Ahogy az eső eleredt, úgy a könnyeim is újra előjöttek. Nem szabadna ennyit sírnom. Gyengének mutatom magam. Talán az is vagyok. Vagyis biztos. Nem ám megbeszélném valakivel, neem, nekem ahhoz a rohadt pengéhez kellett futnom. Mondjuk ha meghalnék úgyse hiányoznék senkinek. Szóval mindegy. Én azt hittem, hogy vagyunk annyira jóba Stellával, hogy higyjen nekem. Ezek szerint nem. Gondolataim közül Zayn keze rázott ki. Ránéztem, Ő meg rám.
- Mi az? - kérdeztem rekedt hangon.
- Mi történt? - "válaszolt" kérdésemre.
- Nem lényeges. - mondtam vállat rántva.
- Dehogyis. Tényleg. Csak úgy unatkozásból vágtad meg magad. Értem. - kiakadt. Látszik rajta. Az erek a nyakán kidudorodnak. Az izmai megvannak feszülve. Szemei méreggel telve csillognak.
- Zayn. Kérlek. Holnap elmondom. - kérleltem.
- De.. Rendben. Gyere menjünk be. - mondta és már ki is szállt a kocsiból. Várjunk... Mi most hol a bánatban vagyunk?
- Hol vagyunk?
- Egy hotelban. Vagyis még előtte. De naa érted ugye?
- Igen, értem. - és egy mosoly kúszott a számra. - De miért hoztál ide?
- Nem szerettem volna, hogy még rosszabbul legyél. - megfogta a kezem és elindultunk a hotel bejáratához. Az ajtó előtt álló őr ránk mosolygott, majd kinyitotta az ajtót. Zayn vissza mosolygott én is akartam csak hát abból a mosolyból egy fura vicsor lett. Bementünk és a hotel egyszerű volt, de otthonos. Oda mentünk a recepcióhoz és elkértük a kulcsokat. A nő negyvenes éveiben járhatott. Barna haja egy tökéletes kontyban volt öszefogva, zöld szemei szigorúak, de egyben kedvesek is voltak. Amint felismerte Zaynt, hozzáakart szólni, de mi már mentünk volna a szobánkba.
- Zayn a recepciós nő mondani szeretett volna valamit. Menj vissza. Szerintem te is észre vetted.
- De én most veled szeretnék lenni.
- Tudom, de ő nincs veled mindennap én meg igen. Szóval kérlek menj vissza. - kérleltem.
- Hmmm. Mindig megkapod amit akarsz.
- Hát ez nem így van. - mormoltam. Zayn szerintem értette amit mondtam, de nem tett hozzá megjegyzést. Elengedte a kezem és vissza ment. Beszélgetett a nővel egy keveset, csináltak egy képet meg aláírt egy papír darabkát, majd vissza jött hozzám.
- Mehetünk?
- Igen. - most a derekamat ölelte át. Annyira jól esik az érintése. Belebizsergek egész testemmel. Majd amint becsukódott a lift ajtaja megcsókolt. De olyan óvatosan, mintha attól félne, hogy összetörnék. Ez a csók annyira tökétes volt, de sajnos elkellett válnunk levegő hiány miatt. Szükségem volt egy ilyen csókra. Amikor véget ért a csókunk pontosan akkor állt meg a lift is. Micsoda időzítés.
- Figyelj. Elmondom mi történt. - kezdtem.
- Nem muszály, ha nem akarod.
- De elszeretném. Miután reggel kiküldtelek beszéltem Stellával és elmondta, hogy Harry - szinte köptem a nevét - megcsókolta. Én meg full happyn kimegyek és kihívtam azt a szerencsétlent beszélni. Elmondta, hogy neki csak egy szexre kell Stella, de Ő meg nem olyan, hogy egyből belemegy, és Harry ezt utálja. Én ezt elmondtam Stellának és Ő nem hitt nekem. - elfordítottam a fejem és megtöröltem a szemem.
- Ennyi? - kérdezte pont úgy mint Harry. Ez nekem szarul esett, de mit tehetek. Már nem érdekel túlságosan.
- Ohh és azt mondta, hogy én csak féltékeny vagyok. És "köszönöm", hogy meghallgattál. Melyik a szobánk? Ugye külön ágyak vannak? - kérdeztem.
- Nem, egy ágy van.
- És kanapé van?
- Nincs. - mondta, én meg lementem a recepcióhoz és kértem egy másik szobát.
- Miért kéne? - kérdezte a nő.
- Mert egyedül szeretnék lenni. Van még szabad szoba? - pötyögött valamit a gépén, majd felnézett.
- Nincs.
- Köszönöm. Akkor kérem hívjon egy taxit.
- Rendben. - fogta a telefon kagylót és tárcsázott.
- 5 perc és itt a taxija.
- Köszönöm szépen. - azzal kimentem a hotel ajtaján. Az eső szakadt. Az őr már elment. Az épület felirat világítása pislákolt. Néztem a zuhogó esőt. Mindenen gondolkoztam. Jobb lenne ha vissza költöznék. Anyáékkal sokkal jobb volt. Talán Zoeékkal is lehetnék. De ő éppen utál. Mit keresek még a Földön? Duda szóra figyeltem fel. Felálltam és beültem. A taxiba egy bácsi ült.
- Jóestét. Egy rendes hotelba vigyen el kérem, ami nincs olyan messze. - az úton csak néztem ki az ablakból. Olyan szép este ez a hely.
- Kishölgy megérkeztünk. - szólalt meg a bácsi.
- Tessék remélem ennyi elég lesz. - adtam neki 15 fontot. Bementem a helyre. A másik sokkal elviselhetőbb volt. Nekem már olyan mindegy.
- Kérnék szépen egy szobát ma éjszakára. Lehet fizteni úgy, hogy átutalom a pénzt még ma este? - hadartam el a nőnek.
- Igen. Itt a kulcsa. Jóéjszakát. - adta át a kulcsokat. Liftben szólt a rádió. Épp John Legend-All of me -je szólt. Ez a szám gyönyörű. Imádom. Pont illik a hangulatomhoz. És megállt a lift. Kimentem és megkerestem a szobámat. Bementem és körülnéztem. Nem nagy, de nem is kicsi. Pont jó. Be mentem a fürdőbe, levettem a ruháimat majd megengedtem a vízet és beültem a kádba. Voltak itt ilyen mini samponok, tusfürdők sőt még borotva is volt. Miután végeztem, kimostam a fehérneműimet és ráraktam a szárítóra. A mai pólómat vettem pizsama ként. A telefonom szerencsére a a nadrágom zsebében volt. Hát van egy pár nem fogadott hívásom, de nem érdekel. Kikapcsoltam a telefonom és álomra hajtottam a fejem.
***
Reggel a madarak csiripelésére keltem. Szóval elég korán. Bekapcsoltam a telefonom és megnéztem hány óra. Jó volt a sejtésem. 6:45. A fehérneműm megszáradt, így feltudtam öltözni. Az ujjaimmal végig szántottam a hajamon fésülködés gyanánt. A cipőmet is felvettem, majd elhagytam a szobát. Lent a kávézóban még ittam egy kávét, hogy inkább kávé szagú szájjal menjek el. Megkérdeztem a recepcióst, hogy merre van a vasút állomás. Nincs messze. Egy utcával lejjebb. Felvettem a pulcsimat és elindultam. Sikeresen megérkeztem. Vettem egy jegyet a következő járatra. 5 perc múlva indul Londonba. Minél előbb el innen. Meg is érkezett a vonat. Felszálltam leültem az egyik kabinba és üzentem Niallnek.

Hey. Megyek haza. Ti nyugodtan maradjatok még. (Kérlek még maradjatok ott pár napig. És ha az üzit majd felolvasod akkor ezt ne olvasd. Csak maradjatok kérlek.) Minden rendben velem. Mondd meg Stellának, hogy sajnálom és köszönöm, hogy csodás barátom volt. Harrynek meg azt, hogy neki is köszönöm és, hogy csalódtam benne egy hatalmasat. Titeket meg imádlak nagyon. Zaynt is. És mond meg neki, hogy sajnálom, hogy ott hagytam tegnap. Mondjuk neki kéne valamit sajnálnia, de mindegy. Nagyon nagy puszi mindenkinek. Szeretlek titeket. Majd látjuk egymást. Xx Boo.

És elküldve. Mikor felnéztem egy fiú és egy lány állt előttem.
- Öhhm. Bejöhetünk? Vagy zavarunk? - kérdezte a lány félénken.
- Persze. Miért zavarnátok? - kérdeztem zavarodottan.
- Hát mert izé... Sírsz. - ohh már megint. Miért sírok ennyit?
- Elnézést. - letöröltem azokat a hülye könnyeket.
- Nincs gond. Mi a baj? Ha nem baj, hogy megkérdezem.
- Nem baj. - mosolyogtam - Tegnap.......  - elmeséltem nekik. Egyszer sem vágtak közbe, és figyeltek rám. Aranyosak.
- Annyira sajnálom. De a barátnőd majd úgyis belátja, hogy igazad volt. - megszólalt a fiú.
- Köszönöm. Ti együtt vagytok? - mosolyogtam. Ahogy rájuk nétük mosolyognom kell.
- Mi? Dehogyis. Mi..miért? - jött zavarba a lány, a fiú meg szomorúan mosolygott. Szerelem van a levegőbe. Oh oh.
- Ohh ohhh ohhh ohh. -kezdtem el ohogni itt mint valami fogyatékos. Ők úgyis néztek rám. - Most komolyan nem veszítek észre, hogy egymásba vagytok esve? Nem azért de így, hogy körülbelül negyed órája ismerlek titeket már elsőnek észrevettem. Amikor itt álltatok akkor éreztem, hogy köztetek több van mint barátság. Brad láttam, hogy meg akartad fogni Ashley kezét. Ne tagadd. Ash te meg azt vártad, hogy mikor fogja meg. Lopva egy másra néztek. Amikor valamelyikőtök beszél a másikotok úgy hallgatja mintha minden egyes szót meg akarna jegyezni, mert másé nem érdekli. Ha valaki ránéz Ashre akkor te Brad úgy nézel arra az illetőre, hogy már 5ször megkínoztad a fejedben és ez fordítva is igaz. Mi tart vissza, hogy egy párt alkossatok? - kérdeztem fülig érő szájjal. - Brad az isten szerelméra csókold már meg! Elforduljak? Hajrá. - és a lány csókolta meg. Istenem a mai fiúk.. Tisztelet a kivételnek. Nekem meg elkezdett rezegni a telefonom. Nem akarok beszélni senkivel. Gyorsan kinyomtam és lefényképeztem őket. Ők a tökéletes párokba tartoznak szerintem. Csak a kapcsolatuk vége nagyon rossz lesz. Minden ilyen párnak a vége nem szép. Remélem a miénk nem ilyen lesz Zaynnel. Most én rontottam el. Mert megsértödtem. Ilyenkor annyira tudom magam utálni. Bradék még mindig csókoloznak. Jézus, hogy bírják eddig.
- Khmm. Khmmm. - "köhécseltem". Elváltak egymástol. Szegényeim olyan vörösek, hogy még a rák is megirigyeli őket.
- Sokáig! - gratuláltam nekik.
- Köszönjük. Figyelj Ashley megadhatom a számom? - kérdeztem.
- Csak akkor ha én is neked.
- Örülnék neki. - nyújtottam a telefonom. Ő is adta nekem.
- De aranyosak vagytok. Ő az a lány akiről beszéltél? - nem értettem miről beszél.
- Mi?
- Jaa. Hívnak. Tessék. - adta vissza a telefonom. Stella volt az. Felvegyem vagy ne vegyem? Mégis a legjobb barátnőm. De megbántott. Nagyon. Kinyomtam.
- Bocsi. Itt van. - nyújtottam telefonom. Gyorsan beírta a számát majd vissza adta.
- Miért nyomtad ki? Lehet bocsánatot akart kérni. - basszus ez eszembe sem jutott. Gyorsan be írtam a számát és már hívtam is. Első csengésre felvette.
- Miért kerestél? - kérdeztem semmitmondó hangon.
- Sajnálom. De nem volt igazad. Járunk. - mondta a végét boldogan.
- Lefeküdtetek?
- Háát.. Uhmm..
- Szóval igen. De ugye elötte is volt már más fiú?
- Igen.
- És azt a fiút szeretted?
- Nem annyira mint a mostanit.
- Értem. Köszi. Szia.
- Várj!
- Igen?
- Tényleg sajnálom. Nem lehetne olyan mint két nappal ezelőtt?
- Még gondolkozom rajta.
- Hát jó.
- Kivel beszélsz? - kérdezte valamelyik fiú.
- Ne mond meg. Kérlek.
- Egy volt osztálytársammal. - hazudta.
- Köszönöm. De most megyek mert 10 perc és szállok le. Szia. - köszöntem el és letettem.
- Hát bocsánatot kért. De nem volt igazam. Járnak. Szerintem 1 hétig. Tegnap dugtak. Igen ennyi. - mondtam el az újdonsült párosnak.
- És a barátoddal nem beszéltél?

19. rész

Vártam és vártam.. Már elmúlhatott hajnali fél kettő is. Egyszer csak lámpa fény villanásokat láttam. Talán ők azok? Remélem. Utoljára rá gyújtottam még egy cigire és letöröltem az arcom. Valaki a nevemet kiabálta.
- BROOKE! BROOKE! - valamelyik fiú volt.
- Igen? Itt vagyok.
- Hol? Nem látunk. Brooke!? - Lou volt az, nem tudom kivel.
- Kivel vagy?! - kérdeztem ingerülten.
- Azt nem mondom meg. Na hol vagy?! - kiabált hangosabban. Én felálltam és elindultam a fény felé. Nyugodtan sétáltam, amikor megbotlottam és elestem.
- Auuuuuu. - kiáltottam fel. Ahh ez kicseszettül fáj. Bekapcsoltam a telefonom vakuját és a lábamra világitottam. Szépen kezdett dagadni... Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Ajj már.
- Mi történt? Jól vagy?! - Louis aggódalmasan kiabált én meg megsüketültem. Kössz Lou.
- Ne ordíts már! Megsüketülök. Itt vagyok a fa mögött. - mondtam el "rejtekhelyemet". 
- Jézus!! Mit csináltál te lány?! Egyben vagy még?
- Ne kérdegősködj már. Basszus, asszem' eltört a bokám. Nem tudok felállni. Segíts, kérlek. - nyújtottam a kezem, hogy vegyen fel, de erre megszólalt.
- Zayn gyere már ide és vedd fel! Nekem szólnom kell a többieknek hogy megvan. - amint meghallottam a nevét szerintem lesápadtam. Szerencse, hogy sötét van, így nem látszik. De most komolyan. Miért őt kellett küldeni? Mondjuk gondoltam, hogy őt fogják. Pedig kértem, hogy ne. Argh. De miért Ő jött?! Hogy, hogy nem maradt ott a ribijével? Miért jött Louval? 
- Minden oké? - szakított ki gondolataim közül. Rá néztem, vagyis inkább a gyönyörű szemeibe, amibe az aggódalom csillogot. Miért aggódik értem? Én egy senki vagyok. Ja, hogy kérdezett valamit. Talán válaszolni is kéne.
- Igen. - mondtam a hazugságot. Ő csak a fejéz rázta rosszalóan. Hogy lehet, hogy ennyire észre veszi, hogy hazudok? Ott van még az a kigyó? Szeret engem? Vagy őt szereti? Ha szeretné biztos nem jött volna el. De akkor miért fogadott az a látvány mikor kimentünk a fürdőből? Ajj. Elegem van. Nagyon. Nagyon. Nagyon. Egy kezet éreztem meg a térdhajlatomnál és a derekamnál. Felnéztem és a csodálatos arcát néztem. Át karoltam a nyakát. A fejem a nyakába fúrtam s belélegeztem azt a férfias illatát. Mikor kifújtam a levegőt libabőrős lett. Louék beszélgettek valamiről, de már nem nagyon érzékeltem. Egyre nagyobbakat pislogtam és egy hosszú pislantás után elaludtam.
***
Fordultam át a másik oldalamra, amikor beleütköztem valamibe. Nyögtem egyet és visszafordultam inkább arra az oldalamra amelyikről elfordultam. Egy kuncogást hallottam. Mármajdnem visszaaludtam, amikor az agyam is felfogta, hogy valaki nevetett. Egyből kipattantak a szemeim. Hogy lehet? Megfordultam és láttam, hogy Ő volt az. A szívem kihagyott egy vagy több ütemet. Jó volt, hogy itt van, de mérges is vagyok rá. 
- Te mit keresel itt?! - kérdeztem egy picit se kedvesen.
- Téged. - mondta. 
- Miért? 
- Mert beszélnünk kell. Nem én akartam, hogy Lily... - nem engedtem, hogy befejezze.
- Nem érdekel! Hagyj ezzel a dologgal. Én megértem ha szereted őt. Csak.. Hagyjuk ezt az egészet kérlek! - mondtam neki viszonylag normálisan. Ezt végig úgy mondtam, hogy a szemeibe néztem. Fájt ki mondani, mert menthetetlenül belé estem, de ha azt a ribancot szereti, akkor szeresse. Egészségére. Engem nem érdekel. Vagyis érdekel, de ez van. Bele kell törődnöm.
- Brooke, én... - próbálkozott. De ismét közbe szóltam.
- Ne Zayn. Ne kezdjük előlről. Ha.. - most ő vágott bele a beszédembe, de nem akárhogyan. Zayn ajka az enyémre tapadt. Olyan gyorsan kezdett el verni a szívem, hogy azt hittem kiszakad és elfut. De.. De hirtelen elhúzodott.
- Na mostmár elmondhatom, vagy megértetted, hogy nem szeretem Lilyt?! - mondta. Én még mindig kapkodtam a levegőt. Kell nekem ez a fiú. Megbolondít. Akarom. Szükségem van rá. Egy kérdésem még van hozzá. Vagyis kettő
- Tegnap miért volt itt és miért ült az öledben?! - féltékeny voltam. De próbáltam nem mutatni.
- Egyszer csak beállított, nem tudom miért. De tényleg nem tudom. Amikor elmondtam neki, hogy nem szeretem, pont akkor jöttetek ki, ő meghallotta és beült az ölembe. Amikor elmentél egyből elküldtem. - mondta és nekem ennyi elég is volt. Olyan lendülettel csókoltam meg, hogy összefejeltünk. Igen csak én lehetek ilyen béna. Hát ebből a csókból nem lett semmi a röhögésen kivül. Ehhez tudomány kell. Egymáson nevettünk. Az a nevetés. Olyan szédítő, hogy az már fáj. És már csak az enyém. Nem másé. Olyan jó ezt,mondani. Boldog vagyok, őszintén. Már kellett "pár" év szenvedés után. Észre vettem, hogy néz.
- Mit nézel? - kérdeztem flegmán, de egyben viccesen is.
- Egy gyönyörűséget.
- Ohh most növelted az egó szintem, drágám. Tudom, hogy gyönyörű vagyok. Meg szép meg csodálatos. Egy két lábon járó tökéletesség. Najó. Nem. 
- Hát te egy beteg ember vagy. - mondta és belepuszilt a hajamba. "Kopp, kopp". Kopognak. Ajj. Mi van ha az én barátnőm az. 
- Ki vagy és mit akarsz?! - kiabáltam.
- Stella vagyok baby. Mondani szeretnék valamit. Bemehetek? 
- Ühüm. - mondtam és már nyílt is az ajtó. Zaynre néztem, de ő nem vette a lapot. - Zayn told ki a segged, mert beszélgetni szeretnénk. Na. Hajrá. Menni fog. Egy, kettő. - küldtem ki "kedvesen". Felállt és kiment. Rácsaptam az ágyra kettőt, ezzel jelezve Stell-nek, hogy üljön le.
- Naaa? Miaaz? 
- Háát... uhm.... izéé....- jött zavarba.
- Most nekem kell kihúznom belőled a szavakat életem? - kérdeztem kacagva.
- Szóval, hát hogyis mondjam. Harrymegcsókolt. - mondta az utolsó mondatot elharapva. Én felálltam az ágyra és síkitoztam.
- ÁHHHH. ÚRISTEN. NE MÁÁR. KOMOLYAN?! ÁHH. EZT NEM HISZEM EL. TÉNYLEG?! ÉS JÓ VOLT? ÁHHH. - kiabáltam boldogan.
- Shh már. Jó volt. És tök aranyos. És aww. Annyira szeretnék a barátnője lenni, hogy nagyon. De ne üvölts légyszi. - zavarba volt. De nagyon. Végre. Annyira örülök. De ha Harry megbántja, akkor kivégzem. 
- Ajj életem annyira örülök. Remélem összejön a dolog. Ha megbánt meghal!!! Ugye tudod? - Stella csak bólintott egyet. Annyira cuki volt. Megérdemel egy rendes párkapcsolatot. 
- HARRYYYYY! MOST! BESZÉLÜNK! GYERE KI! - kiabáltam torkom szakadtából majd kirohantam a szobából, Stellt ott hagyva. Megragadtam Hazza kezét és húztam volna. De csak volna, mert ő olyan nehéz, hogy én nem bírtam el.
- Mi van drága? - kérdezte.
- Engem te ne drágázz. Na gyerünk. Kifele. Egy, kettő. Hajrá. Még ma. - és elindult. Na tudok valamit.
- Miről akarsz beszélni. - én csak ilyen "ne legyél már ilyen hülye" fejjel bámultam rá.
- Jaa. Meg van. Mit akarsz tudni Zaynről? - most meg WTF fejet vághattam. Ki a fene akar Zayb baeről beszélni?!
- Harry drágám te tényleg ennyire sík vagy vagy csak tetteted? Ki mondta, hogy Zaynről akarok beszélni?
- Akkor kiről? - értetlenkedett.
- Stelláról te hülye! Minden fiú ilyen full sötét? - ütögettem a fejem. Harry ne már.
- Mi van vele? - kérdezte nagyképűen.
- Mi az hogy mi van vele? Meg csókoltad a legjobb barátnőmet. Ha megbántod akkor én megöllek! Esküszöm. És ne ilyen hangnemben beszélj róla, ha megkérhetlek. Ha nem tudsz vele kedves lenni akkor inkább hagyd békén. Kápízs? - akadtam ki. Ha kihasználja én akkor... Fuhhh.
- Ja az csak egy csók volt. És nyugi hercegnő nem akarok tőle semmit. Várnom kéne rá és én utálok várni. - közölte egyszerűen. Bennem meg ment egyre feljebb a pumpa. És bumm egy pofon.
- Hogy beszélhetsz így róla?! Én azt hittem tetszik neked..
- Jó csaj meg minden. De mint mondtam utálok várni.
- Menj a francba Harry Styles. - kiabáltam vele. - Te hogy lehetsz ilyen nagyképű. Neked csak az a rohadt farkad fontos. Mások érzéseit meg le se szarod?! Nagyot csalódtam benned. Hagyj engem békén. - mondtam és bementem. Olyan mérges vagyok, hogy valakit simán letudnék ütni. Stella jött ki a szobánkból vidáman. Ohh ha tudná, hogy miről beszéltünk. Most el kell mondanom.
- Stella beszélhetnénk? - kérdeztem, a hangom megremegett. Barátnőm bólintott. Bementünk a fürdőszobába én leültem és a kádnak támasztottam a hátam. Beletúrtam a hajamba és vettem egy mély levegőt.
- Mond már. - parancsolt rám.
- Figyelj, Harry azt mondta, hogy nem jelentett neki az a csók semmit és csak meg akar fektetni, de tudja, hogy te még várnál vele és ő utál várni, igen, szóval ezt mondta, én meg megpofoztam. - mondtam el neki egy szuszra. Stellának könnyek gyültek a szemeiben. Annyira sajnáltam. Felpattantam és megöleltem olyan gyorsan és erősen amennyire csak tudtam. Én azt hittem, hogy vissza ölel de nem így történt. Ellökött magától, a szemivel ölni lehetett volna. Engem akart megölni.
- Hazudsz. Ezt csak kitaláltad. Ne merd azt mondani, hogy nem.
- De basszus miért találnék ki ilyet?! Szerinted neked pont neked tudnék ártani.
- Ahha. Persze. Ezt csak kitaláltad, mert nem akarod, hogy összejöjjünk.
- Baszd meg magad. Rám ne számíts ha az lesz amit mondtam. - az utolsó mondatom egyáltalán nem gondoltam komolyan. De nem érdekel. Fogtam magam és kimentem. Egyenesen be a szobánkba. Az ottani fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Csak sírtam. Miért találnék ki ilyet? Ő a legjobb barátnőm. Soha nem tudnám bántani. Azon gondolkoztam, hogy megtegyem-e. Csak három vonal. Abba nem halok bele. Már a kezembe is volt a penge. Első húzás. Ez még nem volt olyan mély. Második. Sokkal mélyebb. Harmadik. Úgy folyik a vér mintha az összes kiakarna folyni. Felálltam, lemostam és bekötöztem. Makd vissza ültem a vér tócsa közepére. Csak sírtam. Már majdnem elaludtam amikor valaki berúgta az ajtót. Felnéztem de a könnyektől csak homályosan láttam. De tudtam ki az. Az én hősöm.

HEY MINDENKI. EZER ÉVE VOLT MÁR RÉSZ. MOST ÚJRA HOZTAM. REMÉLEM TETSZIK. HA IGEN AKKOR KOMIZZ VAGY IRATKOZZ FEL. LOVE YA GUYS🙉❤❤

18. rész

- Ahwww. - nyögtem hangosan. Stell majdnem elnevette magát de befogtam a száját.
- Grrrrrrrrrrrrrr. - hoszzitotta el a morgást. (Sorry hogy nem hosszú i-t irtam csak,nem magyar a laptopom ás nincs rajta..) - Szerinted mit csinálnak? - kérdezte suttogva. Megvontam a vállam,  miszerint nincs lézer látásom, ugy nem tudom mi van az ajtó mögött. Jó, hogy ezeket nem mondom ki hangosan, tudom bunkó vagyok, épp ezért nem mondom ki ezeket, mert nem akarom megbántani Stell-t.

* Zayn szemszöge*

Istenem, már annyira szerettem volna magam mellett tudni ezt a gyönyörűséget. Ő a mindenem. Amikor visszaértek Harry-vel, és Hazz bejött a házba mérgesnek tűnt. Egyből felment az agyvizem, amikor elmondta, hogy az a köcsög megpofozta Brooke-ot. Ezért repedt, fel a kezem. Beleütöttem egy rohadt nagyot a konyha bútorba. Ezután hallottunk egy sikolyt, ezért kirohantunk, de csak egymásra ugrottak Stell-ék. Emlékszem régen nem volt ilyen lány barátja. Csak én voltam neki, nem engedtem, hogy rossz társaságba keveredjen. Féltettem őt. De amikor elmentem és nem kerestem, akkor már rég velük volt. Azért nem kerestem, mert már akkor máshogy éreztem, és úgy gondoltam, hogy ez jó megoldás lesz, és plusszba még kerestem egy barátnőt. Miattam tette tönkre magát.... Ezt soha nem bocsájtom meg magamnak. Gondolataimat nyögések váltották át. Várjunk, mik? Kik nyögnek. Uhhm.
- Ahwww. - jött a fürdőszobából. Oh ezek, Brooke-ék. Basszus azt hiszem, hogy mocorgok, ott lent.
- Srácok ti is halljátok? - kérdeztem.
- A nyögéseket? - kérdezte izzadva Hazz. Ezek szerint igen. Megakarnak őrjiteni. Na ezért még kapni fog a babám.
- Miért harapdálod az ajkad? - kérdezi Niall.
- Ohh Brooke kapni fog. - mondtam, majd kacsintottam. Aztán valaki csöngetett. Odamentem az ajtóhoz és amint kinyitottam az ajtót, szivesen vissza csuktam volna.

*Brooke szemszöge*

Éppen ittam egy korty bort, amikor Stell hülye fejet vágott és folyt a számból meg az orromból a bor. Olyan röhögögörcs tört ki belőlem. Az a fej amit a drágám vágott miközben leköptem.. Áhh azt látni kellett volna. Már kifröcsköltem a vizet a kádból olyan szinten nevettem. Ahhoz tudomány kell.
- Élet most már szálljunk ki a vizből, már tiszta nyanyásak az ujjaim és a lábujjaim. - kért Stell. Én bólintok, mert nem tudok beszélni. Szegény, ilyenkor mit élhet át. Megkapaszkodok a kád szélébe, mert amúgy nem tudnék felállni. Hát igyse ment... Visszaestem a kádba. Most Stell-t kapta el a röhögögörcs. Igen ezért vagyunk "tesók". Hajrá Brooke még egy próbálkozás. Ismét megfogtam a kádszélét, és most sikerült kimásznom a kádból. Igen, aki tud az tud. Csak nem én. Szóval kiszálltam a kádból. Uuu és pont a kedvenc számom jött a telómon. Én ott meztelenül elkezdtem rázni a popóm.
- Cica nem jössz ide táncolni velem? - kérdeztem Stell-t. Ő oda jött és együtt ráztuk azt amink van. Mikor vége lett a számnak felvettem egy pulóvert és egy bugyit. Stell is ugyanilyet vett fel.(kép) Elforditottam a kulcsot és kattant a zár. Amikor kiléptem meglepődtem, hogy nem voltak ott a fiúk.
- Fiúúúk hol vagytok? - kérdezte Stella.
- Tetszett a koncert? - kérdeztem. Semmi válasz. Oké. Bementünk a konyhába. Egyből kijózanodtunk. Igen, Stell is. Itt van az a khmribanckhm. Ott ül Zayn ölébe. Nagy levegő. Nagy mosoly. Ne mutasd, hogy belül fáj. Mutasd magad vidámnak. Hajrá.
- Helló. - mondtam kamu mosollyal az arcomon. Úgy érzem, mintha sziven szúrtak volna. Ha én ki tudtam dobni Adam-et, akkor ő miért nem ezt? Miért kell ezt csinálnia velem? Miért mindig én szivok? Miért nekem kell szenvednem? Miért csak egy szexre kellettem? Miért használt ki? Miért mondta,hogy szeret? Sok a miért, amire nincs válasz. Bemegyek a "szobánkba" és felveszek egy cicanadrágot meg egy cipőt. Fogok egy övtáskát abba bele a cigit és a pengét. A pengére nem biztos, hogy szükségem lesz. Még meglátom. Kimegyek a szobából, köszönök és ki az ajtón. Már sötét van. Kibontom a cigis dobozt, kiveszek egy száll cigit, meggyújtom, szivok belőle. Bedugom a fülest és hagyom, hogy Ed Sheeran Give me love-ja üvöltsön a fülembe. Annyira szeretem, de tönkre tesz. Folyton csak rá gondolok, most is. Igen már akkor szerettem, amikor elment. Nem tudom, miért jön mindig elő bennem az, hogy itt hagyott, talán azért mert, mar akkor Ő volt nekem a minden?! Nem tudom, nem tudok semmit. Nem tudom, mit érez irántam, talán semmit, talán szeret. Nem tudom, hogy ő hivta-e ide Lily-t, vagy magától jött. Nem tudom, hogy most rám gondol-e. NEM TUDOM!! Olyan szerencsétlen vagyok. Miért velem van ez? Miért nem tudom, hogy szeret? Miért nem tudok semmit. Zayn vajon miért nem keresett akkor? Nem akart velem foglalkozni, vagy nem hiányoztam neki. Most meg itt ez a khmribanckhm. Miközben sétáltam észre se vettem, hogy sirok. Már annyit sirtam Miatta. Megnézem a telefonom, és van 10 nem fogadott hivásom és már éjfél múlt. Észre se vettem,hogy hivtak. Ismét hivnak, Niall neve villog a kijelzőn. Megnyomom a fogadást.
- Szia. - mondtam nyúzott hangon. Nehogy azt higyje szegény, hogy baj van. e szerintem, tudja, hogy baj van..
- Hol vagy? Már elindultunk keresni. Figyelj Zayn....
- Nem érdekel legyen boldog azzal a ribivel. Engem hagyjon békén. - vágtam közbe.
- De figyelj már Za.....
- Niall, mondom NEM ÉRDEKEL! LEGYENEK BOLDOGOK! Viszlát. - mondtam és lecsaptam a telefont. Nem birom. Miért vagyok Niall-el ilyen bunkó? Nem akartam megbántani. Ah. Irok neki egy SMS-t.

Ne haragudj, hogy bunkó voltam.

Bocsánat.

Megyek vissza. Kérlek főzz nekem egy kávét.

xx Boo.

Elindulnék vissza fele, ha tudnám merre kéne mennem. Ilyenkor ilyan mérges tudok lenni magamra... Basszus olyan hülye vagyok...  Nem ám nézném merre jövök, neeeeem miért nézném? Szánalmas vagyok. Mindegy itt éjszakázok. Vagy nem tudom.

Stell baba eltévedtem.

Nem tudom, merre kell vissza menni.

Valakit küldj légyszi.

CSAK NE ZAYNT!

xx Boo.

SZIASZTOK BABÁK :3 ITT AZ ÚJ RÉSZ. REMÉLEM TETSZIK, HA TETSZIK PLS KOMIZNI ÁS FELIRATKOZNI! :)

17. rész

Beültünk a kocsiba és vissza mentünk. Nem szoltunk egymáshoz, én az ablakon kifelé bámultam és potyogtak a könnyeim. Csak azt nem értem, hogy miért? Talán azért, mert megütött? Sőt biztos másért nem sírnék. Pfuj utána. Hagyjuk már. Mondjuk én nem így ismertem meg Adam-et. Ő olyan más volt az elején, de most megismertem az igazi énjét. Én ebből többet nem kérek. Meg amúgy is Zayn miatt szakítottam vele. Sokkal jobb lesz Zayn-nel, mint vele. Remélem soha nem látom Adam-et. Elég volt belőle ennyi, köszönöm többet nem kérek belőle. Gondolataimból a kocsi megállása zökkentett ki.
- Megérkeztünk. - szólt Harry kedvesen. Én ráemeltem a tekintetem.
- Köszönöm. Kérlek hívd ki Stella-t. - mondtam neki. Kiszálltunk a kocsiból. Harry bement én meg kint maradtam. Pár perc múlva Stell jött ki mosolyogva, de amikor meglátott eltűnt arcáról a mosoly.
- Veled meg mi történt?? - kérdezte aggódva.
- Nyugi semmi. - próbáltam normálisan mondani. Stell nem vette be. Csak csúnyán nézett. Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem mondani. - Öhm Adam megpofozott, de nem baj nem fáj. - mondtam ki gyorsan.
- Mi a szar?! Uh én megölöm azt a férget! És mi az, hogy nem baj?! A testvérem vagy ember! Ez baj!! Mármint az, hogy megütött... És jól vagy?! - beszélt össze vissza. Igen Stella aggódik. Olyan aranyos tőle. Imádom.
- Köszönöm. Jól vagyok. Tényleg, csak meglepett, mert én teljesen félre ismertem. De ez van. Így jártam. Meg amúgy sem szeretted! (Én sem). És sajnálom, hogy amiatt a tapló miatt veszekedtünk! Igazad volt. - adtam ki magamból. - Izé... uhm nagyon látszik? - mutattam az arcomra. Stella bólintott. Én mosolyogtam.
- Stella baba mesélnem kell sok mindent. - mondtam és ráugrottam. Ő síkitott egyet, vele együtt én is, mivel elestünk. A síkitásra kijöttek a többiek is. Gyorsan kiengedtem a hajam, hogy ne látszódjon semmi. Még jó, hogy ilyen hosszú a hajam. De mivel a blúzom ujja csak a félkaromat fedi be így mindenki meglátta. Így jár aki hülye palikat fog ki... A fiúk mereven és feszülten álltak.
- Mi van?! Ne nézzetek már. Jól vagyok! Nincs semmi bajom. - szólaltam meg.
- Áhh dehogyis. Nézz már magadra! A kezed lila! - mondta Liam. Ajj már mit izélnak ezen. Nem is fáj. Akkor minek veszik komolyan? Engem nem érdekel. Hahó, én is itt vagyok!!! Megfogtam Stell kezét, és bevonultam a házba, a wc-be. Jó, tudom, hogy nem valami higénikus, de mindegy.
- Na?! - kérdeztem kiváncsian.
- Mi na? - értetlenkedett.
- Pina. - erre elkezdett röhögni - Amúgy meg mi volt este? Harry-vel? Volt valami? - zudítottam rá egy csomó kérdést. Ő csak elpirult. Ezek szerint igen. Yepp. A felem talált magának valakit.
- Hát.... uhm.... izé.... öööö..... szóval, megcsókolt és azt mondta, hogy tetszem neki. - kiabált örömében. Én is nagyon örültem, mert tudtam, hogy Stell-nek bejön Hazz. Elkezdtem vetkőzni. Stella meg elég furcsán nézett rám.
- Mi az?? Most úgy nézel rám, mint valami idegenre. Na vetkőzz! Fürdünk. Hajrá! - mondtam és levettem mindenemet - Mindjárt jövök, csak hozok valami piát. - kacsintottam. Kerestem valami törülközőt és kimentem a hűtőhöz. A fiúk már bejöttek.
- Na én most elmondom a helyzetet! Én és Stella, most fürdünk. Vi...- mondtam volna tovább, de Harry közbe vágott.
- Mármint együtt?
- Igen.
- Egy kádban? - értetlenkedett.
- Igen.
- Ketten, egy kádban?
- Igen. Mit nem lehet ezen felfogni?! - kérdeztem, mert úgy látszik nem fogta az adást.
- Hmm. Mehetek én is? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Mi van? Nem! Én megyek!! - szólalt meg Zayn.
- Ahh fogjátok.... - és ismét közbe szóltak.
- Ilyet ne csinálj még egyszer. - szólalt meg Louis.
- Mi van ma veletek? Jó, mindegy hagyjuk. - adtam fel. Inkább kivettem 4 üveg piát és vissza mentem a fürdőbe. Csak a törülközöm beakadt a pultba és leesett. Ilyen nincs! Inkább otthagytam. A fiúk füttyögtek egy sort. Perverz állatok... Visszaértem a fürdőbe és kulcsra zártam. Áhá. Brooke cica okos, támadt egy ötlete. Haha ezt most visszakapják. Stella már bent ült a habbal teli kádban.
- Hol hagytad a törülközőt? - kérdezte értetlenül - És mi tartott idáig?
- Beakadt a pultba és leesett. Az tartott idáig, hogy a fiúk perverzek voltak. Mármint beakartak jönni és nézni minket. De mindegy. A terv a következő. Megisszuk az első üveg piát, és hangosan nyögünk, mintha csinálnánk valamit. Érted?!
- Benne vagyok. - mondta és kacsintott. Beraktunk egy zenét és elkezdtünk inni.

Sok hónap kihagyással itt az új rész. Sorry hogy nem voltam. 17 rész!!!! Pls komizni és feliratkozni vagy lájkolni. THANK YOU <3 ^^

16. rész

Reggel boldogan keltem. Ránéztem Zayn-re és ő engem nézett. Az a csillogás a szemébe olyan megnyugtató. Ő az én hősöm. Mellette nem félek. Belenéztem azokba a gyönyörű barna szemeibe és eszembe jutott az este. Olyan vörös lettem, mint egy paradicsom. Zayn csak kuncogott.
- Ne röhögj. - löktem meg vállát.
- Mert miért ne? - mondta és tovább röhögött. Majd megcsókolt. Èn nem csókoltam vissza, mert kiröhögött. Zayn elhúzodott és furán nézett rám. Most én kezdtem el röhögni.
- Ezért ne. - mondtam és kikeltem az ágyból. Nem volt rajtam semmi. Oopsz ezt elfelejtettem. Egyszer csak egy fütty szót hallottam magam mögött. De hülye Zayn. De nem baj én így imádom a hülye fejét. Még mindig álltam ott, aztán észbe kaptam, hogy nem kéne egy szál semmibe állni a szoba közepén. Ez is csak én lehetek. Odamentem a szekrényhez és kivettem belőle ruhákat. Egy fekete pólót és egy farmer sortot.

Bementem a fürdőbe. A tükrös asztalon volt a telefonom. Hogy került ide? Erre nem emlékszem. Felvettem a telefonomat és megnéztem keresett-e valaki. Csak Adam volt. Áh nem keresett sokszor. 10 nem fogadott hívás, 25 üzenet. Jesszus elkell mondanom neki. Majd nem sokára. Megkérem Hazz-t, hogy vigyen el. Azért őt, mert ha Zayn-nel állítanék oda tuti, hogy egymásnak esnének. Ismerem őket. Ezeket a gondolatokat gyorsan kiűztem a fejemből. Megengedtem a vizet és beálltam a zuhany alá. Elkezdtem dudólni a Cannonball-t. Gyönyörű zene. Magamra kentem a tusfürdőm, majd lemostam. Kiszálltam a zuhanykabinból, meg törülköztem és felvettem a ruháimat. Leültem a tükör elé és meg fésülködtem. Hajamat kiengedve hagytam ezért hullámosan omlott vállamra. Tettem még fel egy kis szempillaspirált és kész lettem. Ki mentem a fürdőből, de Zayn-t nem találtam sehol sem. Biztos kiment. Én is kimentem. A többiek vigyorogtak. De nagyon. És a nyakamat nézték. Jesszus Zayn kiszívta. Uhh. Zayn háttal állt nekem és amikor megláttam a hátát lányos zavaromban lehajtottam a fejem és elpirultam. - Jóreggelt. - mondtam és felemeltem a fejem. Még mindig engem nèztek. De nem baj. Egyszer csak megszólal Niall. - Na milyen volt? - mondta és kacsintott egyet. - Na? - kontrázott Harry. Most komolyan mi közük van hozzá?! - Hagyjatok már. Zayn te meg ne röhögj. Ezen mi vicces?! Argh. Na én elmentem. Harry hozd a kocsi kulcsokat. - mondtam és ki mentem a házból. Harry 5 perc után kint volt. - Kérlek vigyél el Adam-hez. - mondtam és beszálltam a kocsiba. Harry furcsán nézett majd ő is beszállt. Elinditotta a kocsit és elindultunk. - Mond már el milyen volt. - molygott kajánul. Persze. Elmondom. Chh. - Képzeld semmi közöd hozzá. Komolyan ezen mit nem lehet megérteni?! Ha?! Ez a mi dolgunk. Oké?! - akadtam ki. Lehet durva voltam. - Jól van csak kérdeztem. Bocs. - válaszolt sértetten. Most megsértödött? Ne már. Azért ne legyen már ilyen kanos. Vagy ha az akkor beszéljen Stell-el. Tudom, hogy tetszenek egymásnak. Ez biztos. Na majd én játszok kerítőnőt. Abba jó vagyok. Nagy nehezen erőtt vettem magamon és bocsánator kértem. - Na babe tudod, hogy szeretlek. Naa ne haragudj. Te vagy a legjobb FIÚ barátom. Sajnálom. Te. Egyébként nagyon jó volt. Eddig a legjobb. Így jó? - mondtam cukin. Harry elkezdett röhögni. Ezen mi a vicces. Na jó az volt. Miután abba hagytuk a röhögést, megérkeztünk. Én kiszálltam a kocsiból és az ajtóhoz mentem. Becsöngettem. Adam nyitott ajtót. Mosolyogva fogadott. Megakart csókolni, de én elfordítottam a fejem. - Mi a baj szépség? - kérdezte furán. Én lehajtottam a fejem. - Kérlek menjünk be. - mutattam az ajtóra. Adam maga elé engedett. Én bementem, a konyhába leültünk. - Tegnap miért nem válaszoltál a hívásaimra és az üzeneteimre? - kérdezte és látszott a szemében, hogy ideges. Én akadozva neki kezdtem. - Figyelj Adam....... Ezt nem folytathatjuk tovább.. - mondtam volna tovább, de közbe szólt nem inkább kiabált. - Mi az, hogy nem folytathatjuk tovább? Az van amit én mondok! Nem szakíthatsz velem! És mégis mi a szarért akarsz velem szakítani?! Zayn miatt?? - üvöltött. Én kezdtem tőle félni, de nem mutattam hanem amilyen makacs vagyok én is elkezdtem kiabálni. - Ne parancsolgass nekem!! Nem te mondod meg mit csináljak. És szakítók veled!! Ja és ha tudni akarod igen Zayn miatt van. Na csá. - indultam volna ki. De Adam megragadta a karom erősen. Elkezdett fájni a kezem. A szemem könnybe szökött. Adam szemei feketék voltak. - Adam hagyj békén. Szakítottunk fogadd el. - kérleltem és akkor ... Akkor akkora pofont kaptam. Égette az arcomat. Elkezdtek folyni a könnyeim. Elkezdtem rángatozni. Féltem Adam-től. Rettegtem. - Kér...kérlek engedj el. - probáltam határozott lenni. De hangom remegett. Adam amíg nem figyelt addig kiszakítottam a kezem az ővèi közül és kifutottam. Harry a kocsinak volt támaszkodva. Amikor kiértem a kapun a másik irányba kezdtem el futni. Egy padnál megálltam és leültem. Az arcom csak sajgott. Biztos lesz rajta valami folt, mint a kezemen. Én ezt soha nen gondoltam volna Adam-ről. Hogy tud megütni egy lányt. A könnyeim csak úgy folytak. Egyszer csak egy kocsi állt meg mellettem. Harry kiszállt belőle és aggodóan fürkészett, majd oda jött mellém és megölelt. - Mi történt? - kérdezte. Elmondjam, hogy megütött vagy ne? Ha elmondom akkor elmondja a fiúknak és abból baj lesz. De ha nem mondom el akkor megsértődik. Ahjj már, miért történnek velem ilyen dolgok. - Öhm Adam meg.....megütött. De nem vészes, semmi komoly. Nem fáj. És még nyoma sincs. - mondtam mosolyogva. Vagyis vicsorítva. Harry arca teljesen elkomorult. Kezei megfeszültek. - Mi az, hogy semmi komoly?! Brooke ez nem normális. Én megölöm ezt az állatot. Máskor is ütött már meg? - kérdezte. - De tényleg nem komoly. És hagyd többször már úgysem találkozok vele. És nem ütött meg máskor. - mondtam Harry-nek. Megfogta azt a kezemet ahoo Adam megszóritotta. Én felszisszentem. Hazz kérdőn nézett rám. Én mosolygtam. Elngedte és megnézte. Ott voltak az ujj lenyomatai. - Ez csak egy pici izé.. Elfog tűnni és nem fáj. Inkább menjünk vissza a többiekhez. 16. rész. Remélem ez a rész elnyerte a tetszéseteket. És I hope hogy komiztok:))<3

15. rész

* 1 héttel később *
Ebben az egy hétben nem történt semmi. Találkoztam Melissa-val. Adam-mal megvagyunk. Most minden jó. Ezen a héten  éppen nem dolgozok. Jajj de jó! Nem azért, szeretem ezt a munkát csak sok bántó szavat kapok. Azért, mert ismerem a(z) 1D-t. Nem értem őket. Persze van aki kedves. Kikéne kelni az ágyból, lassan 11 óra. Lassan kikeltem és a fürdő felé vettem az irányt. Felvettem egy melltartót és egy bugyit. Utána odamentem a szekrényemhez és kivettem belőle egy farmer sortot és egy mintás tríkót.

Ismét vissza mentem a fürdőbe, fésülködni és fogat mosni. Mikor készen lettem le mentem a konyhába. Nem hallottam nyávogást. Ez az nincs itthon a ribanc. Végre. Úgy vártam, hogy kitakarodjon a házamból. Hihi a kedvesség árad belőlem. Akkor Zayn sincs itthon. Mindegy! Nem mintha érdekelne. Amikor beértem a konyhába ott volt Zayn is. Hát meglepett! Azt hittem Lily-vel lesz. - Hát te? - kérdeztem egndtam és a többiek felé fordultam, akik nagyon vigyorogtak. - Reggelt. - mondtam mosolyogva. Ők még mindig vigyorogtak. Nekem itt valami gyanús. - Mit csináltatok? - kérdeztem. - Tudod drágám elmegyünk. - mondta volna tovább de én közbe szóltam. - Mi van? Nem mehettek el. Nem. Nem hagyhattok itt. - estem kétségbe. Ők elég furán néztek rám. Öhhm lehet valamit félre értettem. Upsz. - Mi van?? Brooke te meghülyültél. Nem mintha eddig nem lettél volna az. Nem hagyunk itt. Mi mindannyian. Te, én, Zayn, Stell, Niall, Louis, Liam megyünk Louis nyaralója hegyek erdő. Érted? - magyarázta Harry. Ohh akkor valamit tényleg félte értettem. De mi az hogy hülye vagyok? Kikérem magamnak. Na jó bevallom, hogy az vagyok. Egyszer csak elkezdtem röhögni. De azt nem tudom, hogy min?! - Brooke baj van? - kérdezte Lou de ő rajtam röhögött. Rajtunk meg Zayn. És ez így ment amíg abba nem hagytuk. Várjunk csak ha Zayn jön akkor jön a ribanc is? - Zayn! Ugye nem jön a ribancod? - kérdeztem reménnyel a szemembe. - Nem jön. - mondta. De miért nem akadt ki azon, hogy ribancnak hívtam a barátnőjét. Mi van?? Nem jön a ribanc! Ez az. - Komoly?! Yeahh ez az! Végre nem kell azt hallgatnom, hogy " de jó nekem én nem vagyok olyan dagadt mint te" vagy, hogy "engem minden fiú megnéz" ja meg "nézz már magadra Brooke, olyan csúnya vagy, hogy mindjárt elhányom magam". Jajj de jó! Ez az váá! - uhm igen örülök, hogy nem jön. Zayn kikerekedett szemekkel figyelte kitörésem. - El és Sophi is jön? - kérdeztem csillogó szemekkel. Liam és Lou mosolyogva bólintott. Én Stella nyakába ugrottam és megkérdeztem tőle. - Hey cica ma este velem alszol? - kérdezte szemöldökömet húzogatva. Probáltam komoly lenni, de nem sikerült és elröhögtem magam. - Igen baby. - mondta, de közbe ő is röhögött. - Uhm nem kell piát venni? - kérdeztem, most van pénzem. Be is fizettem a házra a szarokat és maradt pénzem. - Én szívesen veszek, van pénzem. - mondtam mosolyogva. - Hát van egy csomó, de ha még akarsz venni vehetsz. - mosolygott Niall. Én mosolyogva megráztam a fejem. - Na és Lou hol van az a nyaraló? - kérdeztem. - Nem messze. - mosolygott. Ezzel nem tudtam meg sokat. Nem baj. - Hány napra megyünk? - kérdeztem mosolyogva. - 5. - felelte Liam. - Stell segítesz bepakolni? Hideg lesz? Mit vigyek? - kérdeztem mindent. Stella felállt és feljött velem a szobámba. Ősszepakoltunk és lementünk. Vagyis csak akartunk, a bőröndöt nem sikerült levinnem. Igen bőröndöt viszek. - Fiúk..... valaki segítsen. - szakdtunk meg Stella-val. - Megyek. - mondta Zayn. Mi?? Zayn?? Segít, wow! Feljött a lépcsőn, Stella meg lement. Mikor felért és a bőröndért nyúlt összenéztünk. A szemei elvarázsoltak. Azok a gyönyörű őzike barna szemei. Ahww. Teljesen elvesztem bennük. Csak bámultam a szemeibe. Aztán észbe kaptam. - Öhm köszi. - mondtam zavartan. Egy kis gyomor görccsel lefelé indultam. Zayn jött utánam. - Brooke. - szólt mielőtt kiléptem volna az ajtón. - Beszélnünk kellene. - mondta komolyan. - Rendben. Majd amikor odaérünk. - mosolyogtam őszintén. Először mosolygok rá. Mármint amikor megjöttünk akkor mindig csak egy műmosolyt fancsalítottam magamra. Igen örülök, mert lehet minden oké lesz közöttünk ès nem lesz ott Lily. Jajj de jó. * pár órával később * Az út elég, hosszú volt. Louis azt mondta, hogy nem lesz messze. Áhh dehogyis, vègül is nem kocsikáztunk 4-5 órát. Mondjuk megérte mivel gyönyörű helyen van.

Kipakoltuk a cuccokat és bementünk. Sophi-ék már itt voltak. Azt nem tudom mivel jöttek, de sokkal hamarabb ide értek mint mi. Én nagy nehezen elhurcoltam a böröndöm a szobába. Elkezdtem kipakolni, de valamit elfelejtettem. Nem köszöntem El-éknek. Gyorsan kifutottam. - Jajj bocsi, hogy nem köszöntem. Máson járt az agyam. Bocsi, bocsi, bocsi! - sajnálkoztam. De ők csak röhögtek. - Jajj te lány. Nincs semmi baj. Ne legyél hülye. Na gyere ide. - mondta El és kitárta kezeit. Odamentem és megöleltem őt és Sophi-t is. Ezután vissza suhantam a szobába. Folytattam a pakolást. Bekapcsoltam egy zenét. A hangulatomhoz illik. Miley Cyrus - Wrecking Ball. Imádom ezt a számot. Mindig ezt hallgatom. Olyan gyönyörű. Elmélkedésemben egy kopogás zavart meg. - Gyere. - mondtam kedvesen. Benyitott a valaki. Aki nem más mint Zayn. Ja tényleg mondta, hogy beszélnünk kellene. - Szia. - mondtam mosolyogva. - Szia. Figyelj, tudom, hogy sok dolgot csináltam amivel megbántottalak és ezt sajnálom. - mondta. Én néztem őt és megpaskoltam a helyet mellettem, hogy üljön oda. - Mindent helyre szeretnék hozni. Érted mindent. Szeretlek ès - itt befejezte és ..... és megcsókolt. Megcsókolt! Ilyet még egy fiúnál sem éreztem. A szemem csukva volt. A szivem úgy vert mintha kiakarna törni. A gyomrom liftezet és olyan mintha ezernyi pillangót engettek volna szabadon. De észbe kaptam és elhúzodtam. - Sajnálom. Ezt nem kellett volna. - ezt nem kellett volna mondanom. Úgy vágytam ajkai után, hogy azt nem lehet elmondani. Én szeretem Zayn-t. - Nem én sajnálom. - mondta. Szemébe néztem és én csókoltam meg. Olyan jó volt érezni puha ajkait.

Vad csókolozásba kezdtünk és elkezdtük levenni egymás ruháit. És megtörtént.

- Szeretlek. -mondta.

14. rész

Amikor ajkaink majdnem összértek. Berontott Adam. Én nem tudtam, hogy mitcsináljak. Csak álltam ott lesokkolódva. Aztán magamhoz kaptam és odaszaladtam hozzá. És sírtam.
- Adam én.....  én sajnálom. Nagyon sajnálom. Kérlek bocsáss meg. - kértem tőle. Áhh biztos az a ribanc szólt.neki. Mit képzel ez magáról?! Waa de utálom.
- Shhh ne sírj. - mondta Adam lágy hangon. Magához húzott és megölelt. De én miért sírok?! Nem is szeretem. Mármint szerelmileg. Atyaég. Hagyhattam volna, hogy Zayn megcsókoljon. Erre odafutok Adam-hez és itt sírok. Nem baj. De Zayn miért akart megcsókolni?! Úristen. Akkor felsem fogtam, hogy mi volt. És Melissa hol van? Gondolataim össze kavarodtak. Ránéztem Zayn-re és szeme szomorúságot és düht tükrözött. Én egy kicsit csalódott voltam, de jobb, hogy nem történt meg.
- Figyelj! Nem történt meg, úgy hogy nincs semmi baj, oké cica? - mondta és adott a szám sarkába egy puszit. Miért ilyen megértő? Persze jó értelembe. Más pasi tuti rég kidobott volna. Ránéztem Zayn-re.
- Kérlek menj ki. - mondtam határozott hangon. Adam csak mosolygott.
- Adam én tényleg sajnálom. Nem tudom, hogy mi ütött belém. - mondtam bűnbánó arccal.
- Nincs semmi. Nyugodj meg. - mondta és adott egy csókot. - De nekem mosz mennem kell. Szia babe. - mondta és kiment. Én becsuktam az ajtót és leültem a földre. Ránéztem az órára és pont ebéd szünet van. Felpattantam és a szekrényemhez siettem. Gyorsan levettem a szoknyát és felvettem a cica nadrágomat. Megragadtam a táskám és kimentem. Oda mentem Jess-hez.
- Öhm figyelj mindjárt jövök. - mondtam és választ sem várva mentem ki. Elmentem a legközelebbi dohánybolthoz és vettem 2 doboz cigit. Igen régen szívtam már, de nem baj. Kijöttem a kis boltból és egyből rágyújtottam. Amikor szívtam belőle egy slukkot egyből éreztem a megnyugvást.

Miután elszívtam két cigit indultam vissza. Közben rágyújtottam 1 harmadikra. Az az érzés amikor a füst szétárad testedben felemelő. Tudom, hogy káros, de jobb mintha a drogra szoknék rá. Nem?! Amikor visszaértem már elmentek a fiúk csak Stell maradt ott. Körül néztem és megláttam a kis Mel-t. Ott ült az egyik asztalnál az anyukájával. Jess volt most a pultnál. Akkor nekem kell ki vinni a rendelést. - Figyelj Brooke ezt ki kéne vinni. - mondta és rámutatott az egyik tálcára.

Megfogtam és kivittem a 7-es asztalhoz. Mosolyogva leraktam a lányoknak, de ők gyilkos pillantással néztek rám. - Kössz. - sziszegte az egyik csaj bunkón. Most mit csináltam?! Lehet látták a dolgokat?! De akkor miért kell bunkónak lenni?! Nem is ismernek! Argh én nem is ismerem őket és ők se engem. Kellett nekem ide költözni. Folyton csak a baj van. Inkább mardtam volna otthon az érvagdosos életembe, sokkal jobb lett volna. Már körülbelül egy hónapja itt vagyok és egy csomó minden történt velem. Jajj. Megfogtam a tálcát és vissza mentem. Beültem Jess mellé és elkezdtünk hárman beszélgetni, mivel ott volt Stell is. Még jó, hogy ő van nekem. - Baj van Brooke? - kérdezte Stell. Én csak vállat rántottam és a szemébe néztem olyan " majd otthon megbeszéljük " pillantással. Stella csak bólintott. - Jessie neked milyen szép a hajad. Hova jársz fodrászhoz? - hoztam fel egy témát. Jess csak mosolyogva válaszolt. - Itt a sarkon van egy tök jó fodrászat. Majd menjetek el ti is. - tanácsolta. - Rendben. - ránéztünk az órára és azt vettük észte, hogy zár óra. Amikor ki mentek az emberek, megfogtunk egy-egy seprűt és elkezdtünk seperni. Stella is segített. Azután elmostuk a tányérokat és eltörülgettük őket. Mikor készlettünk Jessica hozzám szólt. - Brooke holnap nem kell bejönnöd. Ez ilyen egy nap munka egy nap szabi. - mondta és kinyitotta az ajtót. - Holnapután találkozunk sziasztok. - mondta és elindult az ellentétes irányba. Mi is elindultunk. Stella-nak elmeséltem a napom azon szakaszát amiről nem tudott. Elővettem a táskámból egy cigit és rágyújtottam. Stell furcsán nézett majd megszólalt. - Te mióta cigizel? - kérdezte. Én elmondtam neki az igazat. Most minek hazudjak? Nem éri meg. - Hát már jó régóta. Uhm olyan 15-16 éves koromba kezdtem. Amikor Zayn ott hagyott. - mondtam és elforditottam a fejem, hogy ne lássa a könnyeket. Nem szólt semmit csak megölelt. Ezért (is) szeretem Stell-t. Ő nem itél el pedig elmondtam neki a múltamat. A drogos ügyet, azt, hogy nem mentem haza napokig. Mindent!! És még így is szeret!! Amikor haza értünk ledobtam a cipőm és a konyhába mentünk. Viháncolást hallottam. Ahjj akkor itt a ribanc. Nem érdekel annyit eszek amennyit akarok, mert olyan éhes vagyok, mint a farkas. Leszarom a csajt. Bementünk a konyhába és tök jó kedvűen köszöntem. Ohh jót tesz nekem ez a cigi. - Sziasztok. Mizu??? - kérdeztem egy kicsit hangosan. Ők meg csak néztek. Elkezdtem a fejükön röhögni. Azt látni kellett volna. - Mi van?? - nyugodtam meg. - Kértek kaját? - kérdeztem aranyosan. - Én igen hercegnő. - mondta Niall. Ajj már ő is kezdi? Oda mentem a kenyér tartóhoz és vettem ki belőle 7 kenyeret. Igen, hetet. Én négyet eszek ő hármat. Hihi, jól van egész nap egy sütit ettem. Nem volt rá időm. Ohh a táskámba van 5 süti. Direkt raktam félre a fiúknak. Igen még Zayn-nek is. Oda szaldtam a táskámhoz és kivettem belőle. Zayn-nek direk diós-csokis sütit hoztam, mert az a kedvence. Ezekre még emlékszem. A többieknek, (kivéve a ringyónak) csoki darabkás sütit hoztam. - Ezt nektek hoztam. - mutattam fel a zacskót. Elöször Harry-nek adtam oda, mert azért mégis vele van a legszorossab barátságom. - Tessék. - mondtam cukin. Hazza adott egy puszit. Én csak mosolyogtam. A többiekkel is ez volt. - Tessék Zayn. - mondtam ezt már kevésbé kedvesen. Belenéztem szemeibe és elvesztem bennük. A hasam elkezdett liftezni. Állj! Gyorsan elfordítottam a fejem. - És nekem nem hoztál? - kérdezte Lily. Már miért hoztam volna? Ne nevettessen. Basszus ennek nincs agya? - Azért szivi mivel nem akarom, hogy olyan dagadt legyél, mint én. Hahaha igazából megfeledkeztem rólad. Sajnálom de tényleg. Mondjuk nem nehéz elfelejteni egy ribancot mint te. - röhögtem ki. Jajj de gáz. Ha eddig nem vette, hogy utálom, akkor remélem most igen. Ha nem akkor olyan sötét, hogy még Dartvader ( foggalmam sincs h h kell irni de a starwarsbol arra a sotet emberre gondoltam XD szerk.megj) is eltévedne ebbe a csajba. Meg írtam a 14. részt is:)) remélem tetszik:33 ha igen akkor legyszi komizzatok ♥♥ az új rész hnap vagy hnap után várható:)) jah és csináltam egy fb csopit:)) komiba ird és beraklak mert véltelen zárt lett:D

13. rész

Mondta kedvesen. Én csak mosolyogtam. Nehogy bénázzak. Á biztos nem fogok. A suliba kitanultam. Csak nem vagyok olyan béna. Vagy mègis?! Ne gondoljak már ilyenekre. Olyan hülye vagyok. Minek gondolok ilyenre?!
- Brooke itt a ruhád. Az öltöző itt van a második ajtó. - mondta, majd kezmbe nyomta a ruhákat.
- Köszönöm, viszlát. - mosolyogtam ès mentem volna ki. Csak William vissza hívott.
- Brooke, tegeződjünk. - mosolygott. Én csak bólintottam. Kiléptem az ajtón és tovább mentem. Nem kellet sokat mennem, csupán pár lépést. Kinyitottam az ajtót és bementem. Kerestem egy üres szekrényt és bepakoltam a dolgaimat. Csupa lányos dolog, fésű, smink, táska, betét. Igen betétet is mivel megjött. Akkor nem csak az izgulástól görcsöltem. Oh hogy én milyen zseni vagyok. Jajj. Gyorsan levettem a ruháimat ès felvettem az egyenruhát. Nagyon csinos. A szoknya körülbelül combközépig ér. A felsőt betürtem a szoknyába és egy kicsit meghúztam, hogy buggyos legyen. De jó hogy nem magas sarkúba jöttem hanem topánkába. A kötényt felkötöttem a hajammal együtt. Oda mentem a csaphoz és kezet mostam. Miután mindennel elvégeztem kimentem.
- Szia látom felvettek. - mondta az a lány akivel akkor találkoztam amikor bejöttem. - Amúgy Jessica vagyok. - mosolygott majd kezez nyújtott.
- Szia igen. Én Brooke vagyok. - motyogtam. Ez a lány mámint Jessi tök aranyos. Tuti jóba leszünk. Oopsz. Nem írtam űzit Adamnak, hogy hogy sikerült. Mindegy szerintem bejön. Ha nem meg nem. Most nem fogok sírni.
- Gyere. Mivel akarsz kezdeni?? Ki szeretnéd vinni a rendelést vagy pénztáros szeretnél lenni?? Ezt majd váltogatni kell. Ugye nem baj?? - zuditott rám ezer kérdést. Azt se tudtam melyikre válaszoljak először.
- Öhmm nem baj ha először inkább pénztáros lennék?! És dehogy baj. - mondtam bizonytalanul. Jess csak mosolyogva bólintott. Beálltam a pult mögé és vártam. Olyan tíz perc körül egy 4-5 éves kislány jött oda. Én csak mosolyogtam.
- Csókolom. Olyat szeretnék. - mutatott rá egy csokis sütire. De aranyosan köszönt.
- Szia. Innivalót nem kérsz hozzá? - guggoltam le hozzá, hogy egy szintbe legyünk.
- De kérek szépen. - mondta avval a vékonyka hangjával. Én csak úgy mosolyogtam.
- Mi a neved? - kérdeztem.
- Melissa. A tiéd? - mondta a kislány a szemembe nèzve. - Szép a szemed. - mondta aranyosan és lehajtotta a fejét mivel elpirult.
- Az én nevem Brooke. Köszönöm a te szemed is gyönyörű. - dicsértem meg Melissa szemeit mosolyogva.
- Hajad is nagyon szép. - mondtam és végig simitottam hosszú szőke haját.
- Te vagy a One Direction barátja? - kérdezte mosolyogva. Én gondolkodás nélkül válaszoltam.
- Uhm igen. De anyukád hol van? - kèrdeztem Melissa-tól. Mosolya legörbült. Szemeiben könnyek teltek.
- Nem tudom. - mondta és ebben a pillanatban nyilt az ajtó és bejött egy nő. Ránk nézett ès szemeiben a megkönnyebülés tükrözödött. Akkor itt van a kicsilány anyukája.
- Anya. - mondta Melissa és anyukája karjaiba futott. Engem úgy meghatott ez a pillanat, hogy könnybeládt a szemem.
- Köszönöm. - mondta az anyuka. Én csak bólintottam.
- Anya anya képzeld Brooke a barátja a One Direction-nek. Brooke csinálhatok veled egy képet? És aláírást is kaphatok? - kérdezte Melissa. A kék szemei annyira csillogtak, hogy nem birtam nemet mondani. Mondjuk úgyse akartam. Áá van egy ötletem.
- Persze Mel. Egyébként mindjárt kész a forró csokid. Ön kér valamit Mrs...? - kérdeztem Mel anyukájától.
- Simpson. És igen egy expresszót szeretnék. Köszönöm. - mondta Mrs. Simpson én csak mosolyogtam. Oda mentem a pulthoz és elkészítettem a kávéját.
- Brooke? - hallottam egy hangot mögülem. Jajj csak ő ne legyen. Megfordultam és szerencsétlenségemre Zayn állt ott. De vele voltak a többiek, Stella és a ribanca. Legalább nem kell idehívnom őket. Ez lett volna a tervem. Melissa tátott szájjal figyelte őket. Magamra erőltettem egy mosolyt és normálisan köszöntem.
- Szia Zayn. - mondtam nagyjából kedvesen. Melissa miatt nem akartam bunkó lenni. - Ès többiek. - mondtam normálisan.
- Brooke. Brooke ugye csinálhatok velük képet? De elöbb veled szeretnék. - mondta Mel.
- Ja persze. Hova álljunk? - kérdeztem. Melissa oda mutatott az ablakhoz. Odasétáltam de a hátamon éreztem Zayn pillantásait. Égetett tekintete pedig nem is vele szembe voltam. Oda értünk az ablakhoz. Melissa elengedte a kezem és megölelt. Én mosolyogva vissza öleltem és az anyukája lőtt rólunk egy képet. Aztán a kamera elé fordultunk és vigyorogtunk.
- Köszönöm. - mondta a picilány.
- Brooke elkérhetem a telefon számod? Mivel szerintem Mel még szeretne veled találkozni. - mondta Mrs. Simpson.
- Persze. Itt van. Én is szeretnék Melissa-val találkozni. - mondtam mosolyogva és oda nyújtottam a papírt.
- Ki a kedvenced?? - kérdeztem kedvesen.
- Niall. - mondta és elpirult. Jajj szegény ma annyiszor pirult el.
- Szeretnél mindannyiukkal egy képet? - mosolyogtam Mel-re. Ő vigyorogva bólintott.
- Harry gyertek ide. - mondtam parancsóló hangon. Mind az öten ide jöttek. - Amúgy sziasztok. - mondtam és megöleltem mindegyikőjüket kivéve Zayn-t. Nem akartam hogy a ribanca elkezdjen sipákolni. Meg amúgy is tuti elkapna a sírás.
- Fiúk ő itt Melissa az új barátnőm. - mondtam és Mel-re pillantottam. Melissa úgy mosolygott.
- Melissa őket meg ismered. - mondtam. A fiúk elkezdtek Mel-el beszélgetni. Én vissza mentem a pulthoz.
- Kértek valamit? - kérdeztem.
- Ahha egy cappuchinot. - mondta Stella és köszönés képpen adott egy puszit.
- És te? - kérdeztem egy cseppet sem kedvesen.
- Nem ezektől olyan dagadt leszek mint te. - mondta az a büdös ribanc. Nyugi Brooke ezen nem kell felbasznod magad. Ez egy élettelen liba. Mindenkinek az életével foglalkozik. Most pont az enyémet talàlta meg. Azért ennyire nem lehet unalmas az élete, hogy az enyémmel kell foglalkoznia. Ja és hogy dagadt vagyok? Ja igen persze ezért néz utánam minden második fiú. Na de sebaj. Mondjuk nekem nincs kint se csöcsöm, se seggem. Ezt csak ezekért nézik meg mert akkora csöcse van, hogy más szemét kiszurja vele de sebaj.
- Biztos nem kérsz valamit? - kérdeztem.
- Mondtam már. Hülye lány. - folytatja. Nekem se véges a türelmem. Még egyet beszól neki megyek.
- Nem is értem, hogy lettek veled jóba. - nézett a fiúkra. - Te egy csúnya dagadt majom vagy. Engem meg nem birnak. Pedig bennem minden megvan. - kész vége elfogyott a türelmem.
- Na állj már le te patkány! Ha nem kérsz mond meg normálisan. Nem kell itt panpogni hogy te milyen gyönyörű vagy. Hallod csak a nagy melledért néznek meg te szőke ..... - nem tudtam befejezni, mert Zayn megragadta a karom és behúzott az öltözőbe. Neki nyomott a falnak és a szemembe nézett..... a hasamba mintha ezer pillangó szabadult volna el. A szívem olyan gyorsan vert, hogy azt hittem kiesik a helyéről. Már csak pár centi volt közöttűnk amikor........

Megvan a 13. rèsz is. A szereplő részt frissitettem. amugy szerintetek indulhatnék versenyen?:/ ♥♡♥

12. rész

Stella csak csúnyán nézett, én meg mosolyogtam.
-Most miért nézel így? - kérdeztem. Nem értem Stellt, olyan fura ha Adamről van szó.
- Hogy? - kérdezte és bebandzsított. Én elkezdtem nevetni és lefordultam a székről. A többiek elöszőr meglepődtek, majd velem együtt kezdtek el röhógni. Nekem már fájt a hasam annyira nevettem. Egy könycsepp is kifolyt. Hátamra fordultam és úgy röhögtem tovább. Egyszer csak megèreztem valakit vagy inkább valakiket magamon. Nem kaptam levegőt.
- Fiúk...... kérlek....... szálljatok.... le rólam. - nyögtem ezt a mondatot. A fiúk jobban kezdtek nevetni, Stell meg csak állva mosolygott.
- Szendvics. - kiáltott fel Louis. Belőlem meg kinyomták a szuszt is. Stella megszólalt.
- Naa fiúk szálljatok le Brookeról. - kèrlelte őket és eggyel kevesebben lettek rajtam. Egy picit fellélegeztem amikor teljesen leszálltak rólam. Én ott feküdtem a földön, vergődve a nevetéstől és a nagy lélegzésektől. Fel akartam kelni de nem ment.
- Valaki segítsen. - kérleltem őket és kutya pofit vágtam. Harry odajött és a kezét nyújtotta, èn megfogtam és felálltam. A nagy csöndességben megkordult a hasam. Ismét kitört mindannyiunkból a röhögès.
- Na jó én nem bírom! - mondtam majd oda vánszorogtam a hűtőhőz ès kiszedtem belőle egy csomó mindent. Kivettem a szekrényből a lisztet meg a többi hozzávalót a pizzához.
- Liam kérlek vegyél elő egy tálat. - kérleltem. Li oda ment az alsó fiókhoz és kivett belőle egy jó nagy tálat. Odaadta nekem én meg beleszórtam a hozzávalókat. Összegyúrtam a tèsztát, kivettem a tálból és elkezdtem kinyújtani. Beleraktam a tepsibe, majd elővettem a feltèteket a hűtőből. Raktam rá pizza szószt, paprikás szalámit és jó sok sajtot. Ja igen a sajtot imádom. Egyszerű de nagyszerű! Ezzel az elvvel beraktam a sűtőbe. Elkezdett sülni.
- Ennek nagyon jó illata van. - mondta Niall. Én csak kacagtam.
- Mit csináljunk addog amíg megsül? - kérdezte a barátnőm. Nekem pont most szólalt meg a telefonom. Rosie néni volt.
- Szia. - köszöntem.
- Szia Brooke. Arra gondoltunk George-val, hogy ide Barcelonaba költözünk. - mondta.
- Én innen nem fogok el menni. Itt vannak a barátaim. - akadtam ki. Nem fogok elköltözni. Nem. Nem akarok.
- Nyugodj meg Brookline. Nem kell elköltöznöd. Úgy gondoljuk, hogy neked adjuk a házat. - nekem az àllam a földez surolta. Mi??? Az enyém ez a ház?? Na ne!
- Ez..... Ez köszönöm!!!! Van egy házam salalalalala van egy házam salalalalala!! - kezdtem el kiabálni.
- Szívesen, de majd gyere el hozzánk is. - mondta majd letette. Én sokkolodva ültem ott. Nem hiszem el van egy házam. A többiek kikerekedett szemekkel figyeltek. Én nem tudtam szóhoz jutni.
- Mi történt? - kérdezte Liam. Én nyeltem és elkezdtem hadarni.
- Rosie néni ugye felhívott. Ès azt mondta, hogy ők Barcelona-ba költöznek én meg azt hittem, hogy nekem is mennem kell velük. De nem és.... És azt mondta Rosie néni, hogy oda adja a házat. Csak fizessem. Ohh találnom kell egy munkát. Ja még majd megkell látogatni őket. - mondtam nagyon gyorsan. - Ide költöztök?? - kèrdeztem tölűk és remény csilogott a szemembe.
- Én igen. - mondta Stell.
- Én is. - mondták a többiek.
- Zayn ? - kérdeztem egyhangúan. Közben reméltem, hogy igen. Jól van attól, hogy utálom, attól még szeretem. Jó ez így értelmetlen. Nem baj én értem.
- Ja. - mondta. Én nagyon örültem, de probàltam nem mutatni. Csak mosolyogtam mint egy tejbetök. Ezt anyunak is elkell mondanom. És Adam-nek is.
- Én most felhívom anyát. - mondtam és kiviharoztam a konyhából. Elővettem a telefonomat és tárcsáztam anyu számát.
- Szia kincsem, hogy vagy? - kérdezte, én meg hallottam hangján, hogy mosolyog.
- Szia anya nagyon jól. Képzeld George bácsiék elköltöztem Barcelona-ba. És nekem adták a házat azzal a feltétellel ha fizetem és egyszer elutazok hozzájuk.
- Tudom kislányom. Nekem és apádnak szóltak hamarabb. Engedélyt kértek tőlűnk mi meg mondtuk, hogy miért ne.
- Jajj anya köszönöm. Hiányzol ès szeretlek. - mondtam és leraktam. Egyszer csak egy hangot hallottam magam mögül.
- Kit szeretsz ès ki hiányzik?! - hallottam meg Adam hangját.
- Anyával beszéltem. - mondtam és lehajtottam a fejem. - Képzeld kaptam egy házat. - mondtam szélesen mosolyogva.
- Ez nagyszerű. - mondta s felemelt és megpörgetett. Én csak halkan nevettem. Adam megállt, ajkai surolták az enyéimet. Rátapasztottam a szàmat az ővére és mohón faltam ajkát. Adam belemosolygott csókunkba. Levegőhiány miatt szétváltunk.
- Nem tudsz valami melót? - kérdeztem kedvesen.
- De a Starbucksba van egy üresedés. Menj el holnap. Hajrá. - mondta nekem meg olyan széles mosoly terült szét az arcomon, hogy még két utcával arébb is látták.
- Köszönöm. - mondtam és adtam egy puszit az orrára.
- Csak ennyi? - kérdezte játszva sértődöttet. Én csak mosolyogva megcsókoltam volna. De csak volna, mert bejöttek a többiek. Adam ránézett az órájára.
- Nekem mennem kell sziasztok. Babe nem kisérsz ki? - köszönt el a tőbbiektől.
- De. - mondtam és felpattantam. Megfogtam a kezét ès elbattyogtunk az ajtóig. Közel húzott magához és egy puszit adott a szám sarkába. Én elmosolyodtam, de egyből elistűnt az arcomról amikor megláttam a velem szembe lévő Zayn szomorú arcát. Próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt de inkább egy vicsor lett belőle.
- Baj van ? - fürkészett aggodóan.
- Nincs. - mondtam.
- Akkor szia majd drukkolok. 10-re kell ott lenned. - mondta, majd kiment az ajtón. Èn vissza battyogtam és leültem a fotelba. Csak néztem magam elé. Zayn miért volt szomorú? Áh biztos nem. Tuti, hogy beképzelem. De akkor miért nézett minket? Jajj. Gondolataimból Hazza kergetett ki.
- Ne gondolkozz nem áll jól. - mondta és kiröhögött.
- Naa. Ez durva volt. - mondtam ès a mellem előtt összefontam a karom és elfordítottam a fejem. Igen játszottam a megsérettet. Igenis durva volt. Na.
- Jajj tudod, hogy hogy értettem. - mondta és megsímitotta a fejem. Én még mindig játszottam az agyam.
- Boo na. Nagyon jól áll ha gondolkozol hercegnő. - mondta de én közbe szóltam.
- Tudom, hogy jól áll. Nekem minden jól áll. Ès hercegnő?! - pattantam fel. Harry csak röhögött. Odajött hozzám és megölelt. Egyszer csak korgott a gyomrom.
- Upsz bocsi. Nem akartam éhes vagyok. - mondtam és felkuncogtam.
- Rendelek pizzát. - ajánlotta fel Louis mi meg bólogattunk. Előkotortam a pénz tárcám és Lou-nak nyújtottam a pizzám árát.
- Te hülye vagy?? Ne hogy kifizesd állat! - mondta és meglökte a vállam.
- De itt van. Na vedd már el. - mondtam és megráztam a kezem. Louis elvette ès bedonta a táskámba. Én csak.röhögtem.
- Hülye. - mondtam. Megjött a pizza és egy film közbe megettük.
- Jó éjt. - mondtam, majd felmentem a szobàmba. Elövettem a pizsim és bementem a fürdőbe. Meg engedtem a vizet ès raktam bele tusfürdőt. Miután elég magas volt a víz beleültem. A telefonomba bedugtam a fülest és elindítottam egy zenét. Csak feküdtem a kádban a hajam is csurom vizes volt. Gyorsan magamra kentem a tusfürdőt, a hajamra meg a sampont. Lemostam magamról, kiszálltam a kádból és leengedtem a vizet. Megtürölköztem s felvettem a pizsim. Kimentem a fürdőböl és az ágyamba vetettem magam. Egyből elnyomott az álom.
***
Reggel telefonom ébresztőjére keltem. A munka. Remélem felvesznek. Jajj de jó lenne. Komásan kikászálódtam az ágyból. Odamentem a szekrényhez és kivettem belőle a ruhàmat. Felvettem, bementem a fürdőbe, fogat mostam s megcsináltam a hajam és a sminkem. Lementem a lépcsőn felvettem a cipőm és utnak indultam. Útközben Rihhana-t hallgattam. Mikor odaértem az alhasam görcsbe rándult. Jajj ne izgulok. Huuu. Szépen lassan bementem. A làbam remegett.
- Jó reggelt az állás miatt jöttem. - mondtam nagyot nyelve.
- Neked is. Arra van. - mutatott egy irányba. - Nyugi. Nem kell izgulnod, jófej a fönők. - tök kedves ez a csaj.
- Rendben köszönöm. - mondtam és elindultam abba az irányba. Oda értem az ajtóhoz ès kopogtam.
- Tessék?! - hallottam egy hangot az ajtó mögül. Benyitottam. Kellemeset csalódtam. A fönők olyan 25-27 év körül lehetett. Jóképű volt.
- Jóreggelt. Brooke Smith vagyok. Az állás miatt jöttem. - mondtam remegő hangon.
- Szia. William Spice vagyok. Ne izgulj nem kell. - mondta kedvesen. Àtnyújtottam a papírjaimat neki. William megfogta és át tanulmányozta. Csak mosolygott. A hasam annyira görcsölt, hogy azt hittem itt halok meg. Wil lerakta a lapokat és rám nézett.
- Igen? - kérdeztem félve. Jajj kérlek vegyenek fel.
- Brooke nagyon jó tanuló voltált az iskolába. Látom leraktad az éretségit. Gratulálok fel vagy véve. - mondta. Én fel se tudtam fogni. Azta.
- Köszönöm. Nagyon szépen köszönöm. Mikor kezdhetek? - kérdeztem mosolyogva.
- Hát már ma kellene.

11. rész

*Zayn szemszöge*

Amikor leértünk a konyhába, mindenki ott volt. Köszöntünk nekik, vissza kőszöntek. Brooke felállt és oda ment Lilyhez. Jajj ne.
- Szia Brooke vagyok. - mondta Brooke "kedvesen".
- Csá én meg Lily. - mondta nem túl kedvesen Lily. Ránézett Stellara, majd megszólalt. Ebből nem fog kisülni semmi jó.
- Mi van nem találták fel a ruhát, hogy pizsamába vagy?? - kérdezte bunkón. Láttam, hogy Brooke mèrgesebb lesz.
- Te Lily és a fogkefét feltalálták? Mert drága van valami a fogacskádon.- mondta Brooke, a többiek pedig felröhöhtek. Ez nekem bem tetszik.
- Mi van Stella nem tudod megvédeni magad? - kérdezte Lily. - Harry találkoztál már fésűvel? Nem úgy néz ki. A hajad olyan mintha megb*szott volna 220-as. - mondta. - Niall hogy eszel az egész pofád csokis?! - kérdezte cinikusan. Ajjaj ha Brooke megszólal abból nem lesz valami jó. Most ki mellé álljak? Jó ez hülye kérdés, mert alap, hogy Boo mellé állok.
- Ide figyelj ha engem piszkálsz azt leszarom, de ha legjobb barátaimat akkor azt megbánod te rib*nc. - Lily felröhögött. Brooke egyre mérgesebb lett.
- Miért mit csinálsz? Megütsz? Jajj ne nagyon félek. - felpattant Brooke és odament Lilyhez. Megfogta a fejèt és bumm, belenyomta a palacsintába.
- Mi van nem tudsz mit mondani? - kérdezte Brooke. Asszem leállhatna.
- Te hülye k*rva mit csináltál?! Nézz már magadra, hogy nézel ki. Az én fejemet kellett belenyomni ebbe a szarba? Minek kellett? Elakarod bújtatni a fejemet, hogy a te undóritó lufi fejedet nézzék az én szép arcom helyett? Figyelj már tudod mennyien akarnak úgy kinézni mint én?? - mondta Lily. Na jó ezt nem kellett volna. Mit képzel magáról?! Brooke gyönyörű! Mi az, hogy lufi feje van?!
- Sehányan. Nekem van undorító lufi fejem? Hallod nem én mázolom be az egész arcomat, hogy úgy nézzek ki, mint egy rossz barbie baba. Ezzel nem mész sokra, hogy kirakod a csöcsöd és olyan szoknyákat veszel fel amibe kint van a a fél valagad!! Nem tudom, hogy Zayn mit eszik rajtad. - mondta. Na ez meglepett. Féltékeny lenne?? Biztos nem. De ha mégis?
- Ohh te féltékeny vagy? Jesszus semmi esélyed nem lenne ellenem. Gondolkozz már. Én legalább tudok adni neki valamit, amit te nem. - mondta. Mond azt hogy igen.
- Már miért lennék féltékeny?! Lehet, hogy semmi esélyem sincs nála de nem érdekel. Van még sok ezer fiú rajta kívül akiknek kellenék. Legyetek...- na jó. Azt hiszem tényleg nincs semmi esélyem se. Még barátok se vagyunk. Megcsőrrent a telefonja és elkezdett mosolyogni. Amint beleszoltak a telefonba elpirult.
- Szia szép fiú, sajnálom, hogy tegnap nem tudtunk elmenni. De ma jó? - mondta, bennem meg felment a pumpa. Ki teszi neki az agyát?? Talán Adam. Argh tünne már el.
- Neked mindent. Szia. - mondta ki az utolsó 3 szavát és úgy mosolygott, mint a tejbetök.
- Hol tartottunk. Ja igen megvan. Legyetek boldogok. Össze is illetek. De én nem fogom az időmet rád pazarolni van ennél jobb dolgom is. - mondta. És folytatta. - Fiúk és Stella ma 12-kor elmegyek. Nyugi jó helyen leszek. Adam vigyázni fog rám. Nem lesz az mint tegnap. - mondta. Miért? Mi történt tegnap? Ugye nem bántották? Ha igen én megölöm aki bántotta. Brooke felment a szobájába. Én megfogtam Lily kezét és behúztam a szobámba.
- Mégis mièrt kellett ez? - kérdeztem mérgesen. Nem hiszem el.
- Mi az hogy miért kellett ez? Most annak a ringyónak a pártját fogod?? - sipitozott.
- Ringyó? Na ne kezd. Figyelj nem állok senki pártján, de ne hívd mègegyszer ringyónak, okè baby? - kérdeztem.
- Ok.... - mondta és megcsókolt. Lejjebb ment ès a nyakamhoz ért, elkeudte szívni, èn meg dörmögtem allatta.

*Brooke szemszöge*

Pont amikor megöleltem őket, akkor csöngettek. Gyorsan kiszabadultam Harry karjai közül és az ajtóhoz siettem.
- Sziasztok, majd jövök vagy nem. -mondtam és kiviharoztam. Az ajtóban állt. Fekete csőnadrágban volt ès egy kockás ingben. Végig mért, és közelebb jött hozzám. Arca közeledett az enyémhez, ajkunk összeért s egy csókban forrtunk össze. Miután ajkaink elváltak egymástól, fejem lehajtottam, hogy hajam eltakarja arcom, mivel teljes pirosság bórította arcomat.
- Szia baby. Csini vagy, mehetünk? - kèrdezte s kacsintott egyet.
- Szia persze. - mondtam. Megfogta a kezem és elvezetett az autóig. Kinyitotta nekem, majd beültem és becsatoltam magam. Adam átfutott a másik oldalra és gyorsan beül. Elinditott a kocsit és utnak indultunk. Körül belül 10 perce mehettünk amikor egy kezet éreztem a combomon. A fejem odafordítottam és csak mosolyogtam.
- Mikor érünk oda? - kérdeztem és mosolyogtam.
- Még 10 perc. - mondta miközben rám pillantott. Oda nyúltam a rádióhoz és bekapcsoltak. Halkan szól Ed Sheeran - Kiss meje. Jajj de imádom, halkan elkezdtem énekelni. Adam meg elkezdett röhögni. Hát a hangom nem valami csodás, ezzel tisztán is vagyok de akkor sem kell kinevetni. Nem mindenkinek lehet jó hangja oké? A motor leállt. Én kiakartam szállni, de Adam megfogta a karom jelzés képpen, hogy menjek ki. Én kérdőn néztem rá.
- Várj. Ezt rád rakom. - lobált a szemem előtt egy sálat, amit a szememre kötött.
- Én így nem tudok menni. - mondtam és elkezdtem botladozni. Egyszer csak egy kezet éreztem a térdhajlatomnál és a derekamnál, éreztem amint eltűnik a talaj a lábamról. Adam felvett.
- Köszönöm. - mondtam és kitapogattam az arcát, adtam neki egy cuppanóa puszit.
- Fujj tiszta nyál lett az arcom. - mondta röhögve.
- Megérdemelted. - mondtam.
- Miért? - kérdezet ès éreztem hangján, hogy nem èrti.
- A kocsiban amikor énekeltem ki nevettél. - mondtam és kinyújtottam a nyelvem.
- Hát, szar a hangod. - mondta meg a tényt amit eddig is tudtam.
- Kössz. - mondtam komolyan, majd elkezdtem kacagni. - Mikor raksz le? - kérdeztem.
- Most. - mondta majd lerakott. Levettem a kendőt és..... És egy asztalt láttam, amin rózsa szirmok voltak elszorva. Meg szólalni nem tudtam olyan gyönyörű volt. Adam nyakába ugrottam és megcsókoltam. Ő csak mosolyogva vissza csókolt. Elfoglaltuk a helyünket és elkezdtünk enni. Már megettük a levest ès a másodikat is. Most jön a desszert. Hmm nyamii nutellába mártott eper. A kedvencem. Adam megfogott egy epret, belemártotta a nutellába és a szám elé rakta. Én kinyitottam a számat ő meg bele rakta az epret. Az érzés mámorító volt. Amíg nem figyelt belenyúltam a nutellába és az arcához raktam a kezem. Amikor felém nézett összekentem az egész arcát. Én elkezdtem röhögni. Adam vissza vágott ő is belenyúlt ès összekent. Én meg vissza. Így ment ez 1 órán keresztül. Aztán elfáradtunk és elindultunk haza. Már a ház előtt voltunk amikor beleültem az ölèbe ès megcsókoltam. Oly szenvedèlyesen csókoltam amennyire csak tudtam. Adam bele markolt a fenekembe mire én felnyögtem. Megharaptam ajkát, Adam morgott. Oda hajoltam a nyakához és elkezdtem csókolgatni. Adam elhútodott és most ő hajolt oda a nyakamhoz. Fogai közé vett egy kis darabot és elkezdte szívni. Én nyögdècseltem mikor végzett adtam neki egy búcsú puszit a szájára ès kimásztam a kocsiból. Bementem a házba és az előszobai tükörbe megnéztem a nyakam. Vörös volt. Levettem a cípőmet és bementem.
- Megjöttem. - mondtam és körbe néztem. Nem láttam senkit ezért bementem a konyhába és ott voltak.
- Sziasztok. - köszöntem. Oda mentek Stellhez és megöleltem. Aztán jött Niall, Louis, Liam és Harry. Harry kajánul mosolyogva vizslatta a nyakam. Én meg elröhögtem magam.
- Ne nézd már így a nyakam Harry. - mondtam és beleütöttem a vállába.
- Mi van kicsi lány zavar? - kérdezte mégjobban elkezdett vigyorogni.
- Igen. De ne gondolj rosszra nem csináltunk semmit. Komolyan. - mondtam és èn is elkezdtem mosolyogni.
- Ahha persze. Én is ezt mondanám. - mondta még mindig vigyorogva.
- Tudom. - mondtam és kacsintottam. Harry keze meg emelkedett és hozzáèrt a nyakamhoz. - Au. - szisszentem fel. - Harry ne nyulkálj. - mondtam ès elvittem onnan a kezét. Át ültem a másik oldalra és elkezdtem beszélgetni Stellel.
- Ezt Adam csinálta? - kérdezte.
- Igen. - mondtam. Itt lenne a 11. Rész ha tetszett kérlek komizzatok :) ha nem komiztok akkor nem tudom h jo e vagy nem es lehet befogom fejezni a blogirást :/